Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1 - 5. tétel

2010.01.31

1. A protoplazma kémiai szerveződése

 

Víz:

Legfőbb szerepe a kolloidok hidratációjának biztosítása, és az élet fenntartása. Jó oldószer, jó hővezető képessége és hőkapacitása miatt a hőszabályozás egyik fontos tényezője.

Ionok és szervetlen sók:

A szervezet sav – bázis egyensúlyát a kationok és az anionok megfelelő eloszlása biztosítja. A sejten belüli térben az ionok eloszlása alakítja ki a megfelelő ozmotikus nyomást.

  • sejtek ingerlékenységének és ingerületvezetésének kialakításában – Ca, K, Na, H, Cl.

  • enzimalkotó részek – fémionok

  • tiroxinképzés – jód

  • csontképzés – kalcium és magnéziumsók

Szén – hidrátok:

Az egyszerű szén – hidrátok a nukleotidok alkotórészei. Az összetett szén – hidrátok képezik a szervezet legfőbb energiaforrását, a vércsoportok alkotórészeit, és szerepük van a véralvadásban is.

Fehérjék:

A szervezet legfontosabb vázanyagait, az enzimek alapvegyületeit, hormonokat, peptid és aminosavszármazékokat képeznek, a sejtmagban és a vérplazmában immunfehérjeként fordulnak elő.

Zsírok:

Zsírsavakból álló nagymolekulák, melyek a szervezet fontos tápanyagai energiatartalmuk miatt. A biológiai membrán fontos alkotórésze (hidrofób tulajdonság), és a zsírban oldódó vitaminok hordozói. Hormonok, felületaktív anyagok, idegsejtek velőshüvelyének alkotása, hőszigetelés.

Nukleinsavak:

Nukleotid alapegységből álló óriásmolekulák, a sejtmagban képződnek. A genetikai infok átadásában és tárolásában van nagy szerepük. Ide tartoznak: DNS, RNS, ATP, ADP.

 

 

3. A sejtek reprodukciója és differenciálódása

 

A sejtek repprodukciója:

A sejtek élettartama különböző, élhetnek 2 napig vagy akár több évig is. A sejtműködés egyik lényeges mozzanata a sejtek szaporodása, vagyis az az életjelenség, melynek során önmagukhoz hasonló utódsejteket produkálnak, biztosítva az élet folytonosságát. A sejtek osztódási képessége nagymértékben függ differenciáltságuktól (minél jobban differenciáltak, annál jobban nem osztódnak):

  • nem osztódnak – neuronok, harántcsíkolt izom, érett petesejt

  • magas szinten differenciáltak, de bizonyos körülmények közt visszanyerhetik osztódóképességüket – máj és vese sejtjei

  • állandóan osztódók – ivarmirigyek, bőrhám, bélhám sejtjei

  • ŐSSEJTEK – HA OSZTÓDNAK ÖNMAGUKTÓL ELTÉRŐ SEJTEKET HOZNAK LÉTRE

A sejtek élete sejtciklusban zajlik. Két osztódás közt (interfázis) létrehozzák az osztódáshoz szükséges nukleinsav mennyiséget, fehérjét, és makroerg molekulákat az energiaigény fedezésére.

Kétféle osztódás létezik:

  • Mitózis (számtartó osztódás):

  • 46 kromatidamegkettőződés92 kromatidakét új egyed: 46 – 46 kromatida

  • a két sejt tulajdonságai megegyeznek

  • Meiózis (számfelező osztódás):

  • a kromoszómák genetikai információja megváltozik (rekombinálódás), a sejteknek új tulajdonságaik lesznek

  • apai és anyai kromoszómák párokat képeznek23 kromoszómapárgenetikai állomány kicserélődése (crossing over)→két új egyed: 23-23 kromoszóma→mitózis→négy utódsejt: 4x23 kromatida

 

A sejtek differenciálódása

Az emberi szervezetben 100 -féle sejt van, melyek méretben és működésben térnek el.

A megtermékenyített petesejt fejlődési potenciálja végtelen, mindazon lehetőségek megvannak génjeiben, amelyek lehetővé teszik, hogy a szervezet valamennyi sejttípusát létrehozza. Ez az omnipotens (mindenre képes) sejt a differenciálódás alatt elveszíti ezen képességét, specializálódni kezd. Lehet belőle a differenciálódás során:

  • Multipotens sejt:

    Sokat tud, de már bizonyos elkötelezettséggel bír. Pl.: az idegrendszer elemei csakis az ectodermából fejlődhetnek ki.

  • Pluripotens sejt:

    Pl.: a csíralemezekből kifejlődött szervelőtelepek, melyek egy – egy szerv felépítésében résztvevő szöveteket alakítanak ki

  • Unipotens sejt:

    Csak egyféle meghatározott működésre differenciálódott a sejt.

A differenciálódás tehát poetnciálbeszűkülést, de ugyanakkor tökéletesedést jelent.

A differenciálódott sejtek szöveteket képeznek, és ott egymással összehangoltan végzik működésüket.

 

4. A hámszövetek és a bőr szerkezetének leírása

 

Hámszövet


Hámszövet

Sejtjei szorosan egymáshoz illeszkednek, köztük a sejtközötti állomány kevés. A szövet táplálása az alatta elhelyezkedő kötőszövetből történik. A sejtek alakja lehet: lapos (laphámsejt), csonkagúl alakú (köbhámsejt), megnyúlt (hengerhámsejt). A sejtféleségek elhelyezkedhetnek egy vagy több sorban egymás felett. A legváltozatosabb szövetféleség, sokoldalú funkciót lát el, ennek alapján csoportosítható:

Fedóhám.

Felszíneket borító, üregeket bélelő szövetféleség. Kisfokú mechanikai igénybevételnek kitett területeken csak 1 sejtsoros, így lehetővé válik a rajta keresztül való anyagátáramlás, vagyis a transzportfolyamatok.

Egyrétegú laphám.

A tüdőalveolusok felszínét, a vér és nyirokerek falát borítja. Egyes sejtek felszínén csillószőrök is találhatóak, ezek mozgása segíti az anyagok áramlását (petevezető, orrüreg nyálkahártyája).

Többrétegú, el nem szarusodó laphám.

Előfordulása: szájüreg, nyelőcső, hüvely, végbélnyílás nyálkahártyája, és a szaruhártya felszíne.

Többrétegú hengerhám (urothelium).

Előfordulása: férfi húgycső, kötőhártya áthajlási redői. A legfelső sejtsor átmetszetben esernyő alakú, így könnyen ellenáll a nyomás és térfogatváltozásoknak.

Többrétegú, elszarusodó hám.

A legellenállóbb szövetféleség. Előfordulása: bőr

Bőr:

Hám (epidermis)

Laphámsejtek alkotják. Az alsó részből (stratum germinativum) folyamatosan képződő sejtek néhány nap alatt a felszínre érve, mint mag nélküli, élettelen szarusejtréteg (stratum corneum) borítják a felületet, majd lelőkődnek onnan. A hámréteg vastagsága függ az életkortól, a környezeti és a mechanikai hatásoktól. A szarusodási folyamat kóros felgyorsulása a hajas fejbőrön a korpásodás. Az epidermis védelmet nyújt a külső ártalmakkal szemben. A szaruréteg zsírtartalmának csökkenése a bőrfelszínt szárazzá, repedezetté teszi, csökkentve annak védőhatását. A hámsejtek egy része sötét festékanyagot (pigmentet) termelő melanocyta. A pigmenttermelés mértéke függ: a melanocyták aktivitásától, a környezeti hatástól, és a genetikai meghatározottságtól. A melanin véd, a bőr mélyebb rétegeibe hatoló, gyulladást keltő ultraibolya sugaraktól. A melanocyták átalakulhatnak festékes anyajegyekké, hiányuk a bőrön fehér foltokban jelenik meg (vitiligo betegség).

Irha (corium)

Alapvető feladata a külső ártalmakkal szembeni védelem.Sejtjei termelik a megfelelő rugalmasságot biztosító kollagént, hisztamint szabadítanak fel, és fagocytálnak. A réteg sejtközötti állománya jelentős mennyiségű víz megkötésére is képes.

Bóralja (subcutis)

A mechanikai védelemben, a hőszigetelésben, és az energiaraktározásban vesz részt. A zsírréteg vastagsága a tápláltság fokának függvénye, de öröklött tulajdonságok és hormonális tényezők is befolyásolják.

Bőr járulékos képletei:

Verejtékmirigyek

Működésüket az idegrendszer szabályozza. Nagy melegben a hőleadás döntő része itt, elpárologtatás következtében történik.

Illat- és faggyúmirigyek

Hónalj, emlő, és nemi szervek tájékán fordulnak elő illatmirigyek. A faggyúmirigyek legsűrűbben a homlok és a hajas fejbőr tájékán vannak. Zsírossá teszik a bőrt és a szőrszálakat, termelődésüket a hím nem hormonok segítik.

Szór- és hajszálak

Az epidermis termékei. Magzati korban az egész testet finom magzatpihe (lanugo) borítja, mely a bőrfelszí nagy részén születés után is megmarad. Később kialakul a végső (terminális) szőrzet vastagabb szálú, és erősen pigmentált. A hajat, a szemöldököt, a hónaj- és a szeméremszőrzetet, a bajuszt, a szakállt, a mellkas és a has szőrzetét alkotja. A haj és a szemöldök kivételével a pigmentáltság és a sűrűség genetikailag meghatározott. A szőr és a hajszálak növekedése ciklikus. Az elöregedett hajszálakat az alatta lévő, növekedő új szál lelöki. Fiziológiásan naponta kb. 100 szál hullik ki. Fokozott, de reverzibilis hajhullást idézhet elő lázas állapt, stresszhatás, terhesség, szülés, gombás fertőzés, gennyes góc vagy idült gyulladás. A férfiaknál örökletes alapon bekövetkezhet a szőrtüszők sorvadása, emiatt jellegzetes hajhullás kezdődik a fejtetőn és a halánték körül, mely kopaszsághoz vezet. A szőrszálakban keletkezett légbuborékok miatt idővel, csökken a pigmenttermelés, a szálak kifehérednek, és az ember őszülni kezd. Kezdetét és mértékét örökletes tényezők és a környezet is befolyásolja.

Köröm

Fontos szerepet játszik a tapintásban és az ujjperc védelmében. Növekedése kb. 0,5 mm naponta. Fertőzések, vegyszerek, egyes betegségek következtében a körömlemez töredezetté, vékonnyá válhat vagy éppen kórosan megvastagodhat.

 

5. A kötő és támasztószövetek leírása

 

Kötőszövetek.

Feledatuk a szervek közötti terek kitöltése, a szövetek és a szervek összekapcsolása, ezt a szövet speciális sejtjei, és az általuk termelt sejtközötti állomány teszi lehetővé. A sejtközötti állomány bázisát nagy mennyiségű víz megkötésére képes hosszú poliszacharidláncokból és fehérjékből álló hálózat képezi, ebbe ágyazónak bele a kötőszöveti rostok. 3 rosttípust különböztetünk meg: kollagén, elasztikus, retikuláris.

Kötőszövetek csoportosítása:

  • embrionális kötőszövet (hegesedési folyamatok)

  • Tömött rostos kötőszövet


    laza rostos kötőszövet (szervek sövényei, izompólya, erek, idegek kötőszöveti borítása)

  • elasztikus kötőszövet (artériák fala)

  • retikuláris kötőszövet (vérképző szervek váza)

  • sejtdús kötőszövet (belső női nemi szervek)

  • speciális folyékony kötőszövet (vér, nyirok)

A kötőszövet védelmet nyújt a mechanikai és kémiai ártalmakkal szemben, valamint belső védelmi rendszert képez (RES). A kötőszövetből gyulladásos reakciók során hisztamin szabadul fel, és biokémiai sajátossága révén képes só, víz és zsírtárolásra is. Emiatt alakulhat ki kóros esetben kiszáradás, vagy vizenyő (ödéma).

Támasztószövetek

A húzó- és a nyomóerőnek jól ellenállnak.

Fajtái:

Zsírszövet

Sejtjeiben a zsírcseppek a magot és a plazmát a sejt szélére kiszorítják, így jönnek létre a szövet jellegzetes pecsétgyűrű alakú sejtjei, melyek a laza rostos körtőszövet sejtjei között találhatóak. A szervezetben megtalálható diffúzan (bőr alatt), zsírtestek formájában (női emlő, orcák). Feladata: energiaraktározás, hőszigetelés, mechanikai védelem. Az újszülöttek és a csecsemők hőszabályozásában a bő vérellátású barna zsírszövet vesz részt, mely a tarkó, hát és a vesék tájékán található. A zsírszövet tömege az életkorral nő, kialakulásában szerepe van a mozgásszegény életmódnak és a helytelen táplálkozásnak.

Porcszövet

Alapegységei a porcszövetből állóó chondronok. A porcsejtek szintetizálják a sejtközötti állományt és a benne található kollagén rostokat. Ezek a tényezők eredményezik a porcszövet: kopásállását, rugalmasságát, nyomási szilárdságát. A sejtközötti állomány minősége szerint emgkülönböztetünk: üvegporcot, kollagénrostos porcot, rugalmasrostos porcot. A porcszövet tápanyagellátása az ízületi folyadékból (synovia) történik diffúzió útján. A használatból hosszabb időre kikapcsolt (tartós ágynyugalom, gipszkötés) porcszövet anyagcseréje lelassul, így a szövet károsodik. Az ízületi porc elfajulása (arthrosis) során a porcszövet alapállománya megváltozik, a porc meglágyul. Gyulladásos folyamatban (arthritis) az ízületi üregben felszaporodó folyadékgyülem enzimatikusan elbontja a porcszövetet, így az ízületi mozgás fájdalmassá válik. Az ízületi porcra ható kórosan fokozott terhelés a porcot deformálhatja, elpusztíthatja.

Csontszövet

A mechanikai terhelésnek legjobban ellenálló, állandó átépülésre képes szövetféle. Sejtes elemei, a csontképző sejtek (osteoblastok) termelik a sejtközötti állomány elemi kollagén rostjait, a proteoglikánokat és az alkalikus foszfatáz enzimeket, vagyis a csontok foszfáttartalmát. A csontképző sejtekből származó csontsejtek (osteocyták), szilvamag alakú, nyúlványos egységek, a sejtközötti állományba ágyazott nyúlványaik mentén bonyolítják le a tápanyagforgalmat. Funkciójuk a csont építés és bontás. A többmagvú, nagyméretű csontfaló sejtek (osteoclastok) a vérképző szervekből származnak, az elmeszesedett csontállományt bontják le. A szövet mechanikai egysége az osteon. Ezek a Hevers – csatorna körülkoncentrikus rétegekben elrendeződő rostok és csontsejtek. A Hevers – csatornákat a csontok felszínével lemezrendszer nélküli járatok, a Volkmann – csatornák kötik össze. A Volkmann – csatornán át érkező erek a Havers – csatornában kapillarizálódnak, innen veszik fel a tápanyagokat.

A csontszövet rugalmasságát a szerves vegyületek (35 %), mechanikai szilárdságát a szervetlen sók (65 %) biztosítják. A csontok mineralizációját hormonok és a D – vitamin aktív alakja is befolyásolja. A kóros mineralzáció csontlágyulást (osteomalacia) okoz. A csontszövet fejlődése a második embrionális hónap indul meg a kötőszövetből és a mesenchymából. A mechanikai hatásoktól mentes területekben az erek mentén a csontképző sejtekből csontosodási pontok jönnek létre, majd az érdús kötőszövet ezeken a területeken elcsontosodik. Ez a primer csontosodás. Ha a képződő csontot megelőzően kötőszövet vagy porcszövet van jelen, szekunder csontosodásról beszélünk. Kötőszövetes csontosodással fejlődnek a koponyatető csontjai és a kulcscsont. Porcszövetből képződnek a hosszú csöves csontok. A hossznövekedést az epiphysis és diphysis határán lévő un. epiphysis fugákban lévő növekedési porckorongok biztosítják. Ha a porclemez elcsontosodik, akkor a csontok hossznövekedése befejeződik. A csontszerkezet kialakításában fontos a csontképző és csontfaló sejtek összehangolt működése, mert a csont így képes alkalmazkodni a fokozott igénybevételhez. A csontgerendák jellegzetes, az erővonalaknak megfelelő elrendeződése trajektoriális szerkezetet alakít ki. A csontszerkezet külső terhelési hatásokra való megerősödése vagy átrendeződése jelenti a funkcionális adaptációt. Az egészséges csontszövetben a bontás és az építés folyamatosan egyensúlyban van. Kóros folyamatban csonttömörülés (scelosis) vagy csontritkulás (osteoporosis) keletkezhet. A szövet regeneládóképessége jó. Csonttöréskor a csontképző sejtek csontheget callust képeznek.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.