Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Telomerek és telomeráz, Szabályozás, Incontinentia

2010.08.14

4. tétel

Telomerek és telomeráz

A telomerek vagy telomérák (balra a képen fehéren) a kromoszómát alkotó DNS-ek végén található rövid, több ezerszer ismétlődő szakaszok, melyek mintegy megvédik azokat a pusztulástól, széteséstől. Embernél és emlősállatoknál a TTAGGG kód ismétlődik több ezerszer, ez kb 20-25.000 bázispárnyi szekvenciát jelent. A sejtek (és így az egész élőlény) élettatalmát határozzák meg. Minden sejtmaggal rendelkező testi sejtünk 2n-es, azaz 46 pár kromoszómát tartalmaz, ebben a szervezetünk egészét felépítő molekulákat kódoló DNS megtalálható. Sejtjeink rövidebb-hosszabb időszakaszonként osztódnak (kivéve pl. az idegsejteket). Ehhez az örökítőanyagnak meg kell kettőződnie (S-szakasz). Minden egyes megkettőződés után a kromoszomális DNS néhány bázispárral rövidül. Ennek mértéke kb. 100 bázis, oka pedig a DNS másolásáért felelős DNS-polimeráz enzimek működési mechanizmusa. Amíg a géneket nem kódoló teloméra szakasz rövidül a DNS nem károsodik, minél hosszabb tehát a teloméra régió annál több osztódás mehet végbe meghibásodás, sérülés nélkül és így könnyű belátni: ennyivel hosszabb ideig élhetünk, hiszen sejtünk egészséges. Az emberi sejtek kb. 50 osztódásra képesek, ezt követően a DNS sérülése már jelentős. További rossz hír, hogy a telomérák nélküli kromoszómákat nem védi semmi a károsodástól, így ezek összekapcsolódhatnak egymással, aminek következménye az eredménytelen sejtosztódás. Tulajdonképpen a telomérák határozzák meg életünk hosszúságát (ha az egyéb balesetektől és hatásoktól eltekintünk). Ha sikerülne visszapótolni, vagy szintjüket folyamatosan biztosítani elméletileg örök életűek lehetnénk. Éppen ez történik a tumoros sejtek esetén, telomeráz enzim aktivitása jóval nagyobb, mint a normális sejtek esetén.

A telomeráz enzim (működésének illusztrációja jobbra és lent a képeken), mint az előzőkből kiderült a telomerek szintézisét és szintjük fenntartását végzi. Szomatikus sejtjeinkben azonban inaktív formában vannak, ami azt jelenti, hogy funkcióját nem képes biztosítani. Ennek következménye az apoptózis, azaz a programozott, szervezet által véghezvitt sejthalál. A daganatos sejtek képesek kiiktatni ezt, mégpedig a telomeráz enzim 'bekapcsolásával'. Így elérik a korlátlan és nagyon gyors osztódási állapotot. Így kézenfekvő, hogy a jövőbeni rákkutatás és gyógyítás ez irányba mozdulhat el. A jelenséget, hogy egy sejt csak véges sokszor osztódhat Leonard Hayflick figyelte meg elsőként, róla nevezték el ezt Hayflick limitnek.

Az enzim tulajdonképpen egy reverz transzkriptáz, hordozza saját RNS-ét, ami mintaként szolgál az osztódási folyamatokban levált telomerek meghosszabbításában, pótlásában. Carol W. Greider és Elizabeth Blackburn fedezte fel 1985-ben, majd Jack W. Szostak-kal közösen nyerték idén a Nobel-díjat. Van néhány arra mutató jel, hogy a telomeráz enzim retrovírus eredetű (lásd még: endoszimbióta elmélet).

Maga a telomeráz enzim két külön molekulából áll a Telomeráz Reverz Transzkriptáz-ból (TERT) és a Telomeráz RNS-ből (hTR or TERC), valamint dyskerinből. Az enzim fehérjealegységeinek a két típusát külön gén kódolja a genomban. A TERT génje a 3396bp (1131 amino sav), a TERC rész azonban lefordítódás után, RNS marad.

Az enzim funkciója következő: 6 nukleotidból álló ismétlődő szekvenciát képes 5'-TTAGGG - 3' irányban hozzáadni a kromoszómák DNS-szálaihoz. Ezeket az ismétlődő TTAGGG szekvenciákat nevezzük telomereknek. A TERC templát régiója a következő: 3'-CAAUCCCAAUC-5', íly módon a telomeráz képes összekötni a templát első néhány nukleotidját a kromoszóma utolsó telomer szekvenciájával. Ezáltal a kromoszóma védve van.

Az emberi 'életkiterjesztés' szószólói ezt az elképzelést részesítik előnyben, miszerint bizonyos gyógyszerek segítségével a telomeráz szint emelhető és fenntartható így meghosszabbítható egy emberélet, vagy génsebészeti eljárásokkal akár végteleníthető is. Eddig emberen még nem bizonyították ezt a teóriát.

Minden esetre nagyon ígéretes lehetőség a rákgyógyítás küzdelmében és én mindenesetre optimista vagyok a jövőt illetően ezen a téren.

5. tétel

Szabályozás: folyamatok az öregedő szervezetben

1. A szív és a keringési rendszer

A maximális szisztolés vérnyomás emelkedik az életkorral, a diasztolés vérnyomás azonban nem. Az artériák normális életkori változása a falukban lévő rugalmas elemek mennyiségének csökkenése. Ennek egyik oka lehet az ütőerek falát alkotó legbelső sejtréteg lassú megvastagodása. A megvastagodás következtében az érfal merevebbé válik és belső keresztmetszete szűkül. Ez önmagában nem életveszélyes, azonban előidézi, illetve fokozza az érelmeszesedés veszélyét. Ennek következményeként pedig az ér végül elzáródhat, és ez szívrohamot vagy agyvérzést okozhat. Másik oka pedig az, hogy az érfal kötőszövetes állományában csökken az elasztikus rostok mennyisége, és körkörös mészlerakódás figyelhető meg az erek falában. A merev erek nem képesek megfelelően tágulni, így az általuk ellátott szervek vérellátása is zavart. Merevségük miatt könnyebben repednek meg, gyakoribb bennük a trombózis. A maximális szívritmus, a pulzusszám az életkorral csökken, de ez nem jelent egészségügyi problémát. A koszorúér-megbetegedés előfordulási gyakorisága növekszik az életkorral. Kutatók meghatározták a koszorúér-megbetegedés rizikófaktorait: dohányzás, magas vérnyomás, a koleszterin és az alacsony sűrűségű lipoproteinek megemelkedett szintje a vérben, cukorbetegség és elhízás.

2. A csontrendszer

Az idősödéssel átalakul a csontozat alapállománya és a szervetlen-, ásványianyag-összetétele is. Az így kialakuló folyamatot nevezzük csontritkulásnak, ami a leggyakoribb csontanyagcsere-zavar és -betegség. Rendszerint középkorúaknál és idősebbeknél válik nyilvánvalóvá.

A csontépítés és csontbontás felnőttkorban egyensúlyban van. A maximális csonttömeg elérése után megkezdődik a csökkenés. A csontveszteség mindkét nemnél az ötvenes években kezdődik, azután azonban a nőknél gyorsabb ütemben folytatódik, mint a férfiaknál. A korban előrehaladva öt évente megkétszereződik a csontritkulásos csípőtáji, combnyaktörések kockázata. A nők életük során csontozatuk ún. kérgi rétegének 35%-át, míg a szerkezeti tartók 50% -át vesztik el. A 60 év feletti nők 25% -ánál található csontritkulás miatt bekövetkezett összenyomódásos csigolyakárosodás. A korral jellegzetesen velejáró csontritkulást férfiaknál csak 70 év felett igazoltak. A csonttömeg csökkenése évente 3-4% is lehet. Ezért a gerincoszlop évente körülbelül 3 mm-rel rövidül. A csontállomány egyensúlyban tartása függ egyes hormonok aktivitásától, az izomtevékenység intenzitásától, táplálkozási tényezőktől (kalcium- és foszfátbevitel) és az UV-sugárzás mértékétől.

Nőknél megfigyelték, hogy a menopauza után a csontritkulás kialakulásának esélye igen nagy; ez valószínűsíthetően az ösztrogén hormon megszűnésének következtében alakul ki, bár a pontos mechanizmus még nem tisztázott.

3. Az immunrendszer

Az immunrendszer feladata a mikroorganizmusok és más idegen anyagok észlelése, hatástalanítása és eltávolítása a szervezetből. Az immunrendszer érzékeny az idegen fehérjékre, és ezeket nagyon jól el tudja különíteni a „saját” fehérjéitől, így antitestet csak az idegen anyagok ellen termel. Az életkor előrehaladtával normális, saját fehérjéink apró változásokon mehetnek át. Immunrendszerünk azonban annyira éber, hogy e megváltozott fehérjék ellen is antitesteket kezd termelni. Így tehát fiatalkorunkban oly jól működő immunrendszerünk időskorban már komoly károkat is okozhat. Ez az alapja az autoimmun betegségeknek. Egyes gerontológusok szerint az autoimmun betegségek kialakulásának valószínűsége az öregedéssel fokozódik.

A pubertás után megkezdődik a limfoid szövetek mennyiségének progresszív csökkenése. A csecsemőmirigy az ivarérettség elérése után rejtélyes módon degenerálódik. Egyesek úgy gondolják, hogy ez a csecsemőmirigyben lezajló normális változás váltja ki az immunrendszer öregedését. Ezért van az, hogy az idősebb emberek immunválaszainak csökken a hatékonysága. Néhány gerontológus úgy véli, hogy a rák egyre gyakoribb előfordulásának oka az életkor előrehaladtával az, hogy az immunrendszer már kevésbé képes felismerni és elpusztítani a rákos sejteket, mint fiatalkorban.

4. A neuroendokrin rendszer

A belső elválasztású mirigyek által termelt hormonok szintje is jelentősen változik az életkor előrehaladtával. Az egyes hormonszintek változásának üteme és mértéke is eltérő, de körülbelül hatvan év felett a legtöbb csökkenő tendenciát mutat. Ilyen hormonok: tesztoszteron, inzulin, androgének, aldoszteron, pajzsmirigy- és a növekedési hormon. A hormonális szabályozást nemcsak a hormonok mennyisége, hanem az általuk kiváltott szöveti reakció is befolyásolja. A pajzsmirigy működése öregkorban fokozatosan gyengül, s magában a mirigyben is lényeges változások mennek végbe. Öregkorban nő a szöveteknek a pajzsmirigyhormon iránti érzékenysége, és ugyanakkor csökken a reakcióképessége. A sejt energiatermelése eltolódik (az ATP-szintézis csökken és az oxigénfelhasználás is csökken), a fehérjeszintézis üteme csökken. A pajzsmirigyhormon szabályozás változásának szerepe van a zsíranyagcsere zavaraiban, a koleszterin felhalmozódásában, és ebből kifolyólag az érfalak meszesedésében. Közismert dolog, hogy az életkor növekedésével az inzulinelégtelenség kialakulásának igen nagy az esélye. A szervezet egyre kevésbé képes fenntartani a vér normális glükóz szintjét. Az inzulin az egyetlen olyan hormon, amely csökkenti a vércukorszintet. Kiderült, hogy az öregedés során a vérben megnő a szabad inzulin aktivitását gátló anyagok mennyisége és így inaktív komplex keletkezik. Az inzulin kötött formában fehérjéhez kapcsolódik, és ez megvédi az inhibitorok inaktiváló hatásától. A szabad inzulin gátlása azt eredményezheti, hogy a hormon hatástalanná válik, és így kifejlődhet az inzulinelégtelenség. A korral a növekedési hormon szintje és éjszakai szekréciójának csúcsai is csökkenek. Ennek pontos okát nem ismerik a kutatók, de az egyik lehetséges ok a hipotalamuszban termelődő növekedési releasing hormon (GNRH) szintjének korral való csökkenése.

5. A szaporodás szervrendszere: női ivarszervek

Közismert dolog, hogy a nők körülbelül az ivarérettség elérése után negyven évvel, tehát nagyjából ötven éves korukban elvesztik szaporodási képességüket.

A menopauzához közeledő nőkben csökken az élő, normális petesejtek száma. Amikor a nők elérik az ötvenéves kort, akkor petefészkükben nem találhatók éretlen petesejtek. Idősebb nőkben egyre gyakrabban fordul elő a petesejt kromoszóma-rendellenessége, és ez az oka az egyre gyakoribbá váló születési rendellenességeknek. A kromoszóma-rendellenességek születési defektusokkal való összefüggésének bizonyítéka a Down-kór. A genetikai kockázat az anya életkorával párhuzamosan nő.

A női szaporítószervrendszer más szerveiben is lezajlanak változások. A méh súlya és mérete a menopauza után körülbelül hatvanöt éves korig csökken, ekkor harmincéves kori súlyának felét teszi ki. A klimax után a női szervezet nem jut ösztrogénhez, a hüvely hossza és átmérője egyaránt kisebb lesz. A hüvelyfal gyakran elvékonyodik, és a helyi mirigyműködés alábbhagy. A hormonális változások miatt a női mell is megváltozik. A mell mérete csökken, mirigyes állománya degenerálódik. Ezen változások lezajlása egyénenként igen eltérő lehet. A mellrákok kétharmada ötven év fölötti nőknél fordul elő. Ismert tény, hogy a menopauza után a nők sokkal nagyobb hajlamot mutatnak arra, hogy csontritkulásban és érelmeszesedésben betegedjenek meg. A szívbetegségek kockázata két és félszer akkora a menopauza után.

6. A szaporodás szervrendszere: férfi ivarszervek

A férfiak szaporító szervrendszerének öregedése jóval fokozatosabban megy végbe, mint a nőké. A férfiak esetében is beszélhetünk ún. andropauzáról. Akárcsak a nőkben, a férfiakban is számos hormon szintje csökken az életkorral, ilyen például az androgén-elválasztás. A férfiak tesztoszteronszintje fokozatosan lesz egyre alacsonyabb. Míg a legtöbb szövet és szerv zsugorodik a korral, a szív, a tüdő és a prosztata hajlamos megnagyobbodni. A prosztata körülöleli a húgyhólyag nyakát, amikor megnagyobbodik összeszűkítheti a húgyhólyagból kivezető húgycsövet, ami vizelési nehézségeket okoz. A negyvenévesek 10% -nál és a nyolcvanévesek 80% -ánál mutatkozik valamilyen megnagyobbodás.

7. A központi idegrendszer és az agy öregedése

Születésünkkor agyunk körülbelül 350 grammot nyom, súlya nagyjából húszéves korunkig 1300 grammra nő. Az agy súlya ezután csökken és kilencvenéves kor körül már 10% -kal kevesebbet nyom, mint húszéves korban. A súlyveszteség az öregedő agy felszínén is jól látható, ahol az agytekervények összehúzódását a köztük lévő agybarázdák kiszélesedése kíséri. Ez a változás élő emberben is láthatóvá tehető a tengelyirányú komputertomográfos letapogatás vagy MRI segítségével.

Agyunk összetett szerv, amelyet százmilliárd neuron épít fel. A neuronok kémiai „hírvivők” segítségével kommunikálnak egymással igen nagy távolságokon keresztül. Mindegyik neuron tízezer másikkal is kölcsönhatásba léphet nyúlványainak elágazó hálózata révén. Az öregedő agy egyes részein a szinapszisok eltűnnek vagy alakváltozást szenvednek. A neuronok száma a frontális és temporális régiókban még épp intellektus mellett is 40-50% -ra csökkenhet. Fokozódik a kéreg alatti központokból kiinduló mielinhüvely nélküli neuronrendszerek sérülékenysége.

1906-ban egy Alois Alzheimer nevű német neurológus elsőként írta le azt az értelmi fogyatékosságot, amelyet róla neveztek el Alzheimer-kórnak. E betegség elterjedtsége hatvan-hatvanöt éves korban a teljes népesség 0,1% -át érinti, a nyolcvanöt éves kor felettieknél azonban ez 47% -ra emelkedik. Alzheimer különbségeket fedezett fel az agy külső részén. A betegekben a szürkeállomány betüremkedései közti rések nagyobbak voltak, ami az agyszövetek hiányára utalt. Amikor Alzheimer mikroszkóppal is megvizsgálta az agy felszínét két jellemző azonosítási jegyet talált, amelyeket mind a mai napig a betegség kizárólagosan biztos diagnosztikai jelzőjeként használnak: plakkok és csomók. A plakkok apró, kör alakú területek, a béta-amiloid nevű fehérje sűrű lerakódásai. A plakkokat pusztuló idegsejtek gubancos hálója veszi körül. A normális agyban is találhatunk ilyen plakkokat, de azok sűrűsége sokkal kisebb, mint az Alzheimer - kórban szenvedőkben.

Fontos felismerés volt társadalmi szempontból, hogy a szellemi képességek elvesztése a megöregedéssel nem elkerülhetetlen. Nem helyes az az elképzelés, miszerint a szenilitás az öregedés normális velejárója. Természetesen a rövid távú emlékezet a korral gyengül, de ez nem jelenti az értelmi képességek gyengülését. Rengeteg példa mutatja, hogy az ember megőrizheti szellemi frissességét idősebb éveiben is.

8. tétel

Incontinentia

 

Icontinentia jelentése: a beteg képtelen akaratlagosan tartani a vizeletét, az spontán elfolyik.

Széklet incontinentia: a széklet visszatartási képtelenségét jelenti. Elveszik a székletürítés feletti kontroll. Önmagában nem, csak vizelet-incontinentiával együtt fordul elő.

Széklet, vizelet incontinentia: totális incontinentia

Formái:

  • enyhe: a vizeletcsepegés a 300 ml-t nem haladja meg.

  • Középsúlyos: napi 1000 ml vizeletvesztés

  • Súlyos: széklet-vizelet visszatartási képtelenség

 

Incontinentia fő típusai:

  • Stressz incontinentia: nőknél köhögés, tüsszentés, nevetés alkalmával. Többször szült nőknél, férfiaknál prosztata problémák esetén.

  • Inger incontinentia: a hólyagizmok túlműködése és a hólyag fokozott érzékenysége miatt lép fel főleg idős korban. Bekövetkezhet gyulladás, fertőzés, hólyagkövek, tumorok miatt is, de idegrendszeri károsodás, agyvérzés, agyi leépüléssel járó megbetegedések, demencia, alzheimer kór is lehetnek okai.

  • Ürítési zavarok: Bizonyos alkati típusba tartozó emberek a stresszre megnövekedett vizelet mennyiséggel, gyakoribb ürítéssel és ürítési ingerrel válaszolnak. A hormonális hátterű incontinentia kizárólag nőknél fordul elő a változás évei után, amikor egyes hormonok mennyiségének csökkenése, a húgycső és a hüvely nyálkahártyájának athrophiáját okozhatja, és ebből kialakulhat a hólyaggyengeség.

  • Túltelítettségi incontinentia. Főleg idős korban fordul elő különböző prosztata problémák miatt. A húgycső beszűkül, a hólyag megtelik és lassan cseppenként ürül a vizelet. Ez a fajta incontinentia műtéttel jól gyógyítható.

 

Az incontinentia terápiás lehetőségei:

  • ülőfürdő: 37-38 C-os.

  • Napirend megfigyelése. A széklet, vizeletürítés megszokott ideje előtt szólni, hogy menjen WC-re. Ne súlyosbítsuk az incontinentiát, ne hagyjuk a pelenkára. Incontinentia önértékelési zavart okoz, partnerkapcsolata romlik, családi kapcsolatai, társaságba való járása csökken. Pelenkacserénél mindig mossuk le a feneket, altestet.
    Széklet incontinentia sokszor rejtve marad a szégyenérzet miatt. Otthon rongyokkal megpróbálja eltussolni. A házi gondozónak kell erre figyelni és megbeszélni a problémát, felvilágosítani a lehetőségekről, ügyelve arra, hogy ne sértsük a szeméremérzetét, önbecsülését, ne okozzunk vele lelki problémát.

  • Székletes pelenkát azonnal cseréljük. Mosdassuk le a bőrt, és kenjük be kenőccsel, bőrvédő krémmel, vagy hintőporozzuk.

Gondozási, ápolási cél: megkísérelni a beteget megszabadítani incontinentiájától. Lehetővé tenni a toalett használhatóságát, megközelíthetőségét. Más segédeszköz használata. Megfelelő incontinentia termék, biztatás, türelem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

sasviola@freemail.hu

(viola, 2011.07.07 23:23)

jó estét szeretnék érdeklődni mivel teljesen nem vagyok tisztában a telomeráz enzim működésével kapcsolatosan. Ha a telomeráz enzimet vissza jutatnánk akkor az azt jelenti hogy esetleg rákos sejtek is keletkezhetnének a szervezetben?kérem szíves válaszát az e-mail címem sasviola@freemail.hu üdvözletem viola.