Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az emésztőrendszer normális működése

2009.08.22

7. Az emésztőrendszer normális és kóros működése

 

Az emésztőrendszer egy olyan csőrendszerként fogható fel, mely a szájnyílástól a végbélnyílásig terjed. Ebben vannak:

  • sejtek, szövetek – működésük révén alkalmassá teszik a tápanyagokat a felszívódásra

  • szervek – az emésztőcsatornán kívül vannak de nedveiket az ide öntik

Ezeket a közös endodermalis eredetű részeket idegrendszeri és hormonális mechanizmusok hangolják össze. Három részre osztható a csatorna (szakaszonként funkcióra differenciálódott és alakilag különböző sejtek):

  • felső szakasz – szájüreg, garat, nyelőcső

  • középső szakasz – gyomor, vékonybél

  • alsó szakasz – vastag és végbél

 

A táplálék útja, az emésztés szakaszai

Étvágy

Ösztönös magatartásformákból álló reakció. Az alapvegyületek csökkent vérszintje jelez a központi idegrendszernek (→hypotalamicus→nucleus ventrolateralis magrendszer→táplálkozási központ), amely ingerületbe kerülve kiváltja a táplálkozási reakciót. A táplálék felvétele után az emésztőcsatorna tágulása és a felszívódás a jóllakottságközpontot ingerlésre készteti (medialis terület), gátolja az éhségaktivitást. Az újszülött táplálkozása ösztönös, a felnőtteknél minderre egy bizonyos fokú tapasztalat rakódott. A táplálkozást beindíthatják exogén (meglátása, illatának érzete) és endogén (üres gyomor intenzív perisztartikus mozgása – éhségérzet). A táplálkozás megkezdése előtt fokozott emésztőnedv – szekréció indul el, hogy mire a táplálék a helyére ér, az emésztés azonnal megindulhasson. Ez a kefalikus fázis. Majd a gasztrikus fázis során a gyomorban megkezdődik az előemésztés. Intesztinális fázis: a táplálék a duodénumba kerül, majd lezajlik a teljes emésztés, visszaszívódás, és kiürülés.

 

A táplálék előkészítése

A szájban lévő táplálék a fogak segítségével felaprózódik. A rágás az arcizmok, a rágóizmok és a nyelv többirányú forgatómozgásával történik. Működésüket az agyidegek biztosítják. A nyelv háti felszínén és a szájüreg falában számos ízérző receptor van, melyek, mint kemoreceptorok, idegi mechanizmusok segítségével a táplálék fogyasztásához kedvet vagy undort keltenek. A rágáskor a táplálék nyállal keveredik, melyet a szájüreg falát borító nyálkahártya számos apró nyálmirigye és 3 pár nagy nyálmirigy termel:

  • glandula parotis (fültőmirigy)

  • glandula submandibularis (állkapocs alatti mirigy)

  • glandula sublingualis (nyelv alatti mirigy)

A nyálmirigyek változó viszkozitású és összetételű mucinózus vagy szerózus nyálat termelnek. A nyál minősége és mennyisége az étel szárazanyagtartalmától és ízétől függ, elválasztását feltételes és feltétlen reflexek váltják ki, beidegzését a VII. és a IX. agyideg látja paraszimpatikus hatással.

A nyál összetétele:

  • mucin (glikoprotein)

  • ptialin (keményítőbontó α-amiláz)

  • liozim (baktericid hatású anyag)

A nyál pH-ja neutrális, melyet a benne lévő pufferek biztosítanak, naponta 1500 ml termelődik. Feladata:

  • a táplálék pépessé tétele, előkészítése a lenyelésre

  • tápanyagok oldása

  • nyelv, ajkak szabad mozgásának biztosítása és kiszáradás elleni védése

A jól megrágott, pépes táplálék a falat (bolus).

 

A nyelés

Akarattal befolyásolható, de attól függetlenül is működő reflex. Mechanizmusa:

  1. a nyelv a falatot a hátsó garatfalhoz érinti

  2. a légzés egy pillanatra gátlódik

  3. a gégefedő (glottis) záródik

  4. a falat a garatba, majd a nyelőcsőbe kerül

  5. majd a perisztaltikus mozgás a gyomorba irányítja

  6. áthalad a fiziológiás nyelőcsőszűkületen (sphincter oesophagei)

A falat lenyelése aktív izommunka eredménye, és a gravitáció ellen is lehetséges.

 

A gyomor működése

A gyomor horog vagy szerv alakú, kissé lapos szerv, az emésztőcsatorna legtágabb szakasza. Részei:                     Kép 1.

Szöveti szerkezete kívülről befelé:

  • hashártyalemez (tunica serosa)

  • subserosa réteg

  • tunica muscularis (hosszanti, körkörös és ferde izomrostokból álló izomköteg)

  • tunica submucosa (laza kötőszöveti réteg)

  • tunica mucosa (nyálkahártya és benne a járulékos mirigyek)

A gyomor izmai perisztaltikus összehúzódásaikkal végzik a gyomorbennék keverését, majd a pylorus megnyílásakor ezt adagokban továbbítják a duodénumba. A gyomor fontos emésztőfunkciót is ellát, ennek szolgálatában állnak a mirigysejtek. Típusaik:

  • mucosus sejtek – corpusban és fundusban vannak, glikoproteinből álló nyákot termelnek

  • fedősejtek – corpusban és fundusban, sósavat (koncentráció 150 mmol/l, pH 1,5 – 2) és intrinsic faktort (glikoprotein és B12 vitamin bélből való felszívódását segíti) termelik.

  • fősejtek – pepszinogént termelik, melyből sósav hatására egy polipeptid lehasad, és így pepszin lesz belőle.

  • G – sejtek – gasztrint termelik (nagyságai: G-34, G-17, G-5, G-4), melynek hatására fokozódik a sósav és pepszinszekréció és a gyomor perisztaltikus mozgása

A gyomornyálkahártya mirigysejtjei termelik a gyomornedvet, és ebbe jut a pepszin és a sósav, így naponta 1200 – 1500 ml termelődik. A táplálék fehérjéi a sósav hatására denaturálódnak, majd a pepszin lehasítja róluk a peptidkötéseket. A gyomorfal periodikus összehúzódásai a gyomorbennéket fokozatosan a pylorus felé terelik és kis adagokban így jut be a duodénumba, visszaáramlását a pylorus záródása akadályozza meg. A gyomorfal perisztaltikája üres gyomor esetén erőteljesebb, ez az éhségkontrakció.

A gyomorműködés szabályozása az idegrendszer jelentős befolyása alatt áll, impulzusait a nervus vagustól kapja. Az idegrostok kétrétegű hálót képeznek a gyomorfalban:

  • plexus myentericus Auerbachi – kívül, a simaizomrétegben

  • plexus submucosus Meissneri – mélyebben, a submucosa alatt

A kettő kapcsolatban van egymással.

A vagus kolinerg hatása:

  • sósav és pepszinszekréciót serkenti

  • serkenti a simaizmok összehúzódását

A vagus noradrenerg hatása:

  • sósav és pepszinszekréciót csökkenti

  • csökkenti a simaizmok összehúzódását

  • összehúzza a pylorust

A gyomorürülés sebessége függ a gyomor motilitásától, a táplálék összetételétől. A szénhidrátban gazdag táplálék hamarabb, a zsírokban gazdag később ürül. A táplálék pylorusba jutásával véget ér az emésztés gasztrikus fázisa.

 

A duodenum szakasza

A duodenum a pylorussal kezdődik és a belet a hátsó falhoz rögzítő Treitz – szalagik tart, az emésztés lúgos kémhatású környezetben történik, melyhez a két nagy parenteralis mirigy, a máj és a hasnyálmirigy szekrétumaival járul hozzá.

 

A máj múködése

A szervezet legnagyobb mirigyszerve. Számos életműködéshez nélkülözhetetlen anyag előállítója, raktározója, részt vesz a szervezet méregtelenítő folyamataiban, a zsíranyagcserében, és az epe kiválasztója. Az epe epesavakat meg epefestéket tartalmaz.

Az epeelválasztás mechanizmusa:

A májsejtek a hemoglobin lebontásából és a bélből felszívódott epesavas sókból választják ki. A kiválasztott epe az epekapillárisokba, az epeutakba, a két ductus hepaticusba, majd a közös epevezetékbe (ductus hepaticus) jut. Az epe egy része a ductus cysticuson keresztül az epehólyagba kerül, más része a ductus pancreaticuson keresztül a Vater – papillánál a duodénumba ömlik. Az epehólyagban az epe tárolódik és besűrűsödik. Kivezetőcsövét egy körkörös záróizom a sphincter Oddi tarja zárva. Az epe folyamatosan termelődik, naponta 500 ml, pH – ja 6,5 – 8,6.

Ha a kiválasztás akadályozott, hepatoceluláris sárgaság jön létre. Ha az elfolyás akadályozott, mechanikus sárgaság (icterus) jön létre. Ilyenkor magas a vér konjugált bilirubin szintje.

 

Az enterohormonok, a duodenum múködése

A duodenum felső szakaszának falában lévő sejtek termelik:

  • cholecisztokinin – pankreozimin (CCK – PZ):

  • termelésének stimulátora a savanyú kémhatású béltartalom

  • azonnal epehólyag összehúzódást és sphincter Oddi ellazulást vált ki, fokozza az epeelválasztást, és ennek köszönhetően az emésztést

  • szekretin

  • A savanyú béltartalom ingerére képződő hormon a véráramon keresztül a hasnyálmirigybe kerül, melynek kivezetőcsövét alkotó ductussejtekre hatva bikarbanátszekréciót indít el.

  • gastrointestinalis polipeptin (GIP)

  • fokozza az inzulin szekréciót

  • vasointestinalis polipeptid (VIP)

  • tágítja a bélfal ereit

  • P – anyag

  • motilitás növelő

  • szomatosztatin

  • glukagon

  • glükóz koncentrációját növel a vérben

 

A hasnyálmirigy (pancreas) exokrin múködése

Összetett alveolaris szerkezetű, acinussejtekből és kivezető – csőrendszerből áll. Az acinussejtek citoplazmájában szintetizálódnak az emésztőenzimek, amelyek a vezikulákban tárolódnak és exocitózissal hagyják el a sejtet, s jutnak be a kivezető – csőrendszerbe.

Enzimcsoport

pancreas által termelt emésztőnedvek

enterokináz hatására …... lesz

proteolitikus (fehérjeemésztő)

tripszinogén

tripszin

kimotripszinogén

kimotripszin

prokarbopeptidáz

karbopeptidáz

szénhidrátemésztő

α – amiláz

 

zsíremésztő

lipáz

 

 

A vékonybél működése

A fehérjék emésztése és felszívódása

A fehérjeemésztés a gyomorban kezdődött, amikor a pepszin hatására megtörtént a fehérjék denaturálása, és a peptidkötések lehasítása. Ez a folyamat a fehérjemolekulák feldarabolása. A pepszin aktivitása a duodenumban a lúgos kémhatás miatt megszűnik, a további bontás a pancreas enzimek feladata. A fehérjemolekulák szabad aminosavakká és polipeptidekké hasadnak. A polipeptideket a duodenum hámsejtjeiben található aminopeptidázok tovább bontják tri – és dipeptidekké, mindig a molekula végén lévő aminosav lehasításával. A megemésztett fehérjékből származó aminosavak a duodenumból és a jejenumból szívódnak fel. Újszülött és csecsemőkorban a bélfal felszívóképessége jobb, mint felnőttkorban. Kis mennyiségben peptidek és polipeptidek is felszívódnak, az anyatejben található kisebb immunfehérjék is így jutnak be (passzív immunizálás). A peptidek felszívódásának képessége normális körülmények között az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken.

 

A zsírok emésztése és felszívódása

A duodenumban kezdődik. A pancreaslipáz a nagy zsírmolekulákhoz, azok nagy felületi feszültsége miatt nehezen tud hozzáférni, így szükség van azok apró cseppekre való emulgálására. Az emulgáló anyag az epe, amely felületnövelő hatásával a zsírokból micellákat (5 – 10 nm – es gömböcske) hoz létre. A lipáz zsírsavakra, mono -, di -, trigliceridekre és koleszterinre bontja a zsírt, melyek passzív diffúzióval kerülnek be a sejtekbe. A sejtekben a zsírsavak észterifikálódnak, majd egy fehérjéből, koleszterinekből, foszfolipidekből álló védőburokba kerülnek, melyeket chylomicronnak nevezünk. A chylomicron a centrális nyirokerekbe, majd a vénás keringésbe kerül. A táplálékkal felvett zsír 95% - a felszívódik, 5% - a kiürül a széklettel (születés után kb. 15% nem szívódik fel).

 

A szénhidrátok emésztése és felszívódása

Ezek főként mono-, di-, és poliszacharidok. A szénhidrátok emésztése a szájban lévő α – amiláz révén kezdődik, majd a gyomorban átmenetileg szünetel (az enzim csak lúgos pH mellett aktív), később pedig a duodenumban folytatódik az α – amiláz által. Az α – amiláz a poliszacharidokat dextrinné, maltotriózzá, maltózzá, laktózzá, szacharózzá, fruktózzá, és glükózzá bontja, melyek aktív transzporttal kerülnek a bélbolyhok vénás kapillárisaiba, onnan pedig a vena portaeba. A duodenumban megemésztett táplálék a duodenum és a jejunum falán felszívódva kerül a vérpályába. A felszívódást jelentősen segítik a nyálkahártyát borító bolyhok (villus). 1 mm hosszúak, felszínük egyrétegű hengerhám, béllumen felőli felszínüket kefeszegélyszerű finom mikrobolyhok borítják, a bolyhok között enzimtermelő mirigyek vannak. Ezek lehetnek Liebherrkühn – kripták, nyiroktüszők (Peyer – plaqueok), és Brunner – mirigyek. A vékonybélből fel nem szívódott táplálékok a bélszakasz végén, az ileocoecalis (Bauhin) billentyűn áthaladva a vastagbélbe kerülnek. Ezen billentyűk akadályozzák meg a vékonybélbe való visszaáramlást.

 

A vastagbél működése

A táplálék felvétele után kb. 5 – 6 óra múlva jut a maradvány a vastagbélbe. A béltartalom híg állományú, emésztetlen tápanyagok, növényi rostokat, sókat, vizet, és a vékonybélfalról levált sejteket tartalmaz. A víz és az oldott ásványi anyagok az ozmózis révén nagyrészt visszaszívódnak, ezáltal a béltartalom bekoncentrálódik. Bizonyos emésztetlen anyagokat a vastagbélben élő baktériumok bontanak le, és számos a szervezetnek fontos anyagot szintetizálnak (K és B-vitamin), melyek aztán itt szívódnak fel. A mikroflóra akadályozza az egyes patogén mikróbák elszaporodását és kórokozását. A normális bélflóra elpusztítása emésztési zavarokat, rothadási folyamatokat, hiánybetegségeket és bélfertőzés okozhat. Az ileocoecalis régió a Bauhin – billentyűk és a féregnyúlvány (appendix) miatt jelentős, melynek feladata a bélfalon átjutott kórokozóktól megvédeni a szervezetet.

 

A rectum

A vastagbélben végighaladó béltartalom a bélszakasz utolsó egyenes szakaszába a rectumba kerül, majd kiürül (székelés), általában naponta egyszer. A székelés (defecatio) inger hatására akarattól szabályozva történik, mely akkor keletkezik, amikor a rectumban annyi bélsár gyűlt össze, hogy kellő nyomást fejt ki a rectum falában lévő nyomásérzékelő receptorokra (20 – 50 Hgmm), majd az ingerület az érzőpályákon eljut az agyba, ahol megtörténik az akaratlagos hozzájárulás, majd a leszálló pályákon visszaérkezett parancs hatására elernyed a végbél külső záróizma (sphincter ani externus). A kiürülést a hasizmok és a rekeszizom összehúzódása segíti. Az akaratlagos székelést székelést az agykéreg befolyása alatt a Th6 – 12 szelvények neuronjai biztosítják.

 

Tápanyagellátás a méhen belüli élet során

A táplálék az anya szervezetében megemésztődik, a bélfalon keresztül felszívódik, a véráramba kerül, és a köldökzsinóron keresztül jut el a placenta boholyrendszeréhez, és így a magzathoz. Kezdetben a petesejt a saját citoplazmájában lévő tartalék tápanyagokat, később a beágyazódás során feloldott méhnyálkahártya sejtanyagait használja a petesejt.

Tápanyagok:

  • Glükóz – az anyai vérből a placenta bolyhain keresztül aktív transzporttal a magzati vérbe. A magzati vérben a glükózkoncentráció 20 % - kal alacsonyabb, mint az anyai vérben.

  • Zsírsavak – könnyen átdiffundálnak az anyai vérből a magzati vérbe. A magzat testtömegének építéséhez használja.

  • Aminosavak – aktív transzporttal lépik át a magzati boholyhám sejtjeit és jutnak a vérbe.

  • Fehérjék és peptidmolekulák – facilitált diffúzióval vagy aktív transzporttal lépik át a boholyhámot.

  • Vitaminok és nyomelemek

  • Gyógyszerek – károsan hathat a magzat fejlődésére: altatók, antibiotikumok, fájdalomcsillapítók túlzott bevitele, alkohol, nikotin, nitrátok, nitritek.

A terhesség 3. hónapjának végén megindul az epe szekréciója, és az emésztőenzimek termelődése. Születés után az első széklet, a meconium (magzatszurok) az epefestéktől sötétbarna, majdnem fekete.

 

A tápanyagok sorsa a szervezetben

Intermedier anyagcsere

Az egészséges, természetes táplálék normális körülmények között tartalmazza azokat a tápanyagokat, amelyek a szervezet működését fenntartó energiát és a test növekedéséhez szükséges építőelemeket szolgáltatják. Ismeretes, hogy a magasabb rendű szervezeteknek számos anyaga atomos vagy molekuláris formában szükséges, így ezeket, mint esszenciális anyagokat készen kell bevinni a táplálékkal.

 

A fehérje – anyagcsere

A fehérjék emésztése után az aminosavak akadálytalanul felszívódnak. Az aminosavak tekintetében fontos a mennyiségi és a minőségi összetétel is.

A mennyiségi szükségletet befolyásolja az életkor, és az életfolyamatok intenzitása. Jelentős szükséglettel jár a sejtosztódással járó folyamatok összessége (növekedés), és az elpusztult hámsejtek pótlása is. Az anyagcsere során lebontott fehérjék építőelemeit a szervezet részben újra felhasználja, (a rövid élettartalmú sejtek és a vérplazma egyes fehérjéi 10 nap alatt újraszintetizálódnak) így csak az effektív veszteség mennyiségét kell a napi bevitellel pótolni. A felnőtt ember fiziológiás fehérjeminimuma naponta 35 – 40 g. Ha a bevitt táplálék hosszú időn keresztül nem tartalmazza ezt a mennyiséget, a szervezet fehérjedeficitbe kerül, és elkezdi saját fehérjéinek lebontását.

Fontos az aminosavak minőségi összetétele is. Az aminosavak többségét a szervezet alapelemeiből vagy molekuláiból elő tudja állítani, néhány szintézisére azonban nem képes, ezeket kész esszenciális aminosavak (arginin, fenil – alanin, hisztidin, izoleucin, leucin, lizin, metionin, treonin, triptofán, valin) formájában kell bevinni. A tápláléknak ezeket megfelelő arányban és mennyiségben kell tartalmaznia, ha ezek hiányoznak számos fontos bioaktív anyag szintézise elmarad, és hiánybetegségek keletkeznek. Azokat a fehérje tápanyagokat, melyek megfelelő mennyiségben tartalmaznak esszenciális aminosavakat, komplett fehérjéknek nevezzük.

A szervezetben lévő mobil aminosavkészlet részben a felszívódott aminosavakból, részben a saját fehérjék lebontásából származik, s az extracelluláris térben lévő folyadékban helyezkedik el. Innen:

  • beléphetnek a sejtekbe, ahol peptidek, fehérjék, hormonok, enzimek lesznek belőlük

  • átalakulással purin, pirimidin vagy porfirinvázas vegyületekké alakulhatnak

  • az aminocsoport lehasadhat (dezamináció) vagy áthelyeződhet (transzamináció) egy másik vegyületbe

  • az aminosavmaradék az intermedier anyagcsere részévé válhat

A fehérjék szintézise. Jelentős aminosavmennyiség a májban szintetizálódik, melynek szabályozásában a hormonrendszer is részt vesz a szomatotrop hormon vagy az inzulin aktivitásának fokozásával.

A fehérjék elbontása intracelluláris és a szérumban lévőkre egyaránt kiterjed. A lebontás enzimatikus folyamat, transzaminációval történik, proteázok (májban, lépben) vesznek részt benne. A keletkezett aminosavak az aminocsoport leadása után cukorrá és zsírokká alakulhatnak (glikogén és ketogén). Az oxidatív dezaminálás során keletkező NH4+ a májban ureává alakul (urea – ciklus), és a vizelettel távozik.

A májban kreatin és kreatinin szintetizálódik, ezekből a harántcsíkolt izomban foszfokreatin lesz, mely fontos tartaléka az ADPATP átalakulásnak. Nyugalmi állapotban a foszfát ismét foszfokreatinné alakul és mint energiatartalék szolgál, az átalakulást a kreatin – foszfokináz katalizálja. A felesleges kreatin a vizelettel távozik. Kreatin normális körülmények között nem jelenik meg a vizeletbe, csak akkor, ha nagyobb izompusztulás történik a szervezetben.

A táplálékkal nukleinsavak is kerülnek a szervezetbe, ezek mennyisége azonban jelentéktelen a májban szintetizáltakéhoz képest. A húgysav normális szintje a vérben 40 mg/l (0,24 mmol/l), mely veseműködés zavara esetén jelentősen megemelkedik.

 

A zsíranyagcsere

A zsírsavak a bélfal hámsejtjeiben észterifikálódnak, di- és trigliceridekké alakulnak. Ezek a lipidek lépnek be a bélbolyhok nyirokereiből, összeszedődve a ductus thoracicuson át a szisztémás keringésbe. A vérben a szérumfehérjékhez kapcsolódva keringenek, majd innen a májba kerülnek, illetve a zsírszövetbe épülnek.

A májban a chylomicronokat a lipoprotein – lipáz enzim szétbontja. A zsírsavak felszabadulnak és bekerülnek a sejtek mitochondriumaiba, ahol acetil – koenzim – A – ra bomlanak.

Több acetil – koenzim – A molekula összekapcsolódása képezi a koleszterinszintézis alapját, ennélfogva több fontos folyamat kiindulási és végterméke.

Zsírsavanyagcsere és a citrátkör kapcsolata. Miközben a zsírsavak a β – oxidáció során acetil – koenzim – A – vá bomlanak, jelentős energiamennyiség szabadul fel. A zsírsavak felhasználási értéke a bennük lévő telítetlen kötések számától függ, mert ezek létesítése és bontása a szervezet számára kis energiabefektetéssel lehetséges. A linolénsav és az arachidonsav többszörösen telítetlen zsírsavak, ezért a szervezet számára jelentősek.

A felszívódott zsírsavak azon csoportja, mely a zsírszövetbe kerül mobilizálható raktár (neutrális zsírok), szükség esetén lebomlik szabad zsírsavvá, és albuminhoz kötődve visszakerül a vérkeringésbe.

A lipidek a szervezetben előforduló egy sajátos formája a barna zsír. Csecsemőkben több, a felnőtt szervezetben kevesebb van belőle. Főleg a tarkón, a lapockák között és a nagyerek mentén van, bőséges szimpatikus beidegzéssel. A barna zsírszövet szimpatikus ingerlése jelentős hőfelszabadulással jár.

A koleszterin szintén az acetil – koenzim – A – ból kiinduló bioszintézis eredménye, de táplálékkal is jelentős mennyiség kerül be a szervezetbe. A koleszterin előanyaga a szteroidhormonoknak, epesavaknak, és fontos alkotóeleme a sejtmembránnak. A koleszterin szerepe az atherosclerosisban. Magas koleszterin – vérszint esetén az érfalak lassan infiltrálódnak koleszterinnel, amely merevvé teszi az érfalat. Ebbe az érfalba Ca rakódik le és trombosis, szívinfarctus vagy agyvérzés kialakulásának rizikófaktora lesz.

Prosztaglandionok az esszenciális zsírsavakból képződnek. Ezek 20 szénatomos telítetlen zsírsavak, a szervezet majdnem minden szervében megtalálhatók. Lokálisan ható hormonok. A gyulladásos folyamatokban és az allergiás reakciókban mediátorként vesznek részt. Az allergiás reakciókban a hízósejtek membránjaira fejtik ki hatásukat. A hörgők szűkületét (asthma bronchiale) és az arteriolák összehúzódását segítik, növelik a kapillárisok permeabilitását. Gátolják a gyomorfekély kialakulását, szabályozzák a női hormonciklust, lázat keltenek, stb.

 

A szénhidrát – anyagcsere

A táplálékban megemésztett szénhidrátok között a legtöbb hexóz (jobbra forgató D-glükóz, -galaktóz, -fruktóz). A szénhidrátok közül a glükóz jut be legnagyobb mennyiségben a szervezetbe és található meg a vérkeringésben. Az éhgyomori vénás vér glükózkoncentrációja normálisan 3,9 – 5,6 mmol/l. A bélfal hámsejtjein való áthaladás után a vérrel a glükóz eljut a felhasználó sejtekhez és bekerül a májba, ehhez inzulinra és hexokinázra van szükség, melyeknek segítségével alakul glükóz – 6 – foszfáttá. A glükóz – 6 – foszfát vagy lebomlik vagy a májban és a harántcsíkolt izmokban glikogénné polimerizálódik. A glikogén a glükóz tárolási formája, képződésének folyamata a glikogenezis, lebontása a glikogenolízis. A lebomló glükóz tejsavvá vagy piruváttá alakul. Ez a glikolízis, mely a citoplazmában anaerob módon történik, és melyből 47 kcal energia nyerhető. A glükóz további bontása aerob glikolízis során történik a sejtek mitochondriumaiban, ebből 680 kcal nyerhető. Ebben a folyamatban a piruvátból piruvát – karboxiláz hatására acetil – koenzim – A lesz, mely a citrátkörbe lépve CO2 – re és H2O – ra bomlik. Azokat az anyagcsere-folyamatokat, amelyekben szénhidrátból és fehérjéből zsírok lesznek intermedier anyagcserének nevezzük. A reakció ellentétes irányú is lehet, ekkor glikoneogenezisnek (piroszőlősav+tejsavglükóz) nevezzük. Az anyagcserét szabályzó mechanizmusok többsége enzimek (foszforiláz, glikogén – szintetáz, stb.) és hormonok (adrenalin, ciklikus AMP, inzulin, stb.) által irányított.

 

A vérplazma glükózszintjének szabályozása

A glükóz a vérplazmában egyfajta egyensúlyi állapotban van, azaz a vérbe jutás és a felhasználás közel azonos. Bőséges szénhidráttartalmú táplálék felvétele után a glükóz egy része a májban azonnal glikogénné alakul, a másik részből zsír lesz. Éhezéskor a májból lebomlik a glikogén és a glükóz a vérkeringésbe kerül. ha az éhezés tartós, a glikogénraktárak kiürülnek, és beindul a glükoneogenesis.

A hasnyálmirigy (pancreas) endokrin működése

A mirigy szöveti részének 1% - át adják az endokrin működésű Langerhans – szigetek alkotják. A szigeteken lévő sejtek termelik

  • glükagont az A – sejtek

  • inzulint a B – sejtek

  • szomatosztatint a D – sejtek

  • pancreas – peptideket az F – sejtek

A glukagon és az inzulin a szénhidrát – anyagcsere fő szabályzó hormonja.

 

A szénhidrát – anyagcsere zavarai

Diabetes mellitus

Ha a pancreas inzuláris β – sejtjeinek működése elégtelen vagy a sejtek elpusztulnak, kevés inzulin képződik vagy a képződött inzulint egy antitest részben vagy egészben megköti, a vércukorszint megemelkedik. Ez az állapot a diabetes mellitus.

Inzulin hiányában a glükóz sem tud belépni a sejtekbe, ezért a májban fokozottá válik a glükoneogenesis, így az izomszövet fehérjéiből származó aminosavak kerülnek felhasználásra. A zsírok lebontása is fokozódik, szabad zsírsavak és trigliceridek kerülnek a vérkeringésbe. A fokozott zsírsavoxidáció következtében pedig sok acetil – CoA képződik, melyből acetecetsav, majd aceton lesz. Az aceton felhalmozódása pedig acidózis irányába tolja el a szervezet pH – ját, és kialakul a ketoacidózis.

A diabetes mellitus szövődményei:

görcsös, eszméletvesztéses állapot, diabeteses kóma, a nagyerekben, a szem illetve a vese ereiben létrejövő degeneratív elváltozások, a perifériás és vegetatív idegrendszer működészavarai.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.