Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


29 - 33. tétel

2010.01.31

29. A kis és a nagyvérkör leírása (billentyűk, térfogatok, nyomásviszonyok, ejekciós frakció)

 

Az emberi szervezetben a vér és a folyadékáramlás fenntartásának legfőbb tényezője a szív munkája. A négyüregű szív működési szempontból jobb és bal szívfélre osztható. A vér egyirányú áramlását a szív belhártyájából (endocardium) kialakult billentyűk biztosítják. A vér kamrából a vér az aortabillentyűk (valvulae semilunares) nyílását követően jut az aortába, s az ebből elágazó artériák révén a nagyvérkör valamennyi szervéhez. Az aortának a szívből való eredése után közvetlenül indulnak el a szív saját vérellátását biztosító koszorús erek (aa. coronariae dextra et sinstra). A koszorús erek szűkületük vagy elzáródásuk esetén a megfelelő szívizomrész vérellátása elégtelenné válik. Emiatt hívjuk a koszorúsereket funkcionális végartériáknak. A nagyvérkör szerveiből összeszedődő vénás vér a vena cava inferior et superior – on keresztül a jobb pitvarba ömlik. A jobb pitvarból a 3 hegyű vitorlás billentyűkön át (valvulae tricuspidales) a vér a jobb pitvarból a jobb kamrába kerül. Innen a vér a tüdők felé vezető truncus pulmonalisba áramlik. A jobb kamrából kiinduló, a tüdőket ellátó, majd innen összeszedődve a bal pitvarba vezető érrendszer a kis vérkör. A bal pitvarból a vér a bal kamra irányába nyitja a kéthegyű vitorlás billentyűket és a bal kamrába jut a vér. A szívizmot belülről a szívbelhártya (endocardium), kívülről a szívburok (pericardium) borítja. Ez utóbbi visceralis és parietalis lemeze között pár csepp folyadék van, mely a súrlódást csökkenti az összehúzódáskor és az ellazuláskor.

30. A szívciklus

 

Az elektromos szívciklus a pitvarok és a kamrák elektromos jelenségeinek változásait foglalja össze. A mechanikus szívciklusban egy adott szívüreg falának elernyedésekor (diastole) az vérrel telítődik, majd ugyanezen szívrész izomzatának összehúzódásakor (systole) az üregben lévő vér, a megfelelő billentyűket kinyitva a szívüregből kiürül.

Kamrai diastole késői fázis. A pitvar – kamrai vitorlás billentyűk nyitva vannak, a nagy ereken át áramlik a vér a pitvarokba, ezt a belégzés negatív nyomása segíti. A teljes kamrai telítődés 70% - a ezen a módon történik, oka, hogy a pitvarokat a beléjük nyíló nagy vénáktól nem választják el billentyűk. Az aortába, illetve a truncus pulmonalisba vezető szájadékok zártak.

A pitvarok systoleja. A pitvarok falának összehúzódásakor válik teljessé a kamrák telődése, így a teljes kamrai telődés 30% - a aktív pitvari izommunka eredménye.

A kamrák systoleja. A kamrákat a pitvaroktól elválasztó billentyűk szélei a kamrákban növekvő nyomás miatt szorosan egymáshoz préselődnek. A vitorlás billentyűk záródása meggátolja a vérnek a pitvarba történő visszáramlását (regurgitatio). Amikor a kamraizomzat összehúzódása miatt a kamrák üregében a nyomás meghaladja az aorta nyomását, a semilunaris billentyűk kinyílnak, és megkezdődik a vér a kamrákból aortába való áramlása. Ez a kilövelés (ejectio) fázisa. Nyugalomban egy kamrai systole alkalmával egy kamra 70 – 90 ml vért lő ki, de a kamrai systole befejeződésekor még 50 ml vér marad a kamrában.

A kamrai diastole korai fázisa. Az ellazuló kamrai izomzat miatt a kamrákban csökken a nyomás. A nagyerekben a nyomás nagyobb, mint a kamrákban, így az aortában a semilunaris billentyűk a kamrák irányába zárnak. Ez a fázis az izometriás relaxáció. Ez addig tart, míg a kamrákban kisebb lesz a nyomás, mint a szívpitvarokban uralkodó vérnyomás. A pitvar – kamrai szájadékot elválasztó vitorlás billentyűk kinyílnak, és a pitvarok irányából a kamrák telődésének első szakasza ismét megkezdődhet.

A mechanikai szívciklus során a billentyűk mechanikai záródását, illetve a véráramlás létrejövő turbulenciáját hangjelenségek kísérik, melyeket a mellkasfalon a szív fölött hallgatózva jól meg lehet különböztetni.

31. A normális EKG görbe

 

Elektrokardiográfia

A sinuscsomóból kiinduló és rövid idő alatt az egész szívizomzaton végigterjedő elektromos feszültségváltozás nemcsak magán a szíven, hanem attól távolabb, a testfelszín különböző pontjain is mérhető. Ennek az az oka, hogy testünk nagy részét víz alkotja. A testfelszín 2 különböző pontjára helyezett elektródok között mért potenciálváltozás a szívizomrostok akciós potenciáljainak eredője. Ha két testfelszíni elektródot alkalmas berendezéshez csatlakoztatunk és a potenciálváltozásokat egyenletes sebességgel mozgó papíron regisztráljuk, akkor egy jellegzetes görbét kapunk, amit elektrodiogramnak (EKG) nevezünk.

Az EKG – elvezetések 3 csoportba sorolhatók:

  1. Einthoven - féle bipoláris: Bipoláris, mert a testfelszínre helyezett mindkét elektród egy – egy elektromosan aktív pólust képvisel.

  2. Goldberg - féle unipoláris: Az egyik végtagra helyezett elektródon mérhető potenciálváltozás egy mesterségesen létrehozott „0” feszültségű ponthoz viszonyítjuk. A „0” pontot úgy hozzuk létre, hogy a másik két végtagra helyezett elektródot (jobb kar esetén bal kar és bal láb) egy – egy ellenálláson keresztül, a vizsgálókészülék kapcsolójának jobb kar helyzetű állásánál egymással összekötjük. Jelölések: VR=jobb kar, VL=bal kar, VF= láb.

  3. Mellkasi elvezetések: A mellkasfalra 6 elektródot helyezünk (V1 – V6), és az itt létrejövő feszültségingadozást, egy mesterségesen létrehozott „0” feszültségű ponthoz viszonyítjuk. A „0” pontot úgy hozzuk létre, hogy egy pontban egyesítjük mindhárom végtagról elvezetett feszültségingadozást.

A PQ – távolság azt az időtartamot mutatja, amely alatt a sinuscsomóról az ingerület a kamrákra terjed (pitvar – kamrai átvezetési idő), QRS – komplexus a kamrai elektromos systole kezdetét jelöli, az ST – szakasz a kamraizomzat lassú repolarizációját mutatja. A T – hullám azt jelzi, hogy a kamraizomzat gyors repolarizációjának idején a szívcsúcs elektromosan pozitívabbá válik, mint a még akcióban lévő anulus fibrosus közeli kamraizomzat, elért az elektromos vektorok eredője pozitív. Az U – hullám a szívciklus végén a szívcsúcsban létrejövő elektromos potenciált mutatja.

Az EKG – görbe egyes hullámait az abc nagybetűivel (P, Q, R, S, T, U) jelöljük. A P – hullám kezdetétől a Q – hullám kezdetéig terjedő vonal az izoelektromos vonal, az e vonal feletti hullámokat (P, R, T, U) pozitívnak, a vonal alattiakat (Q, S) negatívnak nevezzük.

 

 

A normális EKG görbe nulla vonala az ún. izoelektromos vonal, ehhez képest különböztetünk meg negatív és pozitív hullámokat. A hullámokat betűkkel jelöljük és a következő szakaszait vizsgáljuk az EKG görbének:

  1. P- hullám,

  2. P-Q távolság,

  3. QRS- komplexus,

  4. ST- szakasz,

  5. T- hullám.

  • A P hullám normális esetben pozitív, amplitudója 1,5-2 mm. A P- hullám az ingerület pitvari terjedésének(a pitvarizomzat depolarizációjának) felel meg.

  • A P hullám kezdetétől a Q hullám kezdetéig tartó idő az ún. átvezetési idő: 0,12-0,20 s.

  • A QRS- komplexus kis negatív irányú Q- hullámból, magas pozitív R- hullámból és negatív S- hullámból áll. Időtartama: 0,08 s. ez idő alatt megy végbe a kamra teljes depolarizációja. Q hullámot nem mindig észlelünk (a szemölcsizmok aktiválódása). R- hullám a kamra fő tömegének ingerületbe jutását jelenti, átlagos amplitúdója: 10 mm.

  • A QRS- komplexust egy izoelektromos ST- szakasz követ, mely pozitív T- hullámba megy át.

  • A T- hullám a kamraizomzat repolarizációjának a kezdetét jelenti.

  • A Q- T távolság az ún. elektromos systole, a kamraizomzat de- és repolarizációjának együttes időtartama: 0,35 s

32. Ingerképzés és ingervezetés a szívizomban

 

A szív ingerképzó és ingervezetó rendszere

Az idegi összeköttetéstől megfosztott (denervált) szív továbbra is működik, ha a szükséges O2 és tápanyag biztosított. A szív ezen képessége az automácia.

A szív periodikus működését a jobb pitvar falában található sinus csomó biztosítja, mely módosult szívizomsejtekből áll. A spontán ingerképzés elektrofiziológiai magyarázata, hogy az ingerképzésre specializálódott sejtek nyugalmi potenciálja kicsi és a membránjuk az ionok számára fokozottan átjárható. Így az ingerképző képességgel rendelkező szövetek nyugalmi potenciálja a fokozott ionpermeabilitás miatt külső behatás nélkül is eléri a küszöbértéket és így spontán létrejön az akciós potenciál. Ez a pacemaker működés.

A sinuscsomóban keletkező ingerület szétsugárzik a pitvar falát alkotó szívizomrostokba és a pitvari pályákon keresztül eléri az atrioventricularis (AV) csomót. pitvarok és a kamrák közötti egyetlen kapcsolat, mely abból adódik, hogy a kettőt elválasztó

Innen az ingerület a His – kötegeken kerül át a kamrai szeptumba. A His – kötegek a anulus fibrosus elektromos szigetelőréteget képez. A kamrai szeptumban a His – köteg egy bal és egy jobb Tawara – szárra oszlik, melyeknek további elágazódásai a Purkinje – rostok. Az AV – csomó módosult szívizomsejtei is képesek spontán ingerképzésre, de ezek ép viszonyok nem juthatnak érvényre. Kóros körülmények között az AV – csomó, a szív ingerületvezető rendszere, és a kamrai izomzat bármely része is képes spontán ingerképzésre.

Az ingerületi folyamat alatt megállapítható, hogy a sinuscsomó aktiválódásától a nyugalmi állapot helyreállásáig 400 – 500 ms telik el. Az ingerképzés mindig a sinuscsomóban történik (nomotop ingerképzés).

 

 

A paraszimpatikus idegrendszer hatása

A jobb oldali nervus vagus a sinuscsomót, a bal oldali az AV – csomót látja el paraszimpatikus hatással. Vagusizgalom hatására a 2 csomóban a K+ a sejtekből könnyebben kiáramlik az extracelluláris térbe, így az e¯ negativitása fokozódik és a sejtmembrán hiperpolarizálódik. Ily módon a nodalis szövetekben nehezebbé válik az ingerképzés. Élettani körülmények között fizikai és pszichés nyugalomban a szíven egy bizonyos mértékű állandó vagustónus vagus kissé lassítja). Tekintettel arra, hogy az AV – csomóhoz is futnak vagusrostok, ezért a érvényesül (a normális, nyugalmi sinuscsomóból kiinduló spontán ingerképzést a nervus vagustónus fokozódása a pitvar – kamrai átvezetésre lassító hatású.

33. Ingerképzési zavarok

 

Tünet megjelenési formája szerint:

  • Tachycardia. Ritmusos szapora szívműködés.

  • Bradycardia. A normálisnál lassúbb frekvencia.

  • Arrhythmia. Az egyes szívösszehúzódások nem egyenlő időközönként követik egymást.

  • Extrasystole. A ritmusos szívműködést csak időközönként szakítja meg egy – egy idő előtti systole.

  • Bigeminia. Egy szabályos szívkontrakciót egy extrasystole követ.

  • Trigeminia. Egy systolet 2 extrasystole követ.

 

Kórtani szempontból:

Supraventricularis (anulus fibrosus feletti terület) ingerképzési zavarok

Sinusarrhythmia (légzési arrhythmia). Nem kóros állapot, fiatal vagy nagyon idős korban észlelhető. Lényege, hogy belégzéskor szaporább, kilégzéskor ritkább a szívfrekvencia.

Sinusbradycardia. Az ingerület a sinuscsomóból indul ki, percenként 60 vagy ennél alacsonyabb frekvenciával. Kialakulhat idős korban a sinuscsomó degeneratív elváltozása miatt. Szíven kívüli oka lehet: icterus, koponyaűri nyomásfokozódás, számos gyógyszer, pajzsmirigy alacsonyabb szintű hormontermelése, fokozott vagushatás. Észlelésekor célszerű szívbetegség után kutatni. Veszélye, hogy a szünet miatt aktiválódhatnak az ingerületvezető rendszer egyéb részei is, többgócú ingerképzést létrehozva.

Sinustachycardia. A percenkénti szívösszehúzódások száma 100 feletti, nyugalomban is észlelhető. Okozhatja: szimpatikus tónusfokozódás, vagustónus csökkenés, lázas állapot, nagymértékű vérszegénység, shock, hyperthyreosis, szívbelhártya – gyulladás, myocarditis. A tartós tachycardia hátránya, hogy nő a szívizom energia- és O2-felhasználása, és romlik a szívműködés hatásfoka.

Pitvari extrasystole. Az extra ingerület a pitvarizomzat valamely spontán aktiválódó részéből indul ki. EKG – vizsgálattal a normálistól eltérő alakú P – hullám alapján ismerhető fel.

Rohamokban jelentkező (paroxysmalis) supraventricularis tachycardia. Néha órákig tartó 140/min feletti szapora szívműködés jellemzi, melyet a körbe forgó ingerület (a pitvar izomzatában van egy olyan szakasz, amely csak 1 irányba vezeti az ingerületet, így az körbe is tud forogni) okoz. A betegek 1/3 – ában rendellenes a pitvar – kamrai átvezetőköteg (fejlődési rendellenesség).

Pitvarlebegés (flutter). A pitvari frekvencia kb. 250 – 300/min, a pitvar – kamrai átvezetésben bizonyos rendszer észlelhető. Számos szívbetegséget kísérhet: coronariabetegség, decompensatio, rheumás szívbetegség.

Pitvarfibrillatio (pitvarremegés). A pitvari frekvencia 400 – 600/min. Az ingerek nagy részét az AV – csomó nem engedi át a kamrába. A kamrai összehúzódások száma szabálytalan, de viszonylag gyors, 80 – 170/min közötti. Nem minden diastoleban van elegendő idő a kamra telítődésére, így a perifériás artériákban nem minden kamrai systolet követően jön létre pulzushullám, ez a pulzusdeficit. Számos betegség kísérőjelensége.

Kamrai eredetú (ventricularis) ingerképzési zavarok

Kamrai extrasystole (korai szívizom – összehúzódás). A P – hullám nem előzi meg a QRS – komplexust, és a QRS – komplexus alakja eltér (ha mindig egyforma, akkor egy, ha különböző akkor több gócú) a normálistól.

Kamrai tachycardia. Egymásután 3 – nál több kamrai extrasystole észlelhető, gyakran előfordul akut myocardialis infarctus szövődményeként.

Kamralebegés. A kamrák összehúzódása gyenge, elégtelen a vér kilökött mennyisége.

Kamrafibrillatio (kamraremegés). A magas frekvenciával remegő falú kamrák nem húzódnak össze, így ez az állapot gyakorlatilag szívmegállást jelent.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hosszúpályi bagosi ut 33

(lakatos ferenc, 2011.10.08 18:46)

én nálam taltak t hullámot pozitiv nem tudom mint jelent 34 éves vagyok

Sopron,Csengery u

(Magyar Tünde, 2013.08.23 15:25)

Sopron,Csengery u

(Magyar Tünde, 2013.08.23 15:26)

Re: hosszúpályi bagosi ut 33

(Dr.Székelyhídi Márton, 2014.11.15 10:12)

A T-hullám a szabályos EKG görbe része - (ha a kezelőorvos rendellenesnek találná, szólna !)

belabela12345@freemail.hu

(Dr. Székelyhídi Márton, 2014.11.15 10:09)

A szabálytalan repolarizáció, depolarizáció, ábra nélkül laikusokak értelmezhetetlen. (Szerintem be kellene illeszteni ábrákat a szabályos és szabálytalan görbéről.......)