Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Parazitológia

2009.08.22

10/a Parazitológiai alapfogalmak (gazdaszervezet szerepe a fertőzésben). Protozoonok szerkezete, felosztása, a csoportok jellemzése

Parazitológiai alapfogalmak

Parazitológia tárgya: parazitákkal foglalkozó tudomány, részei a protozoológia és a helmintológia.

Paraziták: azon állati élősködők, amelyek egy másik szervezetben táplálékuk megszerzése érdekében tartózkodnak és a másik szervezetet közvetett vagy közvetlen módon különböző mértékben károsítják.

Protozoológia: az állatvilág legalacsonyabb rendű, egysejtű élőlényeivel foglalkozó tudományág.

Helmintológia: magasabb rendű állati parazitákkal, többsejtű férgekkel foglalkozó tudományág.

Parazitizmus: élősködés, a fajok közti kölcsönhatások egyik formája. Az élősködő az életciklusának jelentős részét a gazdaegyeden (gazdaegyedben) éli, abból táplálkozik, csökkenti annak túlélési és szaporodási esélyeit (tehát virulens), esetleg tünetekkel jellemezhető betegséget is okozhat (tehát patogén is lehet). Az élősködők rendszerint nem ölik meg a gazdát. A parazita-gazda kapcsolat tehát hosszas, „intim”, egyedi kapcsolat.

Szimbiózis: együttélés, mely lehet mindkét, vagy csak az egyik faj számára hasznos.

Valódi parazitizmus: a gazdaszervezet mindig károsodik.

Gazdaszervezet: amelyben, vagy amelyen az élősködő tartózkodik. Lehet:

  • Közti gazda: az az élettelen vagy élő közeg, szervezet amelyben a parazita bizonyos fejlődési fázisa lezajlik és amely szükséges ahhoz, hogy a parazita patogén legyen.

  • Végső gazda: továbbadni már nem képes, benne letelepszik a parazita és ilyen betokolt állapotban a végső gazda élete végéig fennmarad.

Stenoxen paraziták: a legtöbb parazita egyetlen gazdában tud kifejlődni, és más gazdára nem vihető át.

Eurixen paraziták: különböző rendbe és osztályba tartozó gazdákon élősködnek.

Polyxen (heteroxen) paraziták: a fejlődéshez több gazdára van szükség.

A parazita lehet:

  • Filogenetikus: ha a parazita az egyetlen meghatározott gazdához már hosszabb időn keresztül adaptálódott és ezáltal abban fejlődését véghez tudja vinni.

  • Ökológiai: ha a parazita és gazdája közötti kapcsolat ökológiai tényezők függvénye.

  • Perparazitizmus: ha a parazitát egy időben egy másik parazita is meglepi.

     

A protozoonok szerkezete, felosztása, a csoportok jellemzése:

Protozoonok:

  • az állati világ legalacsonyabb rendű egysejtűi

  • eukarióták

  • alakjuk sokféle lehet (gömb, orsó, csavart, stb.)

  • nagyságuk: 2-3 μm – 150 μm

  • a sejt fő tömege a protoplazma, tartalma: víz, sók, fehérjék, szénhidrátok, lipidek, részei: ectoplasma, endoplasma

A protoplazmában vagy rajta található sejtszervecskék (organellumok) mindegyike meghatározott működést végez.

Lehetnek:

  • alakot meghatározó és szilárdító – bőrke, tengelyfonal (axostil)

  • mozgást és helyváltoztatást meghatározó – állábak, ostor, csillók, táplálkozási szervecskék

A táplálék megszerzésében nagy szerepe van a mozgás szervecskéinek is, lehet:

  • bekebelezéssel

  • egész testfelületen át

  • sejtszáj-anális rész révén

Sejtmagjuk elkülönült.

Magok száma egy vagy több:

  • azonos alakúak

  • egyforma nagyságúak

  • ugyanazon működést végzik

  • Egyféle magvúak törzsébe tartoznak

Magok száma 2:

  • különböző méretűek

  • különböző működésűek

  • a nagyobbik a vegetatív működéseket irányítja

  • a kisebbik a szaporodásban játszik szerepet

  • Kétféle magvúak törzsébe tartoznak

Az emberre patogén protozoonok 4 osztályba tartoznak:

  • Rhizopoda törzs

  • sejttestből és magból állnak

  • állábaik segítségével mozognak és táplálkoznak

  • osztódással szaporodnak

  • Flagelláták:

  • ostorral rendelkeznek, melynek száma változó, de fajra jellemző

  • az ostor biztosítja a mozgást és a táplálkozást

  • 2 magjuk egyforma értékű

  • osztódással szaporodnak

  • Sporozoák:

  • ivartalan és ivaros szaporodás

  • közöttük vannak a legkisebb protozoonok

  • Ciliata:

  • rövid csillók borítják, melyek a mozgást szolgálják

  • 2 magjuk nem egyforma értékű

  • fejlett egysejtűek

  • osztódással szaporodnak

A protozoonok 2-féle biológiai formája:

  • Trophozoita:

  • aktív alak, vegetatív alak

  • táplálkozik, mozog, szaporodik

  • Cysta:

  • kedvezőtlen körülmények között a trophozoitából képződik

  • betokolódott forma, nagy ellenállóképeséggel, lecsökkent életjelenségekkel

 

15/b A paraziták gazdaszervezetbe jutásának módjai, a fertőzés feltételei, kapui, terjedési módjai. Védőoltások, életkorhoz kötött, kötelező

Parazitás fertőzés: infekció; Ha az élősködők fertőzőképes stádiumát elért alakja a megfelelő behatolási kapun bejutva a rá jellemző életciklust folytatja.

Fertőzési módok:

  • per os

  • bélprotzoonokkal való fertőzés

  • leginkább a szennyezett víz útján kapható meg

  • átoltás

  • a protozoon valamilyen vérszívó ízeltlábú szúrásával kerül be a szervezetbe

  • pl.: malária

  • intrauterin

  • autoreinfekció

  • a széklettel kiürült protozoonok a szálon át ismét visszakerülnek a szervezetbe

A parazitás fertőzés feltételei:

  • fertőzőképes stádiumot elért alak hatoljon be

  • gazdafajlagosság (a parazita a szervezet bizonyos sejtjeiben, szöveteiben, szervében telepedjen meg)

  • hajlamosító tényezők: kor, tápláltság

Behatolási kapuk:

  • Leggyakoribb az emésztőcsatornán át:

  • bélfertőzéseknél a parazita vagy terjedési alakja a beteg belében tartózkodik és innen az ürülékkel kerül a külvilágba

  • a belső környezetből leggyakrabban közvetlen érintkezés (piszkos kéz), valamint a talaj, az ivóvíz, a tej és egyéb élelmiszerek közvetítésével kerül az egészséges egyén szervezetébe

  • Egyes férgek lárvái az ép bőrön keresztül aktívan hatolnak be a szervezetbe. Ebben az esetben a végső megtelepedési helyüket vagy a véráram útján érik el, vagy a szövethézagokban való vándorlással jutnak oda.

  • Hematogén úton való fertőződések rendszerint vérszívó ízeltlábúak közvetítésével történnek.

  • Transzplacentális fertőződés

 

Életkorhoz kötött kötelező oltások:

Életkor

Folyamatos oltás

Kampányoltás

Megjegyzés

0 – 6 hét

BCG

-

általában szülészeti intézményben

2. hó

DTPa+IPV+Hib

-

-

3. hó

DTPa+IPV+Hib

-

-

4. hó

DTPa+IPV+Hib

-

-

15. hó

MMR

-

-

18. hó

DTPa+IPV+Hib

-

-

6 év

DTPa+IPV

-

-

11 év

-

dTap emlékeztető oltás

szeptember hónapban az általános iskolák 6. osztályában

11 év

-

MMR revakcináció

október hónapban az általános iskolák 6. osztályában

13 év

-

Hepatitis B

az I. oltás szeptember hónapban az általános iskolák 7. osztályában

14 év

-

Hepatitis B

az I. oltás szeptember hónapban az általános iskolák 8. osztályában

 

BCG → Bacillus Calmette – Guérin – tuberculosis elleni oltóanyag

DTPa → diftéria – tetanusz – acelluláris pertussis komponenseket tartalmazó oltóanyag

Hib → Haemophilus influenzae b elleni oltóanyag

IPV → inaktivált poliovírus vakcina

MMR → morbilli – mumpsz – rubeola elleni vakcina

dTap → diftéria – tetanusz – acelluláris pertussis komponenseket tartalmazó oltóanyag újraoltás céljára

 

16/b A parazitás betegségek elleni immunitás formái

A szervezetbe hatolt parazita és a gazda között legtöbb parazitózisban szoros adaptáció jön létre, mely egyensúlyi helyzetet teremt. Amennyiben ez az egyensúly a gazdaszervezet természetes ellenálló képességének csökkenése révén felborul a parazita a gazdát károsítja. A gazdaszervezet az élősködők ellen védőerőinek módosításával védekezik, aktiválja a reticuloendotelialis rendszert. E rendszer sejtjei az élősködők által termelt idegen fehérje (antigén) hatására specifikus ellenanyagot (antitest) termelnek.

A paraziták antigénjei rendszerint proteinek vagy protein komplexumok, amelyek a protozoon, illetve a féreg különböző biológiai megjelenési formáinak felszínén vagy szekrétumában vannak jelen.

Az antigén 2 csoportja: szomatikus antigén, ES antigén

Egyes féregfertőzésekben a protektív immunitás kialakításáért felelős antigének meghatározott fejlődési stádiumban lévő lárvák vedlési folyamatait megindító úgynevezett vedlési nedvben találhatók.

Az antigén hatására keletkezett antitest vagy a keringésbe jut (humorális immunitás) vagy a termelődő sejtekeben marad (celluláris immunitás).

A paraziták szervezetbe lépését követően lappangási idő nélkül működésbe lépnek az aspecifikus védelmi reakciók. A fagocitáló sejtek a protozoonokat bekebelezik, de a férgekkel szemben hatástalanok. Az immunrendszer stimulációja révén a parazitákkal szemben humorális és celluláris immunválasz alakul ki. Az ellenanyagok neutralizálják az extracellulárisan előforduló protozoonokat. Opszonon hatásuk révén elősegítik a fagocitózist. A T – limfociták által termelt limfokinek aktiválják a makrofágokat, és ezek kifejezettebben képesek a protozoonokat bekebelezni. A vérbe vagy a szövetekbe kerülő extracelluláris paraziták fertőzőképességét a homológ ellenanyagok inaktiválják.

A férgekkel szemben a szervet különbözőképpen igyekszik felvenni a küzdelmet. Méretük miatt a fagocitózis nem érvényesülhet. Féregfertőzés esetén az IgE – ellenanyagok mennyisége megnő, az eozinofil sejtekből fehérjék szabadulnak ki, melyek a férget károsítják.

Egyes parazitás fertőzésekkel, amikor a gazdaszervezet immunológiailag válaszol egy antigénre, a gazda szintetizálódik az antigénnel szemben → allergiás reakció

2 csoportja van:

  • azonnali: hiperszenzitivitás képviseli az allergia különböző formáival (pl. asztma) a tünetek a sejfelülethez kötött ellenanyagoknak az antigénekkel való egyesítésekor felszabaduló toxikus úgynevezett H – anyagok hozzák létre.

  • késleltetett: az ellenanyag a T – limfocitákban van amelyek a szenzibilizált szövetekhez kapcsolódva gyulladáskeltő limfocita – faktorok kiszabadulását eredményezik: a reakció az antigén – antitest találkozást csak hosszabb idő után követi.

 

A parazitás fertőzésekben az immunitás lehet:

  • veleszületett: (vitatott) pl. malária

  • természetes: kialakulásában szerepet játszik az individuális differenciák összessége pl. a gazda életkora, hormonális és általános állapota

  • szerzett: többnyire ismételt fertőzések hatására alakul ki (premunicio) és inkább csak ellenállásban, vagyis rezisztenciában nyilvánul meg.

     

    21/a A helmitek felosztása, szerkezete. A fertőzés humán következményei

     

    A fertőzés humán következményei:

    A paraziták gazdaszervezetet károsító hatása összetett folyamat: egyrészt általános, másrészt lokális. Ez az élősködők fajától, számától, az invázió és a megtelepedés helyétől, a gazdaszervezet egyéni érzékenységétől függ.

    Közvetett kárértékek:

    • Táplálék elvonás: a paraziták a gazdaszervezet szervezetében élnek, az életműködésükhöz szükséges táplálékokat innen nyerik, és ide ürítik anyagcseretermékeiket, így jelentős ártalom a fehérjeveszteség.

    • Mechanikus ártalom: több okból jöhet létre. Egyrészt a növekvő parazita nyomás felelős gyakran az életveszélyes tünetekért, másrészt a bélüreg, az epeutak, a vérerek, a ductus choledochus elzárásáért. Mechanikus ártalom jelentkezhet a féreg aktív tevékenysége pl. lárvavándorlás, féregmozgás, stb. miatt.

    • Toxikus hatás: A paraziták legfontosabb káros hatása az anyagcseretermékek által okozott toxikus ártalmakra vezethető vissza. Bizonyos féregfajták antigén hatású endo– és/vagy exotoxint termelnek. Más paraziták anyagcseréje során viszont extracelluláris enzimek csoportjába tartozó anyagok keletkeznek, melyeknek szövetkárosító hatásuk van.

    • A paraziták anyagcseretermékeik és a szétesésükkor felszabaduló fajidegen testfehérjéik útján váltakozó fokú túlérzékenységet (allergiát) okozhatnak.

    Közvetlen kárértékek:

    • Kóros szövetszaporodás: előfordulhat a paraziták tartózkodási helyén kölesnyi, lencsényi múló gócok képződése, vagy a kifejlett élősködők megtelepedése következtében fejlődő kötőszöveti tok, vagy a hámszövetek túlburjánzása, valamint specifikus új képletek keletkezése. A szövetszaporodást a megtelepedő parazita vagy fejlődési formáinak erőművi, toxikus hatása indítja meg.

    • Gyulladásos elváltozások: az élősködő mechanikus vagy toxikus ártalma nyomán a béltraktus, a tüdő, a kiválasztó szervek, az erek, a nyirokutak, a nyálkahártyák falában, esetleg a kültakarón vagy a bőr alatti kötőszövetben fordulnak elő.

    • A szervezet ellenálló képességének csökkenése: ezen ártalmak összessége a fertőzött szervezetben gyakran az ellenálló képesség csökkenéséhez vezet.

    Helmithek felosztása, szerkezete:

    Szerkezetük:

    Lapos testű vagy hengeres paraziták. Alakjuk szerint és a törzs szerint vannak különböző osztályok. Emésztőcsatornájuk vakon végződik, zömmel hermefroditák. Nyelv vagy levél alakúak, 2 szívókával rendelkeznek. Nagyságuk: 1-2 mm – 10-15 m – ig.

    Felosztásuk:

    • Laposférgek törzse – plathelmithes

    • Mételyférgek osztálya – trematoda

    • Szalagférgek és galandférgek osztálya – cestoidea

    • Hengeres vagy fonálférgek törzse – nemathelminthes

    • Hengeres és fonálférgek osztálya – nematoda

       

      10/a                            15/b              16/b                 21/a

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.