Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Intellektuális hanyatlás, Életminőség időskorban, Depresszió, delírium, dementia

2010.08.14

12. tétel

Intellektuális hanyatlás

 

A XX. század legnagyobb részében még úgy vélték, hogy a kognitív és a biológiai képességek időben párhuzamosan fejlődnek és hanyatlanak. Ennek értelmében, mindkét képesség (biológiai és kognitív) gyorsan fejlődik a születéstől a serdülőkorig, viszonylag keveset változik a felnőttkor folyamán, viszont időskorban hanyatlásnak indul, és az öregkori „elbutulás” is bekövetkezik.

Ma már a szakértők elismerik, hogy bizonyos kognitív képességek romlanak az idő múlásával. Némi bizonytalanság van azonban azzal kapcsolatban, hogy pontosan melyek ezek a képességek, és milyen módon változnak meg.

Mindemellett John Horn és Gary Donaldson (1980) kétféle kognitív változást állapított meg, mely -- szerintük -- két, alapvetően eltérő intelligencia létezésének köszönhető:

  1. Tehát egyfelől adottak azok a teljesítmények, amelyek a felnőttkorral hanyatlani kezdenek. Ezek a teljesítmények a folyékony intelligencián alapulnak, és ehhez a fajta intelligenciához az emberek akkor folyamodnak, amikor a különféle problémamegoldásokban új információkat kell kezelniük, feldolgozniuk.

  2. Másfelől pedig vannak azok a teljesítmények, amelyek javuló tendenciát mutatnak a felnőttkor folyamán. Ezekben a teljesítményekben az emberek kikristályosodott intelligenciát használnak, mégpedig olyan intelligenciát, amit az emberek tapasztalataikból egy életen át építenek.

Horn és Donaldson szerint a „folyékony intelligencia” olyan biológiai adottság, amely nagy részben öröklött, és amely más biológiai képességekkel párhuzamosan javul, majd pedig romlik. Az ilyen és hasonló fajta feladatok megoldásában a teljesítmény 30 éves kor után jelentős romlásnak indul. A folyékony intelligenciával ellentétben, a „kikristályosodott intelligenciát” a kulturálisan szervezett tapasztalatok befolyásolják. Ez az utóbbi fajta intelligencia folyamatosan gyarapszik, és hanyatlani csak akkor kezd, amikor a minden viselkedést megalapozó biológiai alap is jelentős hanyatlásnak indul. Ezért van az, hogy például a távoli múltból származó információ visszahívásának a képessége felnőttkorban enyhén javul, és csak 60 éves kor körül kezd enyhén hanyatlani.

Az idős emberek gyakran panaszkodnak emlékezeti problémákról. Így például nem jutnak eszükbe nevek, nem jut eszükbe, hogy hova tettek valamilyen tárgyat, stb. Viszont idős korban az emlékezeti problémák nem tükröznek romlást az emlékezet összes területén.

Verhaeghen, Marcien és Goossens (1993) az emlékezet időskori változásait kutatták és azt találták, hogy az idősek a fiatalokhoz képest jóval gyengébben teljesítettek az emlékezeti terjedelem esetében, vagyis abban, hogy valaki például hány egyjegyű számot képes a bemutatás sorrendjében megjegyezni. Ez a fajta rövid tartamú emlékezeti feladat olyan emlékezeti rendszert vizsgál, amely részt vesz a munkaemlékezetben. Ez az emlékezeti rendszer ugyanakkor időegesen információkat tárol, és műveleteket végez olyan kognitív működések esetében, mint amilyen a megértés, tanulás és következtetés (Baddeley, 1986). A munkaemlékezet teljesítménye legfőképpen a feldolgozási sebesség csökkenésének hatására romlik idős korban.

Az epizodikus emlékezetet illetően jelentős életkori hatások mutatkoznak. Ez a fajta emlékezet új ismeretek elsajátításáért felelős és azért, hogy ezeket az új ismereteket összefüggésbe tudjuk hozni önmagunkkal és környezetünkkel.

Az indirekt emlékezet, az emlékezet azon területe, ahol nem, vagy csak nagyon kis mértékben adódnak életkori eltérések. Az indirekt emlékezet vizsgálatokban a feladat például az, hogy értelmes szóvá kell kiegészíteni töredékeket. Megvizsgálják azt is, hogy előzetes tapasztalatok hogyan befolyásolják a személy válaszát. Például a ….k.zet láttán eszünkbe juthat az emlékezet szó, vagy a szerkezet.

A direkt emlékezetben viszont romlás mutatható ki az életkor előrehaladtával. Az emlékezet direkt vizsgálata a felidézéssel (Mi történt tegnap hat órakor?) és a felismeréssel történik (Ezt az újságot kerested?). Felidézés esetében adott a kontextus, és vissza kell emlékezni arra, hogy mi volt ebben a kontextusban. A felismerés esetében azonban adott valamilyen tárgy vagy esemény, és vissza kell emlékezni, hogy megfelelő-e a kontextus. Light (1991) szerint az időseknél a direkt emlékezeti tesztelésben nemcsak a kontextusra romlik az emlékezet, hanem arra is, ami a kontextusban történt (azaz a tárgyra).

A szemantikus emlékezet az általános ismeretekre, a kristályosodott intelligencia területére vonatkozik. Ebben a fajta emlékezetben nagy életkori romlás nem volt kimutatható.

A prospektív emlékezet a jövőben elvégzendő feladatokkal kapcsolatos emlékezet, így olyankor hívjuk segítségül, amikor például arra kell emlékezni, hogy mikor kell bevenni a gyógyszert, legközelebb mikor kell elmenni az orvoshoz, mikorra beszéltünk meg egy találkozót, stb. Életkori eltéréseket a prospektív emlékezet területén is ki lehetett mutatni.

Azokban a teljesítményekben mutathatók ki életkori változások, amelyek a folyékony intelligenciát tükrözik. Így teljesítménycsökkenés tapasztalható olyan kognitív működésekben, mint amilyen a probléma-megoldási és a gondolkodási folyamatok.

***

 

A kognitív változás, a nyelvi változással is összefüggésbe hozható. Itt említeném meg azt, hogy míg legtöbb kutató a hanyatlás szemszögéből vizsgálja az öregedést, Bot és Makoni a nyelvet és az öregedést az egész életen át tartó fejlődés részének tekintik. Értelmezésük szerint azonban az előrehaladás nemcsak fejlődést, hanem hanyatlást is tartalmaz. Természetesen azt sem tagadják, hogy idővel, az öregedés folyamatában biológiai, pszichológiai és társadalmi dimenzióban is változunk, viszont ezek a változások a különböző egyénekben különböző módon hatnak.

Makoni és Bot (2007) szerint a nyelv olyan különböző alrendszerekhez kapcsolódik és olyanokkal kerül kölcsönhatásba, mint az észlelés, a memória és az érzelem. Ezek az alrendszerek kölcsönhatásuk és belső átszerveződésük folytán az öregedéssel változnak, fejlődnek. … A nyelvi fejlődésben leginkább az erőforrásokhoz való hozzáférésnek és a nyelv használatának van döntő szerepe. Az említett erőforrások lehetnek belső erőforrások, mint az egyén fejlődési képessége, fogalmi tudása és a motivációja; illetve külső erőforrások, mint például a környezetben használt nyelv, a környezet által nyert megerősítések és az anyagi erőforrások. Ezen állítások értelmében az öregedéssel járó nyelvi változást belső és külső változások interakciójának is tekinthetjük. Itt a belső változás nem más, mint az egyén fizikai változásainak összessége; a külső változás pedig magában foglalja azt, ahogyan a társadalom az öregedést értelmezi, és azt is, ahogyan az idősek erre a társadalmi beállítódásra reagálnak.

 

A nyelvi produkciót tekintve a megvizsgált egyéneknél az öregedéssel elsősorban a fonológiai (vagyis funkcionális hangtani) és a lexikai (vagyis szókinccsel kapcsolatos) szinten következett be változás. A beszédfeldolgozás sebességében is kimutatható bizonyos csökkenés, amellyel együtt valószínűleg a nyelvi rendszer is hanyatlik. Ezt a fajta időskori regressziót azonban a feldolgozáshoz biztosított hosszabb idő kompenzálni képes.

13. tétel

Életminóség idóskorban

 

Az időskori életminőség legfontosabb tényezői

Az időskori életminőség vonatkozásában a következő szempontokat emelhetjük ki:

Az egyének a korral mindinkább különböznek egymástól, nincs úgynevezett egységes öregedési minta.

Egy szervrendszer vagy funkció gyors leromlása mindig valamilyen kóros változás, nem pedig a normál öregedés következménye.

A kapacitás beszűkülésével járó öregedés azonban megnöveli a kockázatok kialakulását, ezért fontossá válik a személyes életmód és adaptáció.

Az idősek azért betegek, mert szervezetükben kóros folyamatok alakultak ki, és nem azért, mert idősek.

Az idősebbeknél egy új betegség kezdete általában az egyén szervezeti rendszerének legérzékenyebb, illetve legsérülékenyebb "láncszemét" érinti. Ennek felismerése meghatározza az ellátás programjait.

Az idősödéssel mindinkább megjelenik az ún. "5 I": immobilitás, inkontinencia, instabilitás, intellektuális hanyatlás és az iatrogenia (mozgásbeszűkülés, vizelettartási zavarok, test-egyensúlyi zavarok, szellemi változás és az orvosi ártalom).

Mivel több működés belső egyensúlya (homeosztázisa) gyakran egyidejűleg változik meg, többféle panasz megjelenésével és egyidejű kifejeződésével kell számolnunk. Ugyanakkor a meghatározó változás célzott befolyásolása az egész rendszer zavarának javulását eredményezheti.

Több olyan tünet, mely fiatalabb korban betegségnek tekinthető, idősebb korban csupán a normál idősödésből származó panasz, jelenség.

Az idősebbeknél gyakran észlelhető, hogy a kialakult tünetek mögött többféle betegség is meghúzódik, ezért nem tanácsos takarékoskodni az értékelésnél és a diagnosztikánál.

Az idősebbeknél a már említett jellegzetességek miatt a diagnosztikai, a terápiás, a rehabilitációs stratégiák szakspecialitást követelnek, ami idős-egészségügyi fejlesztési konzekvenciákkal jár.

Az időskor legnagyobb problémáját a krónikus megbetegedések képezik. Nemcsak a betegek otthoni ellátása, ápolása, gondozása, hanem a szakszerű ellátás extramurális (kórházon kívüli) és intramurális (kórházon belüli) kapacitásának szűkössége és hiányossága miatt is. Ma már nem azt mondjuk, hogy korfüggő betegségek jellemzik az időskort, hanem a rendszerszemléletnek megfelelően helyesebb "az idősödéssel gyakoribbá váló megbetegedésekről" beszélni. Kétségtelen tény azonban, hogy a krónikus betegségek rontják a leginkább az időskorúak önállóságát, tevékenységét, kapcsolatvilágát, öngondoskodását és nem utolsó sorban lelki egészségét.

Mind az időskori normál változások, mind a betegségek, mind pedig a civilizáció társadalmi változásai jelentősen hozzájárulnak az időskori "magányosság" kialakulásához. A magányosság elsődlegesen lélektani zavarként jelenik meg, akkor ha az egyén a valakihez, valamihez és valahová tartozás szükségletét nem tudja kielégíteni. Az így kialakuló frusztrációs feszültség megbonthatja a testi-lelki-szociális egészség homeosztázisát, és a normál idősödési változások mellett ún. "magány-betegségeket" (depresszió, pszichoszomatikus károsodás és ezek szövődményei) indíthat el. Az időskori akkut és krónikus megbetegedések szociális-egészségügyi feladatok egész sorát jelentik, ami az egyénre, a közösségekre, az intézményekre és az egész társadalomra kiható gondokkal és dilemmákkal jár. Olyan következményekkel kell számolni, melyek miatt az idősödők és idősek egészségügyi és szociális ellátásának költségei soha nem látott mértékben, rohamosan nőnek.

Egyes adatok szerint egy 28 éves korú férfihez viszonyítva egy 73 éves férfi

4-szer gyakrabban vesz igénybe járóbeteg-szolgáltatást;

10-szer gyakrabban kórházi ellátást;

12-szer gyakrabban írnak fel részére gyógyszert.

Az idősek egészségügyi szolgáltatásainak igénybevételét az átfogó elemzések 5 szempont köré csoportosították:

találkozások az orvossal;

gyógyszerhasználat;

formális és informális, valamint intézeti segítségnyújtás, gondozás, gondoskodás;

kórházi gyógykezelés akut betegség miatt;

a 70 évesek és idősebbek 85 %-a jár rendszeresen orvoshoz, 96 %-a használ legalább egy gyógyszert.

Az EU-ban egy jól megszervezett, széleskörű és jól dokumentált vizsgálatsorozatban arra kerestek választ, hogy milyen terjedelmű és kihatású az idősek egészségügyi szolgáltatásainak igénybevétele, illetve hogy milyen összefüggéseket lehet igazolni a testi egészség, a lelki egészség, az egészség-attitűd és szociális kultúra meghatározó tényezői között, különös tekintettel a szolgáltatások elérhetőségére, igénybevételére és választható változataira.

A időskori egészség és életminőség magyarországi adatai felhívják a figyelmet arra, hogy az idősödés és időskor értelmezése, értékelése, esély-kockázatainak feltárása a szükséges és igényelt ellátások kialakítása olyan rendszerszemléletet tesz szükségessé, mely biztosítja az idősödés és időskor egyéni és közösségi egészségmegőrzését, a kockázatok korai felismerését, a kóros változások korai feltárását, a személyre szabott ellátást a gyógyításban és a rehabilitálásban, és végül, de nem utolsó sorban az életvégi ellátásokban lehetővé teszi az ápolás, a gondozás és gondoskodás során az emberi méltóságának megőrzését.

14. tétel

Depresszió, delírium, dementia

Hangulatzavarok - szorongásos zavarok

A depresszió az idős emberek leggyakrabban előforduló pszichés problémája, különösen friss traumákat - házastárs elveszítése, súlyos testi betegség - átélt egyéneknél és demenciától szenvedőknél gyakori. Az időskorúak legalább 20 százaléka veszélyeztetett, közülük is elsősorban a nők.

Az időskori depresszió, amellett, hogy súlyos pszichés stresszt okoz, fokozza a testi megbetegedések kialakulásának valószínűségét is. A depressziós hipertóniában szenvedő idős embereket például háromszor olyan gyakran éri stroke, mint a hasonló fizikai állapotban lévő nem depressziósokat, továbbá a depressziós időseknek meglévő betegségekből is - szívrohamból, combnyaktörésből, tüdőgyulladásból és más fertőzésekből - jóval hosszadalmasabb a felépülésük.
Az idősek ugyanolyan jól reagálnak a depresszió pszichoterápiás és gyógyszeres kezelésére, illetve a kettő kombinációjára, mint a fiatalabbak. Vannak ugyanakkor problémák a gyógyszerek hatékony és biztonságos alkalmazásánál, mert lebontásuk és felszívódásuk biológiai mechanizmusai az élet késői szakaszában megváltoznak.
A szorongás is gyakran előforduló időskori zavar. Az agorafóbia (olyan helyzetektől való félelem, ahonnan az elmenekülés nehéz), a különféle fóbiák (klausztrofóbia, állatfóbia) és a
pánikbetegség az idős lakosságnál egyaránt előforduló betegségek. Könnyen lehet azonban, hogy az ismert esetek száma jóval alatta marad a tényleges előfordulásoknak, mert a betegek, s gyakran maguk az orvosok is, hajlamosak a szorongás szívdobogással és verejtékezéssel járó tüneteit az általános egészségi állapot számlájára írni. A szorongásos zavarokkal küszködő időseket gyakran részesítik pszichoterápiában, de nem kizárt szorongásoldó gyógyszerek alkalmazása sem. A gyógyszerekkel hatékonyságuk ellenére óvatosan kell bánni, mert 60 év felett az emberek szervezete másképpen reagál rájuk, mint fiatal korban.

Szer eredetű rendellenességek

Az alkohol túlzott mértékű fogyasztása és az egyéb szerhasználatok is gondot okoznak időskorban, bár a 60. életév után előfordulásuk - bizonyára a hanyatló egészségi állapotnak és a szűkösebb anyagi forrásoknak betudhatóan - valamennyire csökkenni látszik.

Kétféle alkoholfogyasztót különböztethetünk meg. Az ivást korán kezdő iszákosok hosszú éveken át, gyakran 20-as, 30-as éveiktől birkóznak az alkohollal; a későn kezdő típusnál ugyanakkor az ivászat többnyire csak 50-60 éves korban, leginkább az öregedés folyamatával együtt járó nyomasztó stresszek enyhítésekor - például nyugdíjba menetelkor vagy a házastárs halálakor - kezdődik. Az idős emberek alkoholizmusát és egyéb függőségeit a "fiatalokéhoz" hasonló módon gyógyítják.
A szer eredetű problémák másik leggyakoribb formája a gyógyszerek nem szándékos, helytelen alkalmazása. Az időskorúak kétszer annyi receptet kapnak az orvostól, mint a fiatalok, és legtöbbjük legalább két- vagy többféle gyógyszert is szed naponta. A gyógyszerek összevissza szedésének kockázata tehát meglehetősen magas; megakadályozása érdekében az első és legfontosabb dolog lenne, hogy az orvosok, a nővérek és a gyógyszerészek egészen pontosan magyarázzák el időskorú betegeiknek az egyes orvosságok hatását és szedésük pontos ritmusát, és kössék betegeik lelkére, hogy a nem kívánt mellékhatásokat azonnal jelentsék nekik. De hol van erre idő és lehetőség a magyar egészségügy valóságában?

Delírium

A delírium olyan tudatzavarral együtt járó állapot, amelyben a személy elveszíti a külvilággal való kapcsolatát, koncentrációs nehézségei támadnak, megváltozik a tudatállapota, gondolkodása összefüggéstelen és irányíthatatlan lesz. A beteg összetéveszti a nappalt az éjszakával, s hiheti azt a kórházban fekve, hogy otthon van. A delíriumos zavarok drámai gyorsasággal, napok vagy órák alatt kifejlődhetnek, és az élmények félreértelmezését, illúziók, olykor hallucinációk megjelenését eredményezhetik.
Az ilyen típusú súlyos zavartság bármilyen életkorban előfordulhat, még gyerekeknél is, mégis időskorban a leggyakoribb. Az általános testi leromlással kórházba kerülő idős emberek 10 százalékánál figyelhetők meg a tünetei, további 15 százaléknál pedig a kórházi kezelés alatt jelentkezik.

A delírium oka lehet láz, súlyos táplálkozási elégtelenség, fejsérülés, neurológiai elváltozás, (műtéti) stressz, de valamilyen - illegális vagy receptre felírt szer következtében fellépő - mérgezés is. A delírium időskori előfordulásának magas gyakorisága valószínűleg annak tulajdonítható, hogy az átlagosnál jobban ki vannak téve ezeknek a veszélyeknek.

Amennyiben a szindróma gyors diagnózisa esetén a kiváltó okokat rövid határidőn belül rendezik, a folyamat teljes egészében visszafordítható. Kezelése elsősorban a fertőzések leküzdését, a gyógyszerszedés leállítását, és más gyógyszer beállítását jelenti. Az orvosok azonban sajnos gyakran nem ismerik fel a delíriumos állapotot.

 

Mentális hanyatlás

A demencia a memória hanyatlásával és valamilyen más egyéb kognitív romlással - például az absztrakt gondolkodás, az ítélőképesség vagy a beszéd képességének zavaraival - együtt járó súlyos tünet-együttes. Az életkor előrehaladtával majd mindenki tapasztal magán kisebb-nagyobb kognitív hanyatlást, de az embereknek csak kis része dementálódik. A szindróma megjelenése többnyire személyiség- és viselkedésváltozással jár együtt, a romlás viharos gyorsasággal halad előre. Állapotukra igen sokan szorongással, felhangoltsággal vagy depresszióval reagálnak. A demencia előfordulása szorosan összekapcsolódik a korral: a 65 éves emberek körében 1-2 százalékos, majd 80 éves korra több mint 15 százalékra ugrik. A demenciát - talán gyakori együttes előfordulásuk miatt - sokszor összetévesztik a delíriummal. A demenciának is lehetnek visszafordítható okai, amennyiben például orvosolható anyagcsere- vagy táplálkozási zavarról van szó. Olykor a megromlott látás vagy hallás egyszerű korrigálásával is jelentős kognitív javulást lehet elérni. Sajnos azonban a demenciák jó részét olyan, nehezen vagy egyáltalán nem kezelhető neurológiai problémák okozzák, mint az Alzheimer-kór vagy az agyérkatasztrófa (stroke).

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.