Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gerontológia és a geriátria fogalma, Az öregedés fogalma, helye, jellemzői, oki elméletei

2010.08.14

1. tétel

A gerontológia és a geriátria fogalma

 

Gerontológia:

A gerontológia (gero = öregkor; gerontesz = öregek, görög eredetű szó) az öregedés és öregkor élet- és kórtanával foglalkozó tudomány. Alap- és alkalmazott kutatásokkal vizsgálja az életfolyamatok időben előrehaladó változásait és megfogalmazza az öregedés és öregkor jellemző törvényszerűségeit. Az embert élettani, lélektani, társadalmi és ökológiai rendszerében tanulmányozza és öregedésének fajra és személyre jellemző sajátosságait "normál" és kóros csoportosításban értelmezi. Az öregedésre vonatkozó számos ókori és középkori tapasztalati ismeretre épült, de a XX. században fejlődött ki, több tudomány együttműködésével. Így különült el rendszerében a szociális, klinikai - orvosi és elméleti - kísérletes gerontológia, az összehasonlító, elkülönítő kultúr-antropológiai gerontológia.

Geriátria:

A geriátria (idősgyógyászat), a gerontológia egyik ága, szakemberei az idősek egészségügyi problémáival foglalkoznak. A geriátria megelőző, gyógyító és rehabilitáló idősorvoslás.

2. tétel

Az öregedés helye az élettani folyamatokban, jellemzói, fogalma

 

Az öregedés normális biológiai folyamatnak tekintendő, nem szükségszerű, hogy kóros elváltozások vagy betegség társuljon hozzá. Az öregedéssel kapcsolatban kialakuló élettani változások azonban kétségtelenül fokozzák a betegségekre, balesetekre való hajlamot. A kor előrehaladtával azonban többé-kevésbé minden szervrendszerben negatív irányú változások következnek be. Csökken az alkalmazkodó képesség a külső és belső változásokhoz, a testtömeg évente kb. 0,3 kg-mal csökken, csökken az izomerő és izomtónus, lassul az akaratlagos mozgás, emelkedik a fájdalomküszöb, emelkedik a vérnyomás, csökken a tüdő vitál- és totálkapacitása.

 

A szervezet reprodukciós érettsége után fellépő progresszív funkcionális kapacitáscsökkenést [1].

Az öregedés időben elkerülhetetlenül és törvényszerűen kiszélesedő, jóval az öregkor előtt fejlődő, soklépcsős biológiai folyamat, amely elkerülhetetlenül a szervezet alkalmazkodóképességének csökkenéséhez, a halál valószínűségének növekedéséhez vezet. Az öregedés az önszabályozó mechanizmusoknak potenciális lehetőségeinek a csökkenése a genetikai apparátus szabályozásában bekövetkezett primer változások során. Az öregedés belső ellentmondást tartalmazó folyamat, amelynek során nemcsak anyagcsere-és funkciózavar, degradálódás jelentkezik, hanem az alkalmazkodást elősegítő fontos mechanizmusok is mobilizálódnak [2].

 

Az idősödés tehát nagyban függ a fiatalabb korban kialakuló személyes életstílusunktól, magatartásformánktól, érzelmi és tudati fejlődésünktől, erkölcsi és értelmi érlelődésünktől. Ezek egy része örökletes biológiai adottságokra épül, jelentős működései azonban a társassá és társadalmivá avató emberi nevelésnek, tanulásnak, tanításnak a következménye, családból, óvodából, iskolából, barátságból, szomszédságból, környezeti körülményekből és szokásrendszerekből szövődően. Ez a bonyolult szerveződés folyamatok sokaságából szövi az ember személyességét és alapozza meg, készíti elő a későbbi élete örömét, boldogságát, sikerességét vagy örömtelenségét, sikertelenségét egyaránt.

Számos tudományos vizsgálat és kutatás amellett szól, hogy ez a bizonyos "előzetes személyiségünk" jellegzetessé teszi nemcsak egész felnőtté válásunkat, felnőtti életünket, hanem az öregedésünket és öregkorunkat is. Bizonyos típusokat lehet elkülöníteni ilyen megfigyelések és vizsgálatok alapján.

Van, aki korban előrehaladva legidősebb koráig, csaknem haláláig tevékeny, kezdeményező, pozitív gondolkodású, reális, kellő önbizalommal és kellő kedélyével meghatározó, példamutató tagja családjának, közösségének. Tapasztalatait, meglévő képességét és erejét, önállósága lehető megtartásával, szolidárisan gyakorolja és jellemző módon, még késői időskorban is érdeklődő, kíváncsi és tanulni vágyó. Ez a típus egészségesebb és kifejezetten boldogabb, harmonikusabb öregséget ér meg, úgynevezett sikeresen öregedő ember. A vizsgálatok során, az ún. matuzsálemi korban, ebből a típusból találtuk a legtöbbet.

Tudjuk, hogya hosszúéletűség és az életben maradás esélyeinek tényezői között az örökletességnek, környezetnek és az életstílusunknak meghatározó súlya van. A szeretetteljes közösség, család, baráti kapcsolódás, célszerű életmód, érdekelten végzett személyes munka, mind-mind megannyi segítője ennek a típusú megöregedésnek.

3. tétel

Az öregedés oki elméletei

 

A szabad gyökök és a mutációs elmélet

Minden aerob szervezet az életműködéseihez szükséges energiát a táplálékként felvett szerves molekulák oxigén jelenlétében történő lebontásából nyeri, amelynek helye a mitokondrium. A lebontó folyamat során azonban melléktermékek, un. szabad gyökök, igen reakcióképes, rövidéletű, oxigéntartalmú vegyületek keletkeznek, amelyek erősen oxidáló hatásúak. Reagálhatnak bármely makromolekulával, lipidekkel, fehérjékkel, nukleinsavakkal. Természetesen a legsúlyosabb következménye annak lehet, ha a sejtek működése szempontjából fontos fehérjéket, vagy még inkább, ha a DNS-t károsítják, tehát mutációt okoznak. Különösen magának a mitokondriumnak a DNS-e veszélyeztetett, egyrészt a közelség miatt, másrészt mivel ez a DNS nincs fehérjékhez kötve, mint a sejtmagban lévő, harmadrészt mivel itt nincs olyan hibajavító mechanizmus, mint a sejtmagban, amely a DNS-ben bekövetkező mutációkat korrigálná. A mitokondrium DNS-ében és más molekuláiban bekövetkező hibák következtében funkciójuk is károsodik, még több szabad gyök keletkezik, tehát egy önmagát erősítő folyamat indul el.

A szabad gyökök valószínű szerepét számos észrevétel bizonyítja, pl. hogy több szabad gyök termelődik az idősebb állatokban, mint a fiatalabbakban; illetve a hosszabb élettartamú állatokban, mint a rövidebb életű fajokban (5). A sejtekben azonban vannak olyan enzimek, a szuperoxid-diszmutáz, a kataláz és a peroxidáz, amelyek ezeket a szabad gyököket megsemmisítik. Azt is kimutatták, hogy a szuperoxid-diszmutáz szintje magasabb a hosszabb élettartamú állatokban, mint a rövidebb ideig élőkben. A legmagasabb szintet az emberben mérték. A keletkező szabadgyökök károsító hatása elől a sejtek öngyilkosságba (apoptózis) is menekülhetnek, így megakadályozva, hogy a sérült DNS-ű sejt elszaporodjon.

Az antioxidánsok, így az A, C és az E vitamin, valamint a glutation megakadályozzák a szabad gyökök keletkezését, illetve semlegesítik azokat. A legtöbb antioxidáns a színes gyümölcsökben (áfonya, cseresznye, kiwi, narancs, szilva, eper) és zöldségekben (brokkoli, padlizsán, spenót, cékla, hagyma) található. Kísérleti adatok azt mutatják, hogy az antioxidánsok fokozzák a szervezet ellenállóképességét, megnövelik az élettartamot, ha nem is az öregedési folyamat lelassításával, de oly módon, hogy sok súlyos kór: a rák, a szív- és érrendszeri, a központi idegrendszeri és az immunrendszeri betegségek megjelenését késleltetik (1).

 

A genetikai óra és a teloméra elmélet

Az öregedés kutatása is egy olyan terület, amelyben a sejttenyésztés módszerével fontos, új eredményekhez jutottak a kutatók, mivel a soksejtű szervezetek legtöbb sejtje a szervezetből kiragadva, mesterséges körülmények között, in vitro is életben tartható, tenyészthető, tanulmányozható. Még manapság is szinte minden, a sejtöregedéssel foglalkozó közlemény hivatkozik egy, az 1960-as években megjelent Hayflick cikkre, amelynek lényege, hogy sejttenyészeti körülmények között a humán fibroblasztok (kötőszöveti sejtek) proliferációs képessége alapvetően attól függ, hogy milyen korú egyedből származnak a sejtek. Az embrionális sejtek kb. 50x, a felnőtt szervezetből származó sejtek korukkal arányosan kevesebbszer képesek osztódni (5). Adott számú osztódás után a sejtek morfológiája megváltozik, többé nem osztódnak, majd elpusztulnak. Ez azért is okozott meglepetést, mivel addig tumorsejtekkel kísérletezve azt tapasztalták, hogy azok halhatatlanok, vég nélkül képesek osztódni. Már ezek a tények is arra utaltak, hogy az öregedés hátterében genetikai tényezők is állnak, bár a pontos magyarázat ekkor még nem volt ismert.

A legújabb megfigyelések is egy, az osztódásokat számoló rendszer, a genetikai óra meglétét bizonyítják. Ez a genetikai óra pedig nem más, mint a kromoszómák vége, a teloméra régió. Az erre alapuló öregedési elmélet a teloméra elmélet (12).

 

Az öregedés és a tumor szuppresszió

A legújabb kutatási eredmények alapján az öregedést olyan biológiai folyamatnak tekintik, amely gátolja a tumorok kialakulását, limitálja a sejtek proliferációs kapacitását. A tumorok kialakulása és az osztódási kapacitás között ugyanis igen szoros az összefüggés. A rosszindulatú tumorok kialakulásához több mutációnak, DNS hibának kell bekövetkezni. Mindegyik mutációhoz minimum 20-30 osztódás szükséges, illetve még ennél is több, ha bizonyos sejtek időközben eliminálódnak. A számítások szerint, amennyiben az osztódások száma nem haladja meg a százat, jelentősen csökken a tumorok kialakulásának esélye (12).

A fenti elképzelést támasztják alá azok az adatok, amelyek szerint bármi váltsa is ki a sejt öregedését, a teloméra régió rövidülése - amely lényegében a leginkább fiziológiai ok vagy a szabad gyökök okozta mutációk, a sejtek morfológiai és biokémiai tulajdonságai hasonlóak lesznek, és jelentősen megnő bizonyos gének, a tumor szuppressziós gének kifejeződése, aktivitása a sejtekben. A tumor szuppressziós gének olyan fehérjéket kódolnak, amelyek a sejtek osztódását lassítják, illetve megakadályozzák. Ez a magyarázata tehát annak, hogy az öreg sejtek - amelyekben ezek mennyisége és/vagy aktivitása megnő - nem osztódnak. A tumor szuppressziós gének termékei mintegy gátat szabnak a tumorok kialakulásának (3).

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

vargane67@citromail.hu

(macus, 2013.08.17 17:31)

geriatria