Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az emésztőrendszer kóros működése

2009.10.11

Az emésztórendszer múködészavarai

A táplálékfelvétel zavarai

Az étvágy hiánya a szükségesnél kevesebb táplálék felvételére vagy elutasítására ösztönöz. Okai szomatikus vagy pszichés – neurogén eredetűek. A szomatikus problémák leggyakrabban a gyomor-bél rendszer megbetegedéseivel függnek össze: fogfájás, foghíjasság, nyelészavar, daganat, gyomorfekély, bélgyulladás. A leggyakoribb pszichés eredetű probléma az anorexia nervosa, mely egy magatartászavar, ami a táplálkozás megtagadására koncentrálódik. Rendszerint lappangó, más idegrendszeri elváltozásokkal van összefüggésben, a betegnek gyakran hiányzik az éhségérzete. A leggyakrabban a pubertás idején lányokban, felnőttkorban nagyobb pszichés megterhelés esetén jelentkezik. Kezelése: az ok megtalálása, és megszüntetése. A neurogén típus megjelenése nagyon szerteágazó, a legkiemelkedőbb a hypothalamicus csökkent ingerelhetőségének oka.

Az étvágy kóros fokozódása a bulímia. A bulímia falási rohamokkal járó kényszerbetegség, melynek során a beteg rövid idő alatt igen nagy mennyiségű étel elfogyasztására képes. Ez elhízáshoz vezet, amit elkerülendő a beteg önmagát hánytatja, hashajtókkal vagy eltúlzott fizikai aktivitással él. Hányás után a beteg ismét szenved, az evési kényszernek csupán néhány óráig tud ellenállni, majd ismételten étkezik, és önmagát hánytatja. A betegség súlyosbodásával az étkezések és hányások között eltelt idő egyre csökken, a kényszer eluralkodik a beteg kaotikussá váló életén. A bulímia szinte kizárólag tizenéves lányok vagy fiatal nők betegsége. Férfiakban elvétve fordul elő. Gyakorisága a sok rejtett eset miatt pontosan nem ítélhető meg. A bulimia nervosa okai ismeretlenek. Alapos pszichiátriai feltárás mellett mindig fellelhető valamilyen személyiségzavar, gyermekkorban elszenvedett traumák, szeretet utáni vágy, magány, önértékelési zavarok. A bulimia nervosa valójában három különböző betegség. Jellemző továbbá a testsúlycsökkentő módszerek fokozott és halmozott használata: önhánytatás, hashajtó, vízhajtó szedése, intenzív testedzés, koplalás. A falásrohamok hetente több alkalommal, legalább három hónapon keresztül jelentkeznek. Az önhánytatások következményeként kophat a fogzománc, a fültőmirigy megnagyobbodhat, a nyelőcső nyálkahártyája begyulladhat. A hányás és a hasmenés következménye lehet a vér káliumszintjének esése is, ami szívritmuszavart idézhet elő. Fajtái: 1. Egyszerű bulímia, 2. Anorexiás bulimia nervosa, 3. Multi-impulzív bulimia nervosa.

Mérsékeltebb étvágyfokozódás jön létre anyagcsere – betegségekben. Ez a polyphagia, melynek oka a metabolikus glükózhiány.

Hosszabb időn át tartó túltáplálás eredménye az obesitas (elhízás), mely az egész szervezet rendellenes működését okozza.

 

A harapás és a rágás zavarai

Újszülöttekben és csecsemőkben a szopóreflex helyettesíti a harapást. A szopást nehezíthetik az ajkak és a szájpad fejlődési rendellenességei (nyúlajak, farkastorok). A fogzás ideje alatt átmenti táplálkozási zavar jelentkezhet a fogínyáttörés okozta fájdalom és a fokozott nyálzás miatt.

A fogak megjelenésével a harapás és a rágás kerül előtérbe. A fogak épsége és fájdalommentessége előfeltétele a rágásnak. A leggyakoribb betegség a szuvasodás. A fogzománc elveszíti keménységét, és elpusztul, a kórokozók bejutnak a fog belsejébe, a fertőzés kiterjed a foggyökerekre és a fogidegekre, a fogfájás táplálkozási elégtelenséget és fogelvesztést eredményez. Megelőzhető rendszeres tisztítással, és fluorid tartalmú ivóvízzel.

A rágást nehezíthetik még az ízületek, izmok gyulladásai vagy paralitikus megbetegedései esetleg az állkapocs – luxatio (ficam).

 

A nyálelválasztás zavarai

A nyálelválasztás elégtelensége gátolja az étel pépesítését, akadályozza a falat lenyelését, a fogakhoz tapadó étel fogromláshoz és fertőzéses gyulladásokhoz vezet a szájüregben. A száraz nyelv fájdalmas, mert rajta repedések keletkeznek, gombás fertőzések alakulhatnak ki. Okai: gyógyszerek (atropin), nagy folyadékvesztés, sok sós étel fogyasztása.

A túlzott nyálelválasztás reflexesen a felső emésztőtraktusban fennálló gyulladásos folyamatok következménye is lehet. A tünet oka lehet: ideg és elmebetegség, nyálmirigyek gyulladása, stb.

 

 

A nyelés zavarai

A nyelv és a rágóizmok bénulása, a szájnyálkahártya gyulladásos folyamatai, a tonsillák duzzanata, agydaganat vagy vérzés nehezíti, illetve akadályozza a nyelést. A nyelés reflexívének receptorainak ingerlékenységcsökkenése a nyelési reflex tökéletlenségét, esetleg a falat légutakba jutását (aspiráció) okozhatja.

Eszméletvesztés, mély alvás, kóma vagy mérgezés esetén nincs nyelési reflex, így az aspirált anyagok a tüdőben gyulladáshoz vezetnek.

A táplálkozást nehezíthetik a nyelőcső betegségei is, mely lehet gyulladás (sérülés, idegen test, maró gyomorsav), heges szűkület, daganat. Gyakori megbetegedése a diverticulosis. Ez a nyelőcső izmos falának helyi elvékonyodása vagy veleszületett gyengesége, amikor is a nyelőcső falán a gyenge pontokon zsebszerű kitüremkedések lesznek, amelyekben az étel fennakad, erjedésnek indul és kórokozók telepszenek meg benne állandó gyulladást fenntartva. Ismeretlen eredetű betegsége a nyelőcső gyomor felőli részének az erős, görcsös szűkület, amely felett a nyelőcső izmai elernyednek, kitágulnak és az achalasia (tágult nyelőcső) kórkép jön létre. Ezzel ellentétes változás a nyelőcsőszűkület (cardiaspasmus), ami a nyelőcső görcsös állapota. Leggyakrabban a másodlagos idegrendszeri ok kiváltója. Gyakran előfordul a nyelőcső fekélybetegsége gyomorfekélyhez társulva.

 

A gyomor működészavarai

Szekréciós zavarok

Az elválasztás csökkenése. Ez általában hipaciditással jár együtt. Kialakulhat nyálkahártya – atrophia (sorvadás) vagy krónikus gyulladás következményeként. Csökken az étvágy, emésztési és felszívódási zavarok léphetnek fel. Az achylia teljes gyomorsavhiány, ami gyakran előrehaladott állapotú gyomorrák kísérője.

A fokozott szekréció általában hiperaciditással jár együtt. Felbomlik a vegetatív idegrendszeri egyensúly. A hiperaciditás gyakran gyomorfekéllyel vagy Zollinger – Ellison – szindrómával (a gasztrint termelő sejtek daganatos túlburjánzása) jár együtt. Hiperszekréciót okozhatnak még mikroorganizmusok is, pl. a Helicobacter pylori.

Csökkent sósavszekréció a gyomornyálkahártya minden hipofunkciós állapotában vagy idegrendszeri gátlás következtében. Gyakran előfordul gyomorrák vagy anemia perniciosa esetén. A sósavtermelés elmaradásával a gyomor pH – ja emelkedik, ami lehetőséget nyújt a belekben élő microorganizmusok feljutásának, hogy ott nem kívánatos erjedési folyamatokat indítsanak el. A hipacid vagy anacid gyomorban élő microorganizmusok egyes anyagcseretermékeik rosszindulatú daganatok képződését segítik.

 

A gyomormozgás zavarai

A gyomormozgások kóros fokozódása a hiperperisztaltika. Éhezés, erős dohányzás, savas ételek fogyasztása, gyulladás vagy cardiaspasmus következtében alakulhat ki. Ilyenkor a táplálék kellő emésztés nélkül átszalad a gyomron. A heves perisztaltika fájdalmat, görcsöket okoz.

A perisztaltika csökkenése a táplálék továbbítását lassítja vagy akadályozza. A gyomor kitágul, a gyomorbennék pang. Gyakran előfordul hasi műtétek után, opiátok szedését követően, diabeteses kóma előtt. Kiváltó okai: pylorusgörcs, gyomorfal tágulása.

 

 

Pylorusspasmus

Lehet veleszületett (pylorusstenosis), vagy a környező szövetekben lejátszódó gyulladások következménye. Gyakran vált ki ellenirányú perisztaltikát, vagyis hányást.

Hányás (vomitus). A szájpad és a garat mechanikus ingerlése egy, a nyúltvelőben lévő központból vezérelt reflexmechanizmust indít el, melynek során a zárt pylorus mellett fordított irányú perisztaltikus hullámok kiürítik a gyomortartalmat a szájon keresztül. A hányás gyakran nyúltvelői ingerhatások (toxinok, gyógyszerek, keserű íz, daganat) következtében betegségek kísérőjele, kórjelző tünete. Jelentős folyadék- és elektrolitveszteséggel jár. Következményes exsiccosis (kiszáradás), alcalosis, tetania jöhet létre utána.

 

Gastritis

A gyomorfal gyulladásos elváltozása. Akut formában ételektől vagy fertőzött anyagoktól (E. coli, Salmonella, stb.) lehet. Krónikus formája a leggyakoribb gyomorbetegség. A mucosa és benne a mirigyállomány elpusztul. Keletkezésének oka sok esetben nem kideríthető. Hosszú fennállása alatt kialakulhat a gyomorfal atrophiája vagy rosszindulatú daganat.

 

A fekélybetegség (ulcus ventriculi)

Általános felfogás szerint olyan betegségről van szó, amelyben agresszív anyagok, valamint a mucosa épségét és ellenálló képességét biztosító rendszerek egyensúlya megbomlik, és a károsító tényezők szabadon fejthetik ki hatásukat. Okai: hipaciditás, mucosa védelmének hiánya, idegrendszeri tényezők, vérellátási zavarok. A fekélybetegség szövettani – morfológiai megjelenése alapján több szakaszra osztható:

  • 1. fázis – nincs morfológiai elváltozás, de a jellemző tünetek megvannak. Az egyetlen értékelhető eltérés a vegetatív idegrendszer labilitása.

  • 2. fázis – tünetek hevesebbé válása, hiperszekréció.
  • 3. fázis – megjelenik a fekély melyet viharos tünetek kísérnek (heveny gyomorgörcs, étvágytalanság, erős vegetatív labilitás)
  • 4. fázis – a tünetek mérséklődnek, egy lappangó állapot jön létre
  • 5. fázis – már a következmények is láthatóak (hegesedések, összenövések, esetleg pylorusszűkület vagy gyomornyálkahártya – atrophia)

Legsúlyosabb szövődménye a vérzés, a gyomorfal átfúródása hashártyagyulladással vagy rákos elfajulás.

 

A gyomor daganatai

  • gyulladásos talajon kialakuló gyomorrák

  • jóindulatú daganatok (pl.: mirigyek burjánzása)
  • polipok

 

A pylorus betegségei

Veleszületett pylorusszűkület a pylorusspasmus. Újszülöttekben már néhány napos korban jelentkezik, az étel kihányásával jár, műtéttel megszüntethető. Felnőttkorban a gyulladások nyomán gyakran keletkező hegesedések okozhatják. Ez gyakran zavarja a gyomor működését, heves ellenirányú perisztaltikát okozva.

Lehet gond az állandóan nyitott pylorus is. A gyomor gyors ürülését és bűzös leheletet okoz (foetor ex ore).

 

A duodenum betegségei

A nyombélfekély (ulcus duodeni) keletkezése és következményei megegyezőek a gyomorfekélyével. Egy másik gyakori kórkép a duodenumfal – gyulladás, a duodenitis. A gastritis vagy a duodenum környezetéből átterjedő gyulladásként jelentkezik.

 

A máj működészavarai

Fertőzéses megbetegedések. A vírusos májgyulladás (hepatitis A vagy B), mérgek és toxikus anyagok (arzén, foszfor, kloroform), baktérium (Streptococcus, Staphylococcus, spirochaeták, typhus) következtében alakulhat ki. A fertőzés lezajlása után teljes gyógyulás, májsejtelhalás (az elhalt májsejtek helyén kötőszöveti felszaporodással zsugormáj, cirrhosis hepatitis alakulhat ki), vagy teljes májelégtelenség (májkóma) következhet be.

A toxikus májártalmak ugyancsak a májsejt pusztulását, majd az elpusztult májsejtek helyét kitöltő kötőszövet felszaporodását (cirrhosis) hoznak létre. Okai: vegyi anyagok, toxinok, egyes hormonok (tiroxin), alkohol. A máj állománya zsugorodik, a májban lévő vénák és epeutak összenyomódnak, epepangás alakul ki. A májban nem termelődnek véralvadási faktorok, így hiányukban vérzések léphetnek fel a gyomorban, a belekben és a nyelőcsőben.

A májsejtek elégtelen működése miatt az epefesték bejut a májsinusokba és a vérbe is. Emiatt hepatocelluláris icterus (sárgaság) alakul ki. Megnő a direkt és az indirekt bilirubin szintje a vérben, ami a központi idegrendszert károsítja. Az epe elfolyása akadályozott, így az epekapillárisokból visszajut a vérbe. Az így kialakult sárgaság a mechanikus vagy elzáródásos icterus. Epekő, daganat, vagy a környezetből eredő kompresszió miatt alakulhat ki. A bélbe nem jut el a zsírok emésztéséhez nélkülözhetetlen epe, ezért a zsír egy része emésztetlenül kerül a székletbe (steatorrhoea).

Az epeutak és az epehólyag is megbetegedhet. Az epeutak leggyakoribb elváltozása az epekő vagy a daganat, mely akadályozza az epe elfolyását. Az epehólyagban a gyulladás és a kőképződés (cholelithiasis) a leggyakoribb. A kőképződés oka az epepangás, vagy más ok miatti kristályosodási folyamat indul el és vezet az epekő vagy homok képződéséhez. Ha az epekő elmozdul a helyéről, ingerli a nyálkahártyát, heves görcsös fájdalmat okoz. A közös epevezetékbe (ductus choledochus) ékelődött kő gátolja az epeelfolyást (cholestasis). Az epeelfolyás akadálya miatt az epefesték bejut a vérkeringésbe és sárgaságot (obstrukciós icterus) okoz. A pangás miatt az epehólyag erősen kitágul (hydrops vesicae felleae), amely súlyos esetben perforálódhat, súlyos hasi katasztrófát okozva. Az elzáródás miatt az epefesték nem jut be a székletbe, ezért ez világos, agyagszínű (acholiás).

Az epehólyag gyulladás (cholecystitis) oka legtöbbször bakteriális (E. coli, Staphylococcus, Proteus, Salmonella) fertőzés.

 

A hasnyálmirigy betegségei

Toxikus hatásra fibrocystás degeneráció jön létre, amely az enzimtermelés részleges vagy teljes megszűnését vonhatja maga után.

Veleszületett, öröklött megbetegedés a mucoviscidosis, amely genetikus hiba miatt mindegyik exokrin mirigy szekrétumának nagyfokú besűrűsödésével jár, a mukoproteidek kóros szerkezete miatt. Időben történő kezeléssel az állapot javítható.

A hasnyálmirigy enzimszekrécióját a mirigy gyulladása is csökkentheti. Akut pancreatitisben bakteriális vagy steril gyulladás is keletkezhet. Alkohol fogyasztása vagy zsírosabb étkezés lobbanthatja fel a pancreatitist (akut recidiváló pancreatitis). A krónikus pancreatitis jellemző következménye, hogy a széklet emésztetlen zsír és fehérjerészeket tartalmaz.

Az akut pancreatitis súlyosabb formája az akut pancreasnecrosis. A pancreas – kivezetőcsövekben a pancreasnedv besűrűsödése miatt dugó (plug) képződik, amely elzárja az enzim kiáramlási útját a dudenumba. A szervben apró szövetsérülések keletkeznek, megindul a mirigy önemésztődése, melynek minden a hasüregben lévő fehérje és zsírtartalmú szövet áldozatul esik.

A pancreas daganatai között a cystosus elfajulás és a carcinoma fordul elő gyakran.

 

A vékonybél működészavarai

A veleszületett betegségek legtöbbje enzimdefektusból eredő felszívódási zavar. Ilyen a coeliakia, amikor a csecsemő nem képes a liszt sikérjét megemészteni, és az emésztetlen metabolitok izgatják a bélfalat, gyulladást és hasmenést okozva. A betegség általában 4 – 6 éves korban magától megszűnik. Gyakori betegség még a laktózemésztési elégtelenség vagy a mucoviscidosis.

A szerzett vékonybél elváltozások között első helyen állnak a gyulladások. Bakteriális fertőzések, toxinok, az enyhe gyulladástól a fekélyig, necrosisig okozhatnak elváltozásokat. A gyulladás gyógyulása után a felszívóképes nyálkahártya felszíne kisebb lesz.

Felszívódási zavarok. Ilyen például a glükózfelszívódási képtelenség vagy a Hartnup – szindróma, amikor a neutrális aminosavak nem szívódnak fel. A bázikus aminosavak felszívódási zavara a vizeletben cisztin megjelenésével jár (cystinuria). Másik gyakori betegség amikor a vékonybél falán egy fehérjetermészetű anyag rakódik le (amiloid) és a bélfal megvastagodását okozza. Ez az amiloidózis.

A felszívódási zavarok következményeképpen hiányállapotok léphetnek fel (hypo vagy avitaminosis, fehérjehiányos állapot). A fel nem szívódott molekulák a bélbaktériumok hatására rothadásnak indulnak, fokozott perisztaltikát, hasmenést, gázképződés okozva. Külön említést érdemel az ulcus pepticum kórképe, amelynek legjellemzőbb megnyilvánulása a gyomor és nyombélfekély, mely gyakran hiperszekrécióval jár.

A vékonybél disztális szakaszának jellemző betegsége az ileitis terminalis (Chron - féle betegség). Gyulladás az ileocoecalis tájon, mely lezajlása után nyálkahártya – laesiot hagy maga után.

A vékonybél működészavarai. A gyorsult perisztaltika, melynek oka lehet gyulladás, bakteriális fertőzés, pszichés labilitás, dohányzás. A hipermotilitás a béltartalmat gyorsan továbbítja, ezért megrövidül a felszívódásra rendelkezésre álló idő. A bélmotilitás csökkenése (obstipatio) melynek okai lehetnek: alkati sajátosság, kevés mozgás, egyoldalú táplálkozás, lázas betegség, bizonyos gyógyszerek szedése, de gyakran előfordul mérgezések vagy hasi műtétek után. A bélmozgás teljes leállása az ileus. A mechanikus ileus oka daganat, bélcsavarodás (strangulatio), megkeményedett béltartalom (scibala), becsípődés (sérvkizáródás). A paralitikus ileus az idegrendszer bénulása miatt következik be.

 

A vastagbél működészavarai

A vastagbél fejlődési rendellenessége a megacolon. Ennek lényege, hogy kevés a perisztaltika, a bél tónusa fokozott. Az érintett bélszakasz feletti részen a colon extrém módon kitágult.

A gyulladásos betegségek között a leggyakoribb a féregnyúlvány (appendix) fertőzéses gyulladása az appendicitis (vakbélgyulladás). Ismert megbetegedés még a colonnyálkahártya allergiás vagy bakteriális gyulladása, a colitis. Különleges autoimmun eredetű forma a colitis ulecrosa, amikor a nyálkahártyán vérző fekélyek jelennek meg.

A bélrendszer általános működészavarai

Daganatok. A hámsejtek rosszindulatú elfajulásából carcinoma (bélrák), a mirigyekben pedig adenoma léphet fel. Gyakori elváltozás a polyposis, mely a nyálkahártyán fekvő vagy ahhoz kapcsolódó jóindulatú daganat.

Bélférgesség. Előfordulhatnak: protozoonok, metazzonok, galandférgek, nematódák, ascarisok, enterobiusok. A bélférgek táplálékunkat a bélnedvből maguk számára hasznosítják, elszaporodásuk hiánybetegségek kialakulásához vezet, gyakran allergiás reakciókat is kiváltanak.

 

Funkcionális bélműködési zavarok

Hasmenés (diarrhoea). Gyakori híg széklet ürítése. Tápanyagokban gazdag tökéletlenül emésztett béltartalom jut a vastagbélbe. Leggyakrabban ételmérgezés, fertőzés, vegetatív működési zavar, hyperthyreosis okozhatja.

Itt említendő az erjedéses, rothadásos dispepsia, mely bélfertőzés és emésztőenzimhiány nyomán fellépő emésztési zavar.

Székrekedés (obstipatio). A motilitás hiánya vagy lassúsága okozhatja. Formái: hypotoniás obstipatio (keveset mozgó, legyengült szervezetűeknél) és spasztikus obstipatio.

 

A szervezet energiaforgalma és hótermelése

Energia – és tápanyagszükséglet

Az energiaszükséglet az életkortól és a működési állapottól függ. Egészséges gyerek szervezetében a gyarapodás nagymérvű, ezért az energiabevitelnek meg kell haladnia a felhasználást, felnőtt szervezetében ez nagyjából egyensúlyban van. A táplálék felvétele után a raktárak feltöltődnek, a két táplálékfelvétel közti szünetben pedig lassan csökkennek. Ebből adódik a napi ingadozás.

Tápláléknak nevezünk minden olyan anyagot, mely a szervezet számára hasznosítható. A táplálékok többsége vízben oldódó és oldhatatlan anyag, kivétel a zsír és néhány zsírban oldódó vitamin. A tápanyagok vízben oldott állapotban szívódnak fel, a zsír emulzióként fehérjéktől védett formában (chylomicron). A szükséges táplálékok mennyisége a benne foglalt felszabadítható energiatartalomtól függ. Az energiát szolgáltató tápanyagok a fehérjék, a zsírok, és a szénhidrátok, az energiát nem szolgáltató tápanyagok a vitaminok, az ásványi sók, és a víz.

 

Az energiaszükséglet

A mindennapi energiaszükséglet az élettevékenységtől függ. Csecsemő és kisgyermekkorban a testépítés és a mozgásaktivitás jelentős, ez a magyarázata, hogy ebben a korban a legnagyobb. Később csökken a szükséglet, melyet a tevékenység határoz meg, és nem az életkor.

Az energiaszükséglet meghatározásakor fontos az alapanyagcsere (teljes testi és szellemi nyugalomban 12 órán át tartó éhezés alatt mért energiaforgalom) ismerete. Ha a szervezet nem vegyes tápanyagtartalmú táplálékot kap, akkor az anyagcsere-növekedés nem az egyes táplálékokra jellemző energiamennyiségeknek megfelelően történik, hanem ennél kisebb mértékben. Ez a jelenség a specifikus dinámiás hatás, melynek oka nem teljesen tisztázott. A napi energiaszükséglet nyugalmi állapotban (alapanyagcsere) kb. 400 kJ. Ez az érték módosul életkortól, nemtől, alkattól, testtömegtől, hőmérséklettől függően. Meghatározására az O2 – felvétel és a CO2 – leadás mennyiségét veszik alapul. Ez a respirációs kvóciens (RQ). Értéke a szénhidrát elégetésekor 1, zsírok elégetésekor 0,7, fehérjék égetésekor 0,82. Meghatározására szolgáló készülék a kaloriméter.

 

Fehérjeszükséglet

Jelentős mértékben függ az életkortól, a munkavégzéstől, és egyéb az anyagcserét befolyásoló tényezőktől. A megfelelően ellátott szervezetben a fehérjebevitel és a lebontási veszteség megközelítően egyenlő. Ennek mérésére ad lehetőséget a fehérjékben lévő nitrogén. Kielégítő táplálékfelvétel mellett a bevitt nitrogén mennyiségénél valamivel kevesebb ürül a széklettel és a vizelettel, ebben az esetben nitrogénegyensúlyról beszélünk. Ha a bevitt fehérjemennyiség nem biztosítja a szükségletet, vagyis több ürül, mint amennyi a bevitel volt, akkor nitrogéndeficit áll fenn, melyet a szervezet hosszútávon nem tud elviselni.

A szervezet fehérjeigénye: a minimális fehérjeigény kb. 12 – 30 g/nap. Az egyensúlyhoz legalább 40 g bevitele szükséges, ez a fiziológiás fehérjeminimum. Az optimális működéshez napi 70 – 80 g szükséges.

Normális fehérjebevitel és feldolgozás mellett is előfordulhat, hogy a szervezet negatív nitrogénegyensúlyba kerül. Ezt az állapotot az antimetabolitok okozzák, mert akadályozzák vagy gátolják az aminosavak testfehérjékbe való épülését.

 

Zsírszükséglet

A szervezet zsírfelhasználása sokrétű:

  • energiaforrásként szolgálnak

  • fontos alkotórészei a szervezetnek
  • a foszfolipidek határfelületek
  • jó hőszigetelelők
  • sok hormon kiindulási terméke
  • zsírban oldódó vitaminok hordozói
  • lipidek előanyagai a cerebrozidák, foszfatidák képzésénél

A zsírmentes táplálkozás káros következmények nélkül nem tartható fenn. A zsírszükséglet az életkorral változik. A felesleges szénhidrátokból is zsír képződik, így mindig van a szervezetben. A folyamatos zsírbevitelre a zsírban oldott vitaminok biztosítása miatt van szükség. Felnőttkorban kb. 1 g/ttkg zsír bevitele elegendő naponta.

 

Szénhidrátszükséglet

Kémiai összetételük alapján megkülönböztetünk:

  • monoszacharidokat (egyszerű cukrok, glükóz, fruktóz, galaktóz)

  • diszacharidokat (szacharóz, laktóz, maltóz)
  • poliszacharidokat (keményítő, glikogén, cellulóz, dextrán, pektin)

A szervezet napi energiaszükségletének kb. 50 – 60% - át fedezik.

 

Vitaminszükséglet

Vitaminok azok a táplálékban lévő szerves anyagok, amelyek energiaforrásként nem vesznek részt az anyagcsere-folyamatokban, amelyeket a szervezet nem képes szintetizálni, de nélkülözhetetlenek a normális működéshez.

A minimális vitaminmennyiség az a mennyiség, melynek bevitele esetén még nem jelent-keznek hiánytünetek. Az optimális szükséglet az a mennyiség, mely teljes mértékben kielégíti a szervezet vitaminigényét.

Ha a minimálisnál kevesebb mennyiségben kerül be vitamin a szervezetbe, egy idő múlva hypovitaminosis lép fel. Ha teljes vitaminhiány áll fenn, akkor avitaminosisról beszélünk, mely jellegzetes formában jelentkezik, pl. rachitis – angolkór, scorbut, beriberi, keratomalacia.

 

Név

Oldódás

Miben található?

Hiánya

Szükséglet belőle

B1 – vitamin (tiamin)

vízben

máj, húsfélék, búzacsíra, korpa, rizs

beriberi betegség (perifériás idegek gyulladása, görcshajlam, vérnyomáscsökkenés, szénhidrát - anyagcserezavar)

1,5 mg/nap

B2 – vitamin (riboflavin)

vízben

tej, máj, vese, zöldfőzelékek, gyümölcs

szőr és hajhullás, nyelvgyulladás

1 – 2 mg/nap

Niacin (nikotinsav)

vízben

szervezet elő tudja állítani triptofánból

pellagra betegség (gyulladások a bőrön, a nyelven és a száj nyálkahártyáján, hasmenés, hányás)

15 – 20 mg/nap

Folsav

vízben

máj, zöld növények

macrocytás anaemia

0,5 mg/nap

B12 – vitamin (ciánkobalamin)

vízben

hús, máj

anaemia pernicosa

0,5 mg/nap

Pantoténsav

vízben

húsfélék, növényi anyagok

Tartós szalicilátkezelés okozhatja. bőrgyulladás, kopaszság, korai őszülés, mellékvesekéreg – elégtelenség

-

B6 – vitamin (piridoxin)

vízben

élesztő, búza , olajosmagvak

szívizom vérellátási zavara, szőr és hajhullás

2 mg/nap

H – vitamin (biotin)

vízben

máj, tojássárgája, paradicsom

szőrhullás, bőrszárazság

-

C – vitamin (aszkorbinsav)

vízben

friss gyümölcsök, zöldségfélék

fáradékonyság, fogínysorvadás, végtagfájdalom, vérzékenység, esetleg scorbut

50 mg

P – vitamin

vízben

citrom, zöldpaprika

kapillárisfal permeabilitása fokozódik, kis vérzések lépnek fel

-

A – vitamin

zsírban

sárgarépa, tök, spenót, olaj, vaj,

hemeralopia (farkasvakság) – károsodik a látóbíbor reszintézise

4 – 5000 E,

4 – 5 mg/nap

D – vitamin (kalciferol)

zsírban

tojássárgája, vaj, tejszín, csukamájolaj

rachitis, angolkór – csontnövekedési zavar, görbe lábak, szögletes koponya, puha csontok, következetes foszforhiány

felnőtt 100, gyerek 4 – 800, terhes 800 – 1000 NE

E – vitamin (tokoferol)

zsírban

gabonafélék csíraolajában

zavar a szaporodás folyamatában

-

K – vitamin

zsírban

klorofill tartalmú zöld növények

vérzékenység alakul ki

-

 

Ásványi anyag – szükséglet

A mennyiségi felvétel mellett fontos az egyes ásványi anyagok meghatározott arányban való felvétele. A vas hiánya a vérképzésben, a kobalt hiánya a hemoglobinszintézisben okoz zavarokat. A jód a tiroxinképzésben, a fluor a fogzománc keménységének biztosításában nélkülözhetetlen. Túl sok ásványi anyag bevitele viszont károsítja a szervezet működését, pl. a vas és a réz a májban okozhatnak elváltozásokat (haemochromatosis).

 

Energiamérleg

Ha a szervezetbe bevitt energia értéke tartósan meghaladja a mindennapi felhasználás mértékét, az energiaegyensúly a túltápláltság irányába eltolódik. Az abszolút túltápláltságkor a bevitt táplálék energiaértéke több a szükségesnél. Korunk egyik nagy problémája, népbetegség, mely számos betegség (vérkeringési, szív, és anyagcsere-betegségek) kockázati faktorává vált. Relatív túltápláltságkor valamelyik tápanyag aránytalan felvétele okozza a zavart. Abban az esetben is kialakul, ha a táplálékbevitel normális, de a felhasználás aránytalanul kevés.

A túltáplálás bármelyik formája elhízáshoz (obesitas) vezet. Megállapításánál figyelembe kell venni a normális testtömeghez viszonyított gyarapodás mértékét, melyre a normál testtömegtáblázatok (normogramok) használhatók. A legegyszerűbb számítás szerint testmagasság cm-ben – 100=optimális testtömeg kg-ban. Eredetét tekintve az elhízás lehet exogén, vagy endogén. Az elhízás következményei befolyásolják a szervezetet, pl. a túltápláltak várható élettartama rövidebb, és hajlamosabbak keringési és szívelváltozásokra, anyagcsere-betegségekre. Az endogén elhízás esetén gyakran mutatható ki a neuroendokrin – rendszer működészavara (Cushing – kór, hypothyreosis, dystrophia, adiposogenitalis).

Ha a szervezet energiaegyensúlya negatív irányba tolódik el, akkor soványságról beszélünk. Ha a testtömeg 15 – 20% - al kisebb az átlagosnál, akkor soványságról, ha a testtömeg ennél is kevesebb, és a tartalék zsírszövet is csökkent, akkor cachexiáról, és ha a szervezet az izomfehérjéit is felhasználja, akkor marasmusról beszélünk. Exogén eredetű a soványság, ha a szervezet ennivaló nélkül van, pl. éhség-

 

sztrájk. Az alultápláltságra jellemző tünetek: kis testtömeg, vízvisszatartás (éhezési ödéma). A fehérjeszegény táplálkozás miatt a vérben hypoproteinaemia jön létre, a vérplazmafolyadék kiáramlik az extracelluláris térbe, és a hidrosztatikus viszonyoknak megfelelően duzzanat lesz. Az endogén soványság oka elsősorban a szervezet szabályzó mechanizmusaiban bekövetkezett zavar (Simmonds – kór, pajzsmirigy eredetű soványság, karcinogén soványság, anorexia nervosa). A soványság egy sajátos megjelenési formája a dystrophia vagy súlyosabb alakja az atrophia, melyek leggyakrabban újszülött, csecsemő és kisgyermekkorban fordulnak elő. A dystrophiás csecsemő testhossza normális, de testtömege a normális alatt van, és a bőr alatti zsírszövet eltűnése után ráncos marad a bőre. Athrophia esetén a szervek működése is károsodott.

 

Anyagcserezavarok

Enzimopathiák

Az intermedier anyagcserét szabályzó enzimek hiánya, vagy a meglévők helytelen működése hozza létre.

  • Phenylketonuria. Lényege, hogy a fenil – alanin nem tud tirozinná átalakulni, mert hiányzik a fenil – alanin – hidroláz, és ennek következtében fenil – keton képződik, mely nagy mennyiségben ürül a vizelettel. Autoszomális recesszív módon öröklődik. Rendszerint a szellemi fejlődés elmaradásával, és a mozgásrendszer szabályozatlanságával jár. Fenil – alanin mentes diétával az anyagcsere egyensúlyban tartható.

  • Homocystinuria. Lényege, hogy a metionin nem tud cisztinné alakulni, mert hiányzik a cisztatonin – szintetáz. A vérben megemelkedik a metionin szint. Recesszíven öröklődik. Mentális retardáció, glaucoma, thrombosishajlam, csontelváltozások léphetnek fel. Metionin mentes vagy szegény diétával kezelhető.
  • Alkaptonuria. Fenil – alanin anyagcserezavar, mely a homogentizinsav – oxidáz hiánya miatt lép fel. Autoszomális recesszív módon öröklődik. A vizeletben állás közben megfeketedik a homogentizinsav. Terápiája nincs.
  • Cystinosis. A cisztinkristályok nagy számban rakódnak le a reticularis rendszer szerveibe, szöveteibe. Autoszomális recesszív módon öröklődik. A rachitishez hasonló csontelváltozások, acidosis, hypokalaemia alakulhat ki.
  • Galactosaemia. A tejcukor a bélben glükózra és galaktózra bomlik, és szívódik fel. A galaktóz azonban nem tud tovább bomlani, ezért felhalmozódik a vérben, hypoglikaemiát és galactosaemiát okozva. A galaktóz a vizeletben is megjelenik. Kezelése: a tej teljes megvonása.
  • Fructosaemia. A vérben fruktóz – 1 – foszfát halmozódik fel, hányással, sárgasággal. Oka: a fruktóz bontó enzimek öröklődő hiánya. Kezelése: fruktóz távol tartása.
  • Glycogenosis. A glikogénszintézis és lebontás zavara. Autoszomális recesszív módon öröklődik. Hypoglikaemia, hyperlipaemia, acidosis, acetonuria jelenik meg a kór során. Kezelése: szénhidrátmentes diétával.
  • Jávorfaszirup – betegség. A leucin, az izoleucin és a valin dekarboxiláz enzimjeinek hiánya. A vizeletbe ürülő aminosavak jellegzetes szagáról kapta a nevét. A betegséget súlyos központi idegrendszeri tünetek kísérik. Kezelése: diétával.

 

 

Egyéb (nem kifejezetten enzimopathián alapuló) anyagcserezavarok

  • Porphyria. A porfirin – anyagcsere veleszületett vagy szerzett zavara. A vérben megemelkedik a porfirinkoncentráció és fokozódik az ürítése a vizelettel.

  • Gaucher – kór. Zavart lipidanyagcsere okozza a kórt. Lépmegnagyobbodással jár, thrombopeniát, anaemiát, leukopeniát okozhat.
  • Niemann – Pick - féle betegség. A foszfolipid – anyagcsere veleszületett zavara. Megnagyobbodás van a májban, a lépben és a nyirokszervekben. Habos citoplazmájú sejttípus jellemzi az ilyen betegeket. A tünetek csecsemő vagy kisgyermekkorban jelentkeznek.

 

A zsíranyagcsere zavarai

  • Hyperlipoproteinaemiák. A táplálékból kilomikronok formájában felszívódott zsírok a májban lipoproteinekké alakulnak. A hyperlipoproteinaemiák valamelyik lipoprotein osztály emelkedésével járó állapotok. Lehet elsődleges (primer), melynek genetikai oka van, és lehet másodlagos (szekunder) mely más betegségekhez társul (cukorbetegség, nephrosis, hypothyreosis, alkoholizmus). A betegség okozhat akut pancreatitist és artherosclerosist is.

  • A purinanyagcsere zavara. Leggyakoribb zavara a húgysav felszaporodása a vérben. A vér húgysavszintje meghaladja a 400 mmol/l -t. Ez a köszvény. Kialakulhat primer módon enzimopathia következtében, vagy szekunder módon, pl. fokozott szövetszéteséssel járó kórképekben vagy a húgysavkiválasztás csökkenése miatt vesebetegségekben. A felszaporodott húgysav urátkristályok formájában lerakódhat az ízületek savós hártyáin, steril gyulladást kiváltva. A húgysavkristályok a vesében vesekövet vagy krónikus interstitiális nephritist okozhatnak.

 

A szervezet hőszabályozása

A homeosztázis feltétele az isothermia biztosítása. Szabályozása a test különböző régióiban valósul meg, de a központi irányítás a hőközpont feladata, mely a hypothalamus laterális magvainak elülső és hátulsó részében van.

A testnek a külvilággal közvetlenül érintkező felületein a hőcsökkentő hatások miatt 36,5 és 36,7°C közötti az átlagos hőmérséklet. Ezen értékeket a testfelszínen való méréssel kapjuk, és köpenytemperatúrának nevezzük. A test belsejében magasabb, 37 – 38°C közötti a hőmérséklet, ez a magtemperatúra.

A testhőmérséklet az élettani határok között több szempontból értékelhető jelentős ingadozásokat mutat. Változik az optimális hőmérséklet a test különböző részein, a napszaktól függően, és a nőkben a hormonális ciklustól függően.

A hőtermelés fokozása. A táplálékok elégetésénél keletkező energia a legfőbb forrás. Az anyagcsere fokozása hőtermeléssel – növekedéssel jár. A hőtermelést fokozza a tiroxin és az izommunka. A hőleadás csökkenését a szervezet a párologtatás mérséklésével éri el.

A hőtermelés csökkentése a hypothermia. A szervezet káros következmények nélkül elviseli ha a testhőmérséklet 21 – 24°C – ra csökken. Ezt a hőközpontra ható gyógyszerekkel előidézett állapotot hibernációnak nevezzük.

A láz a hyperthermia egy sajátos formája. A megfelelő okok fennállása esetén a szervezet a testhőmérsékletet a normálisnál magasabb szintre állítja. A láz kialakulásának mechanizmusa mikroorganizmusokból származó toxinok keletkezésével kezdődik. Ezek, a többségben endotoxinok hatnak a macrophagokra, monocytákra és a Kupffer – sejtekre, amelyek egy polipeptid termelésével a hypothalamus hőközpontjára hatva a testhőmérsékletet magasabbra állítják. A magasabb testhőmérséklet stimulálására az exotoxinok is alkalmasak, mert mint pirogén anyagok ingerlik a hőközpontot. A láz serkenti a védekezőmechanizmusokat. Aktiválja az immunvédekezést, a lymphocyták és a neutrophil granulocyták kiáramlását a vérbe, majd onnan az infekció helyére történő emigrációt, aktiválja a szívműködést és a vérkeringést.

A láz segíti a fertőzések elleni védekezést. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a központi idegrendszer a hőmérséklet emelkedésére érzékeny, a tartós és az extrém magas, 41 – 42°C körüli hőmérséklet hatására görcskézséggel (eclampsia) reagál. 43°C felett a hőguta és az agyhalál veszélye forog fenn.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.