Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az emésztőrendszer betegségei 5 és a felső légutak betegségei

2010.08.12

5. óra

Az emésztórendszer betegségei 5.

 

Ulcus ventriculi et duodeni

Előfordulása:

Bármely életkorban előfordulhat

Betegség leírása:

A gyomor-bél rendszerben megtelepedő baktérium, mely fekélybetegség kialakulására hajlamosít.

Betegség lefolyása:

A Helicobacter pylori egy baktérium, mely a gyomor-bél rendszerben megtelepedve a fekélybetegség kialakulására hajlamosít (a nyombélfekélyesek 95%-a, a gyomorfekélyesek 70-90%-a H.pylori pozitív). Emberről emberre terjed, a fertőzés kialakulásában a fertőzött székletnek van szerepe. A H.pylori mindenütt előfordul, a kisebb családokban és az iparilag fejlettebb országokban ritkábban.
A baktérium a gyomornyálkahártya védekezőképességét csökkenti a gyomornedvvel szemben, így jelenléte peptikus fekélybetegség kialakulására hajlamosít. Ezt támasztja alá az a vizsgálati eredmény is, hogy a kórokozó az emberi gyomor-bél rendszerből jóval gyakrabban kimutatható, mint a kórokozó jelenlétéhez társított betegség. A fekélybetegség mellett egyes vizsgálatok szerint a H.pylori fertőzés a gyomordaganat kialakulásában is szerepet játszik.

Tünetek:
A fertőzésre a peptikus fekélybetegség tünetei (gyomortáji szúró, égető fájdalom) hívhatják fel a figyelmet.
Diagnózis:
A baktérium jelenlétének kimutatása számos vizsgálattal történhet: ureum kilégzési teszt, különböző szerológiai vizsgálatok, biopsziavételt követő szövettani vizsgálat.
Kezelés:
Gyógyszeres kezeléssel teljes gyógyulás érhető el.

Előzmények:

  • Alkohol abusus

  • Dohányzás

  • Rendszertelen étkezés

  • Fűszeres ételek fogyasztása

  • Helicobacter pylori fertőzés

  • Nem megfelelő hygiénés környezet

  • Rossz szociális körülmények

  • Szennyezett vízzel érintkezés

  • Stresszes életmód

Gyakoribb panaszok, tünetek:

  • Savas ízű felböfögés

  • Testsúlyfogyás

  • Étvágytalanság

  • Epigastrialis fájdalom

  • Hasi diszkomfortérzés

  • Hányinger

  • Émelygés

Fizikális vizsgálatok:

  • Epigastrialis nyomásérzékenység

  • Melaena a rectumban

Speciális, műszeres vizsgálatok:

  • Felső gastrointestinalis panendoscopia

  • Biopsia ventriculi et duodeni

  • Mintavétel baktérium kimutatására székletből, gastrointestinalis folyadékból és vérből

  • Urea kilégzési teszt

  • Baktériumok kimutatása genetikai módszerrel és toxinjaik kimutatása szerológiai módszerekkel

  • IgG és IgA meghatározása testnedvben

  • Gyomor rtg. vizsgálat, kettős kontrasztos rtg-vizsgálat

Gyakoribb szövődmények:

  • A gyomor és a nyelőcső rosszindulatú daganata

  • A non-Hodgkin lymphoma egyéb és k.m.n. típusai

  • Vékonybél lymphoma

  • Gyomor in situ carcinomája

  • Nyelőcső, gyomor és nyombélfekély

  • Barrett nyelőcső

  • Pepticus fekély, k.m.n.

  • Gastritis és duodenitis

  • Ménétrier betegség

  • Dyspepsia

  • Pylorus spasmus, m.n.o.

  • Heveny hasnyálmirigy-gyulladás

 

Malabsorptiós kórképek

Kialakulása:

A táplálékok (fehérje, zsír, szénhidrát) az emésztés és a felszívódás (absorptio) során a különböző emésztőenzimek segítségével egyszerű molekulákká bomlanak a vékonybélben. Csak ezek az egyszerű molekulák tudnak felszívódni a bélből, és a vérerekbe jutni. Felszívódási zavar (malabsorptio) többnyire másodlagosan alakul ki, hasnyálmirigy – károsodás, máj – és epebetegségek, valamint a vékonybél különböző megbetegedései (pl.: bélfertőzések, krónikus gyulladások, anatómiai rendellenességek, táplálékallergiák és – intoleranciák) következtében.

Fajtái:

Másodlagos (szekunder) – rendszerint több vagy valamennyi tápanyag – alkotórész emésztése és felszívódása károsodott (kombinált illetve generalizált malabsorptio).

Elsődleges (primer) – veleszületett malabsorptio, rendszerint csak 1 tápanyagot érint.

Mechanizmusa:

A betegség következtében a beteg tulajdonképpen éhezik, mert az elfogyasztott táplálékot vagy annak bizonyos alkotórészeit a szervezet nem tudja hasznosítani.

 

Tehéntej – fehérje érzékenység

A csecsemő és a gyermekkor leggyakoribb táplálékfehérje allergiája. A tehéntej az első fajidegen táplálékfehérje, amivel a csecsemő életében először találkozik. Különösen az allergiás családok gyermekeit veszélyezteti ez a betegség, minden 6 hónapos kora előtt mesterségesen táplált csecsemőt veszélyesztettnek kell tekinteni. Azokban az országokban, ahol sikerült elérni hogy az anyák hosszabb ideig szoptassanak, ott csökkent a tehéntej – fehérje allergiások száma.

A tehéntej főbb allergénjei: kazein, béta-laktoglobulin, alfa-laktalbumin, szérum albumin.

Klinikai tünetek

  • Gastrointestinális tünetek: hányinger, hányás, hasmenés, haspuffadás, hasi kólika, okkult bélvérzés, véres széklet, vashiányos anaemia, hypoprotienaemia, , gastro-oesophagealis reflux

  • Bőrtünetek: ajakduzzanat, urticaria, viszketés, exathema, ekzéma

  • Légúti tünetek: Rhinitis, otitis serosa, köhögés, rekurrens stridor, bronchitis obstr.

  • Generalizált megjelenés: Anaphylaxiás reakció.

Diagnózis:

  • Részletes anamnézis: a családban előforduló allergia tisztázása

  • Laboratóriumi vizsgálatok: Allen G, E serológiai vizsgálatok

Specifikus IgE, vérkép

Széklet vizsgálatok

Terápia:

6 hónapos koráig kizárólag anyatejes táplálás. Annak hiányában fehérjehidrolizátumot tartalmazó hypoallergen tápszerek ( Pregomin, Aptamil HA, Isomil) 2 éves korig. A tehéntejfehérje túlérzékenység 2-3 éves korra gyógyul. Ha megmarad, akkor a tehéntejfehérje mentes étrend az egész életre szól. A szójafehérje-túlérzékenység hasonló klinikai tüneteket okoz. A keresztreakció gyakori. Ha mindkét fehérjére érzékeny a csecsemő akkor nem kaphat szójatejet.

Coeliakia

Oka:

A glutén ( búza, árpa, zab, rozs fehérje) szervezetbe jutása után súlyos betegséget okoz, melynek okára teljes magyarázatot a mai napig nem tudtak adni. Ha nem jut a szervezetbe glutén a kórfolyamat leáll, a beteg tünetmentessé válik. Azonban a glutén érzékenység életre szólóan megmarad. A betegség lényege, hogy a glutén ellenes antitestek hatására a vékonybélszerkezete átépül, a bolyhok magasságának csökkenésével és a crypták megnyúlásával szubtotális, parciális boholyatrophia alakul ki.

Megjelenése:

A coeliakia genetikailag meghatározott, családi halmozódást mutató autoimmun betegség. A betegség kizárólag a HLA-DQ2 vagy DQ8 haplotípusú emberekben alakul ki.

Előfordulása:

A klasszikus coeliakia a lisztfogyasztás bevezetése után 3-6 hónap múlva manifesztálódik. A későbbi életkorban bármikor felléphet a betegség. Generalizált malabszorpció csak ritkán alakul ki.

Gyakorisága:

A betegség gyakorisága az utóbbi időben nőtt (hazánkban 1:85 arányt észleltek), de az esetszám emelkedését valószínűleg a sokat javuló diagnosztika okozza, azaz olyan embereknél is felismerik a betegséget, akiknél korábban erre nem került sor.

Klinikai tünetek:

Gyermekkorban a tünetek enyhék, és csak glutén fogyasztása mellett jelentkeznek:

  • fehér bőr

  • telt has

  • sovány végtagok

  • haspuffadás, hasi fájdalom

  • nagy mennyiségű, világos, zsírfényű, bűzös, magas pH-jú székletürítés

  • étvágytalanság, fáradékonyság, kedvetlenség

  • növekedés csökken

  • fogyás

  • súlyfejlődése retardálódik

  • pubertás késik

  • szomatikus retardáció

  • negatívisztukus magatartás

  • rachitis, csonttörés, hajhullás, száraz bőr

  • izomgyengeség

  • menstruációs zavarok

  • hypoproteinaemia, oedema, anaemia.

  • vashiányos anaemia

  • A beteg szomorú, bágyadt, visszahúzódó.

Formái:

1. Klinikai coeliakia

2. Silent coeliakia boholyatrophia megvan, de klinikai tünetek nincsenek. Szűrővizsgálattal ismerhető fel

3. Latens Coeliakia kialakulóban lévő betegség. A glutén fogyasztás mellet a bélbolyhok még megtartottak, de később kialakul a boholyatrophia, melyet klinikai tünetek kísérhetik.

Diagnózis:

  • Anamnézis

  • Klinikai tünetek

  • Laboratóriumi vizsgálatok: (vérkép, vas, Ca, Protein, Immunglobulinok)

  • DNS vizsgálat: ( HLADQ2 és DQ8 kimutatása)

  • Vérvétel során a betegségre jellemző antitestek mutathatók ki. Jelenleg az anti-endomysium antitest (IgA) és a szöveti transzglutamináz elleni antitest (IgA és IgG) kimutatása az elfogadott, ez utóbbi érzékenysége és specificitása is 99 százalék fölötti.

  • Pozitív szerológia esetén is javasolt a vékonybél nyálkahártyájának biopsziás mintavétele (gyomortükrözés során) és szövettani vizsgálata. Az ekkor észlelt eltérések a következők: boholyatrófia, nyálkahártyában emelkedett nyiroksejt-szám.

Terápia:

A betegség kezelése a teljes gluténmentes étrend. Ha ezt sikerül maradéktalanul megvalósítani, a beteg tünetei megszűnnek, a szöveti eltérések rendeződnek.

  • Tiltott ételek, italok: búza (liszt, búzacsíra), rozs, korpa, árpa, maláta, tönkölybúza, durumbúza, sör, whiskey, vodka, gin.

  • Nyomokban glutént tartalmazhatnak: stabilizátorok, karamell, citromsav, dextrin, maltodextrin, maltóz, növényi sűrítőanyag, rizstej, szójaital, szójaszósz, rokfort sajt, sütőpor, instant kakaó és kávé, levespor, mártáspor, mustár, ketchup, nápolyi, keksz, fogyókúrás porok.

  • Gluténmentes, fogyasztható ételek: burgonya, rizs, kukorica, köles, hajdina, szója, bab, borsó, gyümölcsök, zöldségek, halak, húsok, tejtermékek. Gyári termékek közül a gluténmentes jelzéssel ellátott élelmiszerek fogyaszthatók.

Szövődmények:

A kezeletlen lisztérzékenység a rosszindulatú nyirokrendszeri daganatos betegségek fokozott kockázatával jár! A coeliákiával gyakrabban előforduló betegségek közé tartozik a cukorbetegség, az autoimmun máj- és pajzsmirigy gyulladás, a Sjögren-kór és az IgA-hiány.

 

Laktóz malabsoptio (tejcukor – érzékenység)

Rövid leírása:

A tejcukor lebontásához szükséges laktáz enzim termelés hiányzik, így a laktóz lebontása erjedéssel történik. A laktóz a tejben található, két gyűrűből (galaktóz és glükóz) álló cukor (diszacharid, "tejcukor"). Felszívódás közben, a vékonybelek hámjában található laktáz enzim szőlőcukorra és galaktózra bontja. A laktáz enzim, egyes népcsoportoknál, egyéneknél idővel veszít az aktivitásából, és tej fogyasztása esetén a tejcukor a bélcsatornában marad. Mivel erős ozmotikus (vizet vonzó) sajátossággal bír, a béltartalom a vérből szívott folyadékkal felhígul és hirtelen, erős hasi görcsökkel, szelekkel járó vizes hasmenés alakul ki. A laktáz enzim aktivitása már kétéves korban csökkenni kezd, a betegség viszont hatéves kor alatt ritkán mutatkozik meg.

Patofiziológia:

A vékonybélbe jutott laktózt (tejcukrot) a laktáz enzim glükóz és galaktóz molekulákra bontja, melyek felszívódnak, a portális keringésbe, majd az intermedier anyagcserébe kerülnek (H2O, CO2). A nem hidrolizált laktóz a vastagbélbe kerül, ahol baktériumok fermentálják. A keletkezett H2 – CO2 – CH4 gázok 15-30 %-ban a vastagbél falán keresztül felszívódnak, a tüdőbe kerülnek és a kílégzett levegővel távoznak a szervezetből. A gázok mellett rövidláncú zsírsavak (acetat, butyrat, propionát) és laktát keletkeznek a laktózból.

Előfordulás:

A betegség - pontosabban az elsődleges forma - gyakorisága jelentős összefüggést mutat az adott népesség eredetével és lakóhelyével. Az Egyesült Államokban a laktáz hiány a fehér lakosság 22 százalékát érinti. Észak-Európában a felnőttkori intolerancia a populáció 15 százalékát, Közép-Európában a lakosság 30 százalékát, a mediterrán országokban pedig akár 70 százalékát is sújthatja. Csaknem valamennyi (90%) ázsiai és afrikai érintett. Általánosságban elmondható például, hogy a kaukázusi eredetű népek körében több személynél mutatható ki a laktóz-intolerancia. Bár Magyarországon még nem készült reprezentatív felmérés, a tapasztalatok és a népesség nagyarányú ázsiai eredete alapján feltételezhető, hogy legalább 30-40 százalék érintett felnőtt korban. Gyermekkorban ennek 60%-át lehet laboratóriumi úton kimutatni.

Klinikai tünetek:

A tej és tejtermékek fogyasztása után hasi panaszok, has puffadás, hányinger, fokozott gázképződés és hasmenés lép fel.

  • Gyomor-bélrendszeri tünetek: puffadás, hasi fájdalom, erős szelek, melyek a tej elfogyasztását követő egy óra elmúltával jelentkeznek. Napi 12 gramm laktóz (= 2,4 dl tej) elfogyasztása még ritkán okoz lényeges panaszokat. Vissza-visszatérő gyermekkori hasi fájdalmak és irritábilis bélszindróma hasonló panaszokkal járhat.

  • Egyéb táplálékok kölcsönhatása. A gyomorürülés gyorsasága egyenesen aránylik a tünetek súlyosságával. Míg a zsír gátolja, addig a szénhidrátok, különösen az egyszerű cukrok, serkentik a gyomor ürülését.

  • Ételallergiák, különösen gabona- vagy fehérjeallergia súlyosbítja a klinikai képében egyébként is nagyon hasonló laktóz-intoleranciát.

  • Tejfehérje allergia klinikailag sokszor nem különíthető el.

  • Gyomor-bélhurut - például gyermekkori fertőző bélgyulladás - a már említett másodlagos laktóz-intolerancia kiváltásával súlyosbítja a panaszokat. Bármilyen eredetű hasmenéses betegségben a tej fogyasztása elnyújthatja az alapbetegség lezajlását. Csecsemőkori gyomor-bélhurut esetén laktózmentes diéta könnyít a gyermek állapotán. Az anyatejes táplálás még súlyosabb gyomor-bélhurutok esetén is folytatható, mert nem tartalmaz idegen fehérjét, viszont annál nagyobb arányban ellenanyagokat és fehérvérsejteket, melyek támogatják a baba immunrendszerét.

Időben észrevett és kellő fegyelemmel betartott étrendi szabályok segítségével a beteg életkilátásai tökéletesek lehetnek. Elhanyagolt kisgyermekkori formák esetén az elégtelen felszívódás testi és értelmi visszamaradást, tanulási nehézségeket, viselkedészavarokat is okozhat. Az elhanyagolt betegnél többszörös hiánybetegség, a fertőző betegségekkel szemben fokozott érzékenység, gyenge fizikai és szellemi teljesítőképesség maradhat vissza.

Diagnózis:

  • A laktáz enzim aktivitás meghatározása

  • A székletből a laktóz illetve a belőle keletkezett anyagok meghatározása; széklet pH mérés.

  • LTT (laktóz tolerancia teszt)

  • H2 kilégzési teszt

Differenciál diagnózis:

  • Tehéntejfehérje érzékenység (TTE)

  • Laktóz elégtelen emésztése

  • Gyorsult gyomorürítés

  • Megrövidült vékonybél tranzit idő

  • H2 kilégzési teszt

  • A tejcukor terhelési dózisa 2g/kg, de maximum 20 gr.

  • Mintavétel:

  • Első órában 15 percenként, majd 30 percenként történik a mintavétel 4 órán keresztül.

  • A teszt eredménye:

  • Laktóz intolerancia áll fenn, ha a 30-60 perc utáni mintákban magasak a H2 értékek.

  • Ha 60 perc előtt is magasak a H2 értékek, akkor contaminalt vékonybél áll fenn.

  • A H2 értékek mellett a teszt kiértékelésénél mindig figyelembe kell venni a teszt alatti panaszokat, illetve tüneteket (hasfájás, hányinger..).

Terápia :

  1. Laktáz-kezelés: Csak az újszülöttkorban használható, főként gyomorszondán át való táplálás esetén, amikor a laktáz enzimet és az anyatejet egyszerre adják a gyermek tápcsatornájába. A tej elősegítheti a koraszülött laktáz enzimjének minél előbbi munkába állását, így a normális táplálást. A módszer alkalmazása körül még sok vita folyik.

  2. Laktóz-intolerancia esetén a laktóz aktivitás növelhető. Hónapokon keresztül növekvő dózisban adott laktóz mellett a vastagbél tejsavbacilus-flóra kifejlődhet, mely képes a laktózt monoszacharidokra, azaz egyszerű cukrokra bontani.

  3. Diéta: Nem minden tejtermék okoz panaszokat az intoleráns betegeknek. A savanyú tejtermékek, joghurtfélék, különösen az élőflórás tejtermékek tejsavbacilusai a tejcukrot kellő hatékonysággal fermetálják, így nem okoznak tüneteket. Hasonlóan laktózmentesek a hosszú ideig érlelt "száraz" sajtok is.

A laktóz-intolerancia nem gyógyítható betegség, az emberi élet hosszát és minőségét azonban kellő diétás fegyelem és némi tájékozottság esetén nem befolyásolja.

 

 

Kontaminált vékonybél szindróma

Megjelenése:

Bármely életkorban előfordulhat

Betegség lefolyása:

A kontaminált vékonybél szindróma lényege, hogy az eredetileg nem patogén baktériumok elszaporodnak a vékonybélben azokban az állapotokban, amelyekben a vékonybél-tartalom mozgása, továbbhaladása gátolt. A pangást mechanikus tényezők vagy a gyomor-bél rendszer izomzatának motorikus, vagy neuromuscularis (beidegzési) zavarai hozzák létre, amelyek a vékonybéltartalom-továbbító mozgást gátolják. A vékonybél kontaminációjához vezethetnek sebészeti beavatkozások, műtétek után kialakuló vak bélkacs szindróma, az afferens kacs szindróma, a többnyire idős korban jelentkező diverticulosis, a stricturák (gastrointestinalis tuberculosis, Crohn-betegség, irradációs kezelés után kialakuló enteritis), a scleroderma és a diabeteses enteropathia.

Diagnózis:

  • vékonybél szondás vizsgálat

  • invazív légzési tesztek

Kezelés:

Függ a kiváltó októl. A sebészileg korrigálható esetekben műtéti megoldások szóba jönnek. A felszívódási zavar következtében kialakult hiányállapotok az adott anyag pótlásával megszüntethetőek. A bélnedvből kitenyésző baktériumok antibiotikum-érzékenysége alapján antibiotikus kezelést kell alkalmazni.

Előzmények:

  • Escherichia coli fertőzés

  • Szisztémás sclerosis

  • A bél, a hashártya és a bélfodri mirigyek gümőkórja

  • Insulin-dependens cukorbetegség

  • Vékonybél Crohn-betegsége, paralysise

  • Irradiatio utáni gastroenteritis és colitis

  • Mechanikus és hűdéses ileus

  • Bélsipoly, strictura, diaphragma, diverticulosisa

  • Hashártya-összenövések

Gyakoribb panaszok, tünetek:

  • Elesettség, fáradékonyság, rossz közérzet

  • Böfögés, rossz lehelet

  • Testsúlyfogyás

  • Ételundor, öklendezés

  • Bűzös széklet

  • Megnőtt a hasa

  • Nyelvfájdalom

  • Beesett szemek

  • Halvány, elfehéredett arc

  • Lepedék van a nyelvén

  • Hasi fájdalom

  • Fokozott bélmozgás, gyomor és bélgázok

  • Haspuffadás, hányinger, hányás, hasmenés

  • Acholiás ( színtelen, fehér ), bűzös, gyakori, híg, vizes, zsíros széklet

  • Erős, diffúz hasi fájdalom, puffadás

  • Izomgyengeség

Fizikális vizsgálatok:

  • Bűzös széklet

  • Foetor ex ore

  • Aláárkolt szemek

  • Sápadt arcbőr és körömágyak

  • Lepedékes nyelv

  • Elődomborodó has

  • Kontúrozott, gázos belek dobos kopogtatási hangja

  • Diffúz nyomásérzékenység vagy feszesség a hasban

  • Epigastriumban loccsanás

  • Fokozott vagy gyengült bélhangok

Speciális, műszeres vizsgálatok:

  • Testméretek mérése

  • Biopsia ventriculi et duodeni

  • CRP meghatározása szérumban

  • H2 kilégzés vizsgálata

  • Kálium, kalcium, réz, foszfát, klorid, cink, magnézium meghatározása

  • Aminosav vagy származékának kimutatása vizeletben

  • Széklet vizsgálata

  • Próbareggeli titrálása

  • Duodenumnedv vizsgálata

  • Immunglobulinok kimutatása és meghatározása szérumban

  • Süllyedési sebesség meghatározása

  • Vér össz-haemoglobin meghatározás (Hgb)

  • Minőségi vérkép

  • Has + kismedence rtg

  • B-12 vitamin felszívódás izotópos vizsgálata

Gyakoribb szövődmények:

  • Bacterialis sepsis

  • B12-vitaminhiány anaemia

  • Folsavhiányos és hypochrom anaemia

  • Malnutritio

  • A, D, E, K-vitamin hiány

  • Súlyos fehérje- és energia-hiányos alultápláltság

  • organikus vagy szimptomatikus mentális rendellenesség

  • Bélhűdés és bélelzáródás, sérv nélkül

Malabsorptio egyéb okai:

  • Giardiasis

  • Cystas fibrosis

  • postenteritises malabszorpció

  • Krónikus pancreatitis

  • éhezés

  • rövidbél szindróma

 

Felsó légutak megbetegedései

Idegentest az orrban

Az orrnyílásba vagy az orrjáratokba dugott idegen test gyakori a kisded és a gyermekkorban. Ilyen idegentest lehet: kisméretű tárgy, játék egy része, magok, táplálékrészek, gyöngyök, gombelem stb. A gyermekek gyakran nem merik bevallani, hogy orrukba dugtak valamit; sok szülő csak akkor veszi észre, amikor a gyermeknek már állandó orrvérzése, orrfolyása, bűzös orrváladékozása vagy féloldali nehezített orrlégzése van.

Klinikai tünetek:

Feszítő érzés az orrban, bűzös, véres esetleg gennyes orrfolyás, orrnyílás környezete felmaródott, légzési nehezítettség, nyugtalanság.

Diagnózis:

Anamnézis

Klinikai vizsgálat, orr vizsgálata

Differenciáldiagnózis:

Orrpolip

Kezelés:

Az idegentest eltávolítása. Az orvos helyi érzéstelenítés után szívással vagy fogóval kísérli meg eltávolítani az idegentestet. Ha ezek nem válnak be, nyugtató adása után vagy általános érzéstelenítésben lehet az idegentestet eltávolítani.

Idegentest és folyadékaspiráció

Aspiratios pneumonia gyermekkorban

Megjelenés:

18 éves korig

Betegség lefolyása:

Aspiráció során idegen anyag kerül a légutakba.

Aspiráció keletkezhet:

  1. szilárd anyagrészecskék (dinnyemag, mogyoró, dió, napraforgó, hús,-csontrészek, játék, stb) révén, többnyire ezt formát értjük aspiráción,

  2. kémiailag semleges folyadék ( tea, víz, lipoidok,stb.) A folyadék hamar a felső lebenyekbe kerül, csecsemők fürdővizében a detergensek kimoshatják a surfactant, RSD (respirációs distress szindróma) alakulhat ki, az olajok interstitialis gyulladást, később fibrosist indukálnak (ricinus-,paraffin-olaj,stb),

  3. kórokozókat tartalmazó orrgarat váladék hirtelen beszívása során vált ki pneumoniát, gyermekkorban ez a forma a leggyakoribb. Otthon lévő aspirált gyermekek garatváladéka Gram pozitiv/negatív kórokozókat, a kórházban fekvő nosocomiális fertőzés elsősorban Gram negatív, anaerob baktériumnokat és Staphylococcus aureust tartalmazhat,

  4. savas gyomortartalom aspirációja kémiai tulajdonsága miatt először kárositja a tüdőt, kóros reakciót vált ki, előkésziti a talajt a kórokozók megtelepedésére.

Aspirációt elősegítő tényezők:

  1. Kor : csecsemő/kisdedkorban a leggyakoribb, mert mindent a szájukba vesznek, közben gyakran ugrálnak, sírnak, nevetnek, hirtelen nagy lélegzetet vesznek, stb.

  2. Fejlődési, anatómiai rendellenességek :szájpadhasadék (farkastorok), sipoly a nyelőcső és a légcső között (oesophagus-trachea fistula), nagy nyelv,stb.,

  3. már újszülöttkorban meglévő neuromuscularis betegségek (Werdnig-Hoffman.kór, hypotoniás, izomdystrophiás , mitochondriális myopathiák, glycogenosisok, carnitinaemia, stb. IV./ gastro- oesophagealis reflux, V./ Krónikus légzőszervi megbetegedésben szenvedők (cystás fibrosis, bronchitis asthmatica, stb),

  4. eszméletvesztés, nyugtatók alkalmazása, gégemetszés, stb.

A felső légutakba került idegentest :

  • azonnal kiválthat

  1. reflexes glottis-spasmust (gége görcsöt), fulladást, azonnali halált, b./ aphoniát (nem képes hangot adni),

  2. apnoet ( a beteg nem légzik),

  3. köhögési rohamot,

  4. részleges elzáródáskor hangos stridor hallható,

  5. teljes elzáródáskor generalizált cyanozis.

  • Aspirációt követően a beteg átmenetileg megnyugszik- néhány nap múlva fellép azonban a pneumonia klinikai képe : hőemelkedés/láz, köhögés, orrszárnyi légzés, szapora légzés (tachypnoe), különböző fokú nehézlégzés (dyspnoe), cyanózis (szürke szin), szapora pulzus, közérzet rossz, a beteg étvágya csökkent, előfordulhat rózsaszin,-habos köpet.

Fizikális vizsgálat során legtöbbször a jobb oldalon az alsó/középső lebenyek egyes szegmentumai felett kopogtatási hang megváltozik, szörzörejek, sipolás, megnyúlt be/kilégzés, esetleg crepitáció hallható. Mellkas felvétel atelectasiát (légtelen tüdőrészeket), Holzknercht-pozitivitást, reticularis rajzolatot, gócos infiltrációt mutat. Staphyloccus fertőzés esetén kerek árnyék, tüdőtályog, esetleg gennyes mellhártya gyulladás. Negatív mellkas röntgen lelete nem zárja ki az apsiráció lehetőségét ! A diagnózis az anamnesis, fizikális lelet, mellkas rtg., bronchoscopos vizsgálat alapján felállítható. Az anamnesisben a szülők/hozzátartozók nem mindig erősítik meg az aspiráció lehetőségét, ezért célszerű rákédezni : volt-e a szájában valami?,- ivás/evés közben hirtelen elkezdett-e köhögni, kapott-e köhögési rohamot, megváltozott-e a szine?- fuldoklott-e ?, stb.

 

Szövődmények.

Krónikus idegentest a tüdőben bronchiectasiát, fibrosist, Staphylococcus kerek árnyékot, tüdőtályogot okozhat. Borda-osteomyelitist válthat ki a lenyelt, gabonafélék kalásza.

Kezelés

Lényeges, hogy minél hamarabb bronchoscópos leszívás, idegentest eltávolítás történjen, mert a pneumonia gyógyulása ekkor hamar lezajlik.

A broncho-alveolaris váladékból a kórokozók kitenyészthetők, igy a tüdőgyulladás célzott antibiotikummal jobban kezelhető.

Gépi lélegeztetésre szükség lehet. Biztosítani kell a folyadékellátást, normális vér-gáz/elektrolit értékeket, vércukrot, stb.

Prognózis függ az esetleg meglévő alapbetegségtől, aspiráció milyenségétől, mennyiségétől, kortól, stb.

Jelentős mennyiségő, fertőzött aspirátum esetén a halálozás 25-25%.
Az aspiráció kellő körültekintéssel megelőzhető. Az anatómiai fejlődési rendellenességeket sebészetileg időben meg lehet operálni.

A csúszó-mászó kisgyermeknek csak olyan játék javasolt, melyet nem tud leharapni, szétszedni, lenyelni,stb

 

Rhinitis allergica

A rhinitis allergica elsôsorban a fiatal felnôtteket érintô krónikus non-infekciózus felsôlégúti gyulladás. Szezonális és perennialis formáját különítjük el. A betegséget gondos anamnézis felvétellel és az ennek alapján végzett bôrpróbával (prick testtel) jól lehet diagnosztizálni. Terápia: a kiváltó allergén kerülése, tüsszögés, viszketés és vizes orrfolyás esetén második generatios antihistamin, a nyálkahártya duzzanat által okozott orrdugulás esetében elsôsorban localis steroidok.

A rhinitis allergica az orr és a melléküregek nyálkahártyájának nem-infekciózus, eozinofil sejtes gyulladása. I.-es típusú - IgE mediált - allergiás reakció, amelyet 25-30 ?m nagyságú és megfelelô szerkezetű inhalatív allergének váltanak ki.

A betegség etiológiája és pathologiája

Az allergének hatására a hízósejtekbôl és a bazofil sejtekbôl kémiai mediátorok - elsôsorban hisztamin - szabadulnak fel, amelyek az allergiás rhinitis korai tüneteit okozzák: tüsszögést, orrviszketést és orrfolyást. E tünetek az expozíció után perceken belül fellépnek és kb. 20-30 perc alatt lecsengenek. A késôi fázis az allergén-expozíciót követôen 6-12 óra múlva jelentkezik, és a kémiai mediátorok kemotaktikus hatása eredményeként sejtes infiltráció alakul ki: eozinofil, neutrofil sejtek, CD4+ lymphocyták inváziója történik. Különösen az eozinofil sejtes infiltrációnak van jelentôsége.

A rhinitis allergica prevalenciája Európában 5-20%, Magyarországon 10-15%-ra becsülik elôfordulását, az elmúlt évtizedekben növekvô tendenciát mutat.

Elsôsorban a fiatal felnôttek betegsége, általában 4-5 éves korban jelentkezik nagyobb számban, a csúcspontot a fiatal felnôttkorra éri el. Az életkor elôrehaladtával a betegség ritkábbá válik. Városban gyakoribb, mint falun. Nagyobb az allergiás betegség valószínűsége, ha valamelyik - de még inkább, ha mindkét szülô - atópiás betegségben szenved.

A rhinitis allegica megjelenési formái

A rhinitis allergica két alapvetô formáját különíthetjük el:

  • a szezonális allergiás rhinitist (pollinosis vagy szénanátha),

  • a perenniális allergiás rhinitist.

Szezonális allergiás nátha

A szezonális allergiás náthát az un. outdoor allergének okozzák. Ezek olyan pollenek, amelyek szerkezetük, nagyságuk és nagy számuk révén alkalmasak a betegség kiváltására. A mérsékelt égövön három szezon különül el:

1. Tél vége, kora tavasz: a fák (mogyoró, éger, fűz, nyír, platán) pollenjei váltják ki a tüneteket.

2. Tavaszutó, nyárelô (május, június): a pázsitfüvek okoznak allergiás náthát.

3. A nyári és ôszi tünetekért a gyomok (libatop, útifű, parlagfű, ürüm) és az outdoor gomba spórák (alternaria, cladosporium) a felelôsek.

A pollinosis az évnek mindig ugyanabban a szakaszában jelenik meg és meghatározott ideig tart. Jellemzô a rohamokban jelentkezô tüsszögés, vizes orrfolyás, orrdugulás, a szemviszketés és a kötôhártya-gyulladás. Gyakori az orrviszketés, torokkaparás. Alkalmanként köhögés és bôrkiütések társulhatnak. A tünetek súlyosságát elsôsorban a pollenszám határozza meg. Napos, szeles idôben több pollen száll a levegôben, ilyenkor a panaszok is súlyosabbak. Esôs, szélcsendes idôben enyhébbek a tünetek.

Perennialis allergiás rhinitis

A perennialis (egész évben fennálló) allergiás náthát az un. indoor allergének okozzák.

1. Az atkák (Dermatophagoides pteronyssimus, D. farinae, Euroglyphus maynei). Fehérjetartalmú ürülékük inhalatív úton szenzibilizál.

2. Házi állatok (macska, kutya, ló, szarvasmarha) és laboratóriumi állatok (egér, patkány, tengerimalac, aranyhörcsög) szôre, nyála, vizelete és testnedvei.

3. Néhány gombafajta (penicillium, aspergillus).

4. A svábbogár fehérjetartalmú származékai (nyála, ürüléke, testdarabjai).

A panasz elsôsorban a kínzó orrdugulás, reggelente rohamokban jelentkezô tüsszögés, vizes orrfolyás vagy mucosus orrváladékozás.

A klinikai diagnózis és a tünetek alapját az anamnaesis és a pozitív bôrpróba (prick teszt: a bôrben lévô specifikus IgE kimutatása adja), esetenként RAST, össz IgE, provokációs teszt is végezhetô. A fül-orr-gégészeti vizsgálat differenciál diagnosztikai szempontból elengedhetetlen. Az allergiás náthára jellemzô a livid duzzadt orrnyálkahártya serosus vagy mucosus váladék. Az orrtükri kép azonban nem specifikus az allergiás náthára. Az egyszerű fizikális vizsgálatot kiegészítheti az orr és a melléküregek merev vagy flexibilis endoscopos vizsgálata.

A betegség kezelése

Elimináció

Az allergiás rhinitis terápiájában fontos szerepe van az allergének lehetséges elkerülésének.

Tüneti kezelés

Antihisztaminok

A második generációs antihisztaminok a korai allergiás tüneteket: tüsszögést, viszketést és a vizes orrfolyást csökkentik. Semmilyen hatással nincsenek az orrdugulásra. Az antihisztaminok hatása nem észlelhetô azonnal. Csak tartós szedés és fôleg preventív kezelés esetében várható eredmény. A közelmúltban kerültek bevezetésre a lokálisan adható antihisztaminok. Ezek terápiás hatása azonban biztosan elmarad a lokális szteroidok mögött.

Disodium cromoglycat (DSCG)

Lokális készítményként használjuk, profilaktikus szer, rendszeres használata elengedhetetlen. Csökkenti a vizes orrfolyást, tüsszögést, de gyakorlatilag hatástalan az orrdugulásra. Csak napi 4-6-szori alkalmazásával hatékony.

Antiinflamaciós kezelés

1. A leghatékonyabb antiinflamaciós kezelés a szteroid, lokális formában. A legújabb lokális szteroid készítmények (budesonid, fliticason) hatékonyak, és a szokásos terápiás dózis adása esetében nem kell szisztémás hatással számolni. A budesonid (Rhinocort) és a fluticasone a legkedvezôbb. Az orrdugulás megszüntetésének egyetlen szere és csökkenti a tüsszögést, vizes orrfolyást is. Hatása nem azonnali, csak folyamatos (tartós, rendszeres) alkalmazásától várható eredmény. A terápiát a tünetek megjelenése elôtt célszerű elkezdeni (pl. már a pollenszezon elôtt). A budesonid nem károsítja a csillószôr működést, nem okoz atrophias rhinitist. Klinikai megfigyelések és szövettani vizsgálatok alapján éveken át adható.

2. Szisztémás szteroid kezelés csak súlyos esetben jöhet szóba, akkor is csak rövid ideig. Szigorúan tilos szisztémás szteroidot adni gyermekeknek és terhes anyának. A depo-készítmények mellékhatásaik és veszélyeik miatt kerülendôk.

Anticholinerg szerek

Ipatropium bromid (Atrovent) gátolja a muscarin cholinerg receptorokat, így csökkentik az orrváladékozást, de nincs hatásuk az orrdugulásra, a tüsszögésre és a viszketésre.

Adenoceptor antagonisták

Lohasztó orrcseppek: imidazol származékok (oxymetazoline, xylometazolin). Lokálisan alkalmazva több órán át, lelohasztja az orrnyálkahártyát. Negatívuma, hogy rontja a csillószôrök működését és orrcsepp abusushoz un. rhinitis medicamentosához vezet. Huzamos alkalmazásuk kerülendô!

Immunoterápia

Elsôsorban olyan fiatalok esetében alkalmazható, ahol kevés számú allergén okozza a betegséget. Ha az immunoterápia indokolt, a beteggel a lehetséges eredményt, az esetleges szövôdményeket pontosan meg kell beszélni. Immunoterápiát csak megfelelô tárgyi és személyi feltételek birtokában szabad végezni.

Szövôdmények

Az allergiás légúti nyálkahártyára jellemzô a fokozott permeabilitás, a lassult mucociliaris tevékenység és a nyálkahártya oedemás duzzanata. Ezek a megváltozott tulajdonságok hajlamosítanak felülfertôzésre.

 

Az allergiás rhinitis (AR)

Tünetek és jelentőség

Az AR a szervezet immunreakciója az allergénekkel való találkozásra. Az emberi test idegen anyagként ismeri fel az allergéneket és védekező reakcióval válaszol. Allergénekkel számos formában találkozhatunk, ide tartozik a sokféle pollen, a por, az állati korpa (állatokról lehámló elhalt bőr, a szőrrel együtt). Az AR-ben szenvedők érzékenyek ezekre az egyébként ártalmatlan anyagokra, és immunrendszerük úgy reagál, mintha károsak lennének.

Tünetek
Az AR az orrnyálkahártya gyulladását okozza. Emiatt az érintettek kellemetlen orr- és/vagy szemtüneteket élnek át – a betegek többsége, körülbelül 70 százaléka mindkettőt. Az AR leggyakoribb tünetei a következők:

Orrtünetek:
? Orrfolyás
? Orrdugulás
? Gyakori tüsszentés
? Orr viszketés

Szemtünetek:
? Viszketés
? Könnyezés
? Szem pirosság

Az AR-nek két fő típusa van. A perenniális (egész éven át tartó) allergiás rhinitist (PAR) az év bármely szakában jelen lévő allergének (néha beltéri allergéneknek is nevezik ezeket) váltják ki, amilyen például a házipor atka, a penész vagy az állati korpa (állatokról lehámló elhalt bőr, a szőrrel együtt). A szezonális allergiás rhinitist (SAR), amelyet gyakran szénanáthaként emlegetnek, kültéri allergének váltják ki, elsősorban fűfélék, fák és gyomok pollenjei, és leginkább a tavaszi-nyári hónapokban fordul elő. A szemtünetek a SAR-betegeknek több panaszt, kellemetlenséget okoznak, mint a PAR-ben szenvedőknek.

Gyakoriság és jelentőség
Az AR prevalenciája a különböző populációkban és kultúrákban változó, ami a genetikai eltéréseknek, a földrajzi tényezőknek, a környezeti különbségeknek és más populációszintű tényezőknek tulajdonítható. Gyermekkorban az AR gyakoribb a fiúk körében, de felnőttkorban a prevalencia megközelítőleg egyenlően oszlik meg a két nem között.

Hirdetés

 


Az AR a fiatalabb életkori csoportokban gyakoribb. Első alkalommal rendszerint gyermek-, serdülő vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik (a betegek 80%-ánál a tünetek 20 éves korra kialakulnak), de az AR bármilyen életkorban kialakulhat. A gyermekek körében az AR prevalenciája eléri a 40%-ot, később az életkorral csökken.
Az AR anyagi terhei magasak, aminek a krónikus betegség prevalenciáján túl az is oka, hogy az orvosok idejének jelentős részét kötik le az AR-betegek. Több vizsgálat becslései alapján az AR közvetlen költségei az Egyesült Államokban 2,4–4,9 milliárd dollár közé tehetők. Az USA-beli becslések alapján a közvetett – a nem megfelelően kontrollál tünetekből adódó – költségek ugyancsak jelentősek, 5,5–9,7 milliárd dollár közé tehetők. Bár hasonló európai becslések nem állnak rendelkezésre a betegség közvetett költségeiről, 2000-ben az AR teljes költségét gyermekek és serdülők esetében fejenként 1089 euróra, Németországban az SAR-ben szenvedő felnőttekre vonatkozóan pedig 1543 euró/főre tették.

 
Az AR kezelése

Az első lépés az állapot ellátásának útján az AR teljes és pontos diagnosztizálása. A reakciót kiváltó tényezők (az allergének, triggerek- tünetkiváltó tényezők) azonosítása érdekében bőrpróba végezhető. Minden kezelési stratégia kiindulópontja az allergének lehető legoptimálisabb elkerülése. Az orvos tanácsokat ad, hogyan lehet a legjobban elkerülni a tartós kontaktust ezekkel a triggerekkel, amilyen a házipor-atka vagy a pollenek. Az allergének elkerülésén túl számos gyógyszer alkalmazható az állapot kezeléséhez. Az AR kézbentartásához használhatók a teljes szervezetben eloszló gyógyszerek (szisztémás terápia) és olyanok is, amelyeket közvetlenül a légutakba, orrba juttatunk (helyi terápia).


A gyógyszerek fő csoportjai:
? Antihisztaminok
? Intranazális kortikoszteroidok
? Vazokonstriktorok (érösszehúzók) [orrdugulást megszüntető szerek]
? Antikolinerg szerek
Szisztémás kezelés


Antihisztaminok
Az antihisztamin típusú gyógyszereket sok éve alkalmazzák a szem- és az orrviszketés, a tüsszögés és az orrfolyás kezelésére, elsősorban SAR esetén. Az antihisztaminok sok tünetet enyhítenek azáltal, hogy gátolják a hisztamin hatását az orr és szem szöveteiben. Az AR kezelését szolgáló antihisztamin gyógyszerek tabletta és szirup formájában egyaránt beszerezhetők, és hatékonyan enyhítik az AR tüneteinek nagy részét, ugyanakkor csak részben csillapítják az orrdugulást.


Helyi kezelés
Intranazális kortikoszteroidok
„A nemzetközi megállapodás a rhinitisz diagnosztizálásáról és kezeléséről" (International Consensus on the Diagnosis and Management of Rhinitis) című dokumentumban foglaltak szerint az intranazális kortikoszteroidok az AR leghatékonyabb kezelését jelentik. A helyi alkalmazás biztosítja, hogy a megfelelő adag kizárólag a gyulladás helyére jusson, ami azt jelenti, hogy a gyógyszer gyorsan kifejti hatását és kisebb valószínűséggel okoz szisztémás mellékhatásokat, mint a szájon át alkalmazott (orális) szteroidok.


Orrdugulást megszüntető szerek (vazokonstriktorok vagy érösszehúzók)
A vazokonstriktorokat rendszerint orrcsepp vagy -spray formájában alkalmazzák. hatásuk, hogy összehúzzák az orr belső szöveteit vérrel ellátó apró ereket (kapillárisokat). Ez a vérátáramlás csökkenéséhez és a gyulladt szövetek összehúzódásához vezet. Használatuk azonnal megszünteti az orrdugulást, de a tünet csak átmenetileg oldódik.


Antikolinerg szerek
Ezek a gyógyszerek helyileg alkalmazhatók az orrfolyás (az orr fokozott váladékozásának) kezelésére. Bár az orrfolyást megállítják, nem befolyásolják a viszketést és a tüsszögést, továbbá nem csillapítják a szövetek duzzadását és az orrdugulást sem.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nemethek@citromail.hu

(en, 2013.05.28 12:06)

o