Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. tétel - A társas fejlődés

2010.01.31

5. Társas fejlődés

 

Kétoldalú folyamat, amelyben a gyerek egyszerre integrálódik egy nagyobb társadalmi közösségbe, és különül el, mint egyén.

A társas fejlődés egyik oldala a szocializáció (társadalmuk normáit, értékeit, ismereteit sajátítják el), melynek során a gyerek integrálódik, a másik oldala a személyiségalakulás (kialakul a gyermek egyéni érzésvilága és viselkedése), melynek során a gyerek elkülönül.

 

Szocializáció:

A gyerekeken túl a felnőttek is aktív szerepet játszanak benne. A felnőttek megmondják, hogyan kell viselkedni, és tetszésüket vagy nemtetszésüket nyilvánítják illetve jutalmaznak vagy büntetnek annak alapján, ahogy a gyerek valójában viselkedik. Olyan tapasztalatokhoz juttatják a gyereket, melynek segítségével szociális kategóriákat sajátítanak el, kultúrájuk tudásalapjait és viselkedésszabályait megismerik. A legtöbb gyerek végül elfogadja és igyekszik követni a számára társadalmilag előírt szabályokat.

A szocializációhoz identifikációra, azonosulásra van szükség. A gyerek arra törekszik, hogy úgy viselkedjen, mint társas környezete fontos személyei. Minden gyerek első 2 évében az anya játssza a legkiemelkedőb szerepet. A 3. életébe lépő gyerekeknél az anyához való szoros kötődés kezd eltűnni, ezt az olyannak lenni érzés váltja fel. Alapvető különbség a fiúk és a lányok között, hogy a fiúk az apához való hasonulás igénye szerint az anyától különbözni akarnak, míg a lányok az anyához akarnak hasonlítani. Az azonosulás 4 -féle mechanizmus alapján mehet végbe:

  • Differenciáció által:

    Arra irányuló igyekezet, hogy a személy a saját egóját a modellnek tekintett személy mintájára formálja. A 3 – 4 éves fiúknál ez úgy jelenik meg, hogy feltámad bennük a vágy, hogy apjuk helyébe lépjenek anyjuk mellett. E gondolat miatt viszont bűntudatuk támad, amit Freund ödipális komlexusnak nevez. Ezt az óvodás kor végére, mire a gyermek a latencia szakaszába lép felváltja az apára való hasonlításnak a vágya.

  • Affiliációval:

    A lányoknál a nem identitás fejlődésének fontos lépése, amikor felfedezik, hogy nincs péniszük. Anyjukkal versengenek apa vonzalmáért. Ettől viszont bűntudatot érzenek, és félnek, hogy az anyai szeretet elvesztése lesz a büntetés. Bűntudatukat úgy győzik le, hogy elnyomják apjuk iránti érzéseiket, és anyjukkal azonosulnak.

  • Utánzással, megfigyeléssel:

    A szociális tanuláselmélet képviselői azt feltételezik, hogy az azonosulás egyszerűen megfigyelés és tanulás által megy végbe. Tehát a szülők egyfelől utánzandó modellt nyújtanak gyermekeiknek, másfelől jutalmazzák a nemhez illő, és büntetik a nemmel ellentétes viselkedést.

  • Kognitív alapon:

    A 3. életév végén kezdődik, amikor a gyerekek szert tesznek saját maguknak, mint különálló egyénnek az érzésére. Így a gyerek számára önmagában véve is származik abból jutalom, ha saját nem identitásának megfelelően viselkedik. A gyerekek egy nemi sémát sajátítanak el, vagyis asszociációk olyan hálózatát, amely a kúltúra nemi szerepekről alkotott felfogását testesíti meg.

 

Személyiségalakulás:

Kibontakozó jellemvonások együttese, vagyis a gyerek személyisége, mely egyedi. A személyiség legkorábbi látható kifejeződése a temperamentum, mely öröklött tulajdonság. Ahogy a gyerekek fejlődnek, a környezetükkel folytatott inerakciók kezdeti módját össze kell egyezteniük a tapasztalatok egyre fejlődő megértésével és az azok által kiváltott érzelmekkel. A személyiség ennek az összeegyeztetési folyamatnak az eredménye. A személyiség tartalmazza még az énképet, vagyis az, hogy a gyermek miképpen értelmiz magát a másokhoz való kapcsolataiban.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.