Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Légúti betegségek 2

2010.08.12

Otitis media acuta catarrhalis serosa (akut savós középfülgyulladás)

Előfordulás:

  • Bármely életkorban előfordulhat (leggyakoribb 0 – 2 éves korban)

Betegség leírása:

  • A betegség a középfül savós, heveny gyulladásos folyamata.

Betegség lefolyása:
Fülkürt elzáródáskor a középfül köbhámmal fedett nyálkahártyáján át felszívódik az oxigén és a nitrogén, a csökkent dobüregi nyomás következtében a dobüreg nyálkahártyáján található nyálkamirigyek révén savó lép ki a középfül üregrendszerébe (transzudátum) : otitis serosa. Ez a váladék eleinte híg szalmasárga, késöbb azonban nyák is keveredhet hozzá, besűrűsödik. A besűrűsödő váladék kellemetlen következménye lehet az, hogy a dobhártya, hallócsontocskák rögzülnek, sajátos állapot tympanosclerosis jön létre. A negatív dobüregi nyomás következtében a dobhártya befele húzódik, sorvadhat,-különösen a Srapnell hártya és a dobhártya hátsó/felső része, mely eléri az incudo-stapedialis izületet (üllő-kengyel), idővel ezek destruálódnak, megszakad a hallócsontláncolat és vezetéses nagyothallás keletkezik. A betegek fülnyomásérzésről, tömődöttségről és halláscsökkenésről panaszkodnak, valamint beszámolnak a betegek arról is, mintha a folyadék vándorolna a fülükben. Nagyobb gyermekek megemlíthetik a fülzúgást, szédülést.

Oka:

I./Egyesek a középfül gyulladás okának a virális, vagy bakteriális fertőzést tartják. II./ Mások a fülkürt elzáródását hangsúlyozzák, III./ Végül vannak olyanok, akik a komplex tényezők együttes fellépését emelik ki ( szervezet tulajdonsága, kórokozók jelenléte, középfülben lejátszódó folyamatok egyedisége, tb). A fülkürt elzáródása, mely lehet funkcionális, illetve mechanikai. Mind a funkcionális, mind a mechanikai elzádórás csecsemőknél, kisdedeknél gyakoribb, mint a későbbi életkorban. Csecsemő és kisdedkorban azért gyakoribb a funkcionális fülkürt elzáródás, mert a fülkürt porca plasztikusabb, hajlékonyabb, nem olyan merev, mint nagyobb gyermekeknél/felnőtteknél.
Rizikótényezői:
életkor, szoptatás korai abbahagyása, fél éves kor után gyermekközösségbe való adás(bölcsőde), helytelen táplálás, dohányfüst belélegzése, rossz szociális helyzet, allergiás rhinitis, fejlődési rendellenesség (farkastorok), dobüreg mucociliaris funkciójának romlása, genetikai faktorok (familiaritás), szezonalitás, barotrauma, stb.
Diagnózis:
Klinikai tüneteken, fülészeti vizsgálaton, tympanometrián, audiometrián alapul.
A dobhártya behúzódott, fényevesztett, mozgásban korlátozott, dobüregben folyadék látható. A fül vizsgálatakor a " behúzódott " dobhártyán kívül látható a dobüregben lévő folyadék, mely a dobhártyának sárga szint kölcsönöz. . Amennyiben ez a savós folyadék nem tölti ki teljesen a dobüreget, úgy a savó nívója mintha egy hajszál lenne, úgy tünik át a dobhártyán. Ekkor a folyadék nívója felett lévő dobhártya szine szürke.
Kezelés:

Normális fülműködést mielőbb helyre kell állítani. Előfordul, hogy a beteg láztalan, de a tömöttségérzés, rossz hallás miatt Politzer átfúvás javít az állapoton, a vezetéses jellegű halláscsökkenés megszünik. Ha az orrban, garatban genny látható, akkor az átfúvás mellőzendő. A heveny középfülhurut kezelésében a kiváltó orrüregi és orrgarati tényezőket és betegségeket kell megszüntetnünk, az orrsövény ferdülést korrigálni kell. Ha a betegség elhúzódó,-néhány hónapig tart, akkor ventillációs tubus alkalmazása szóbajön. Allergia során antihisztaminok, helyi steroidok adása indokolt.

Előzmények:

    • Hirtelen légnyomásváltozás

    • Influenza A, B, C vírus fertőzés

    • Orrvérzés ellátása Bellocq tamponálással

    • Fülkürthurut vagy elzáródás

    • Rhinitis

    • Heveny orr-garatgyulladás [meghűlés]

    • Sinusitis frontalis, maxillaris, ethmoidalis, sphenoidalis acuta vagy chronica

    • Idült nasopharyngitis

    • Pharyngitis lateralis

    • Orrüreg-polypus

    • Polypoid sinus degeneratio

    • Chronicus tonsillitis

    • Az orrmandulák túltengése

    • Idült orrmandula gyulladás

Gyakoribb panaszok, tünetek:

    • Savós folyás a fülből

    • Fülfájás, fülzúgás, füldugulás, nyomásérzés a fülben

    • Autophonia

    • Halláscsökkenés

Speciális, műszeres vizsgálatok:

    • Audiometria

    • Rinné-féle vagy Weber - féle hangvillavizsgálat

    • Otoscopia

Gyakoribb szövődmények:

    • Idült savós vagy heveny gennyes középfülgyulladás

    • Egyoldali vezetéses hallásvesztés, ép ellenoldali hallással

 

Otitis media chronica catarrhalis serosa

Otitis media catarrhalis chronica

Krónikus hurutos középfülgyulladásról akkor beszélünk, ha hat hete fennállnak a betegben a középfül nem gennyes gyulladására utaló panaszok. Lehet egyszerű, savó nélküli formája (otitis media catarrhalis chronica simplex), illetve savós formája (otitis media catarrhalis chronica serosa).

Otitis media catarrhalis chronica serosa

A kiváltó okok ugyanazok, mint az egyszerű középfülhurut esetén. A tartós szívó hatás következtében a dobhártya már nem tud jobban behúzódni, ezért a dobüregi nyálkahártya ereiből savót szív ki. Ilyenkor a savó lényegében passzív transsudatum, szalmasárga színű. Kezdetben csak részben tölti ki a dobüreget, ezért mint hajszál tűnik át a savó szintje a dobhártyán keresztül. Ez a niveau-vonal a fej helyzetétől függően, ahogy az adhézió ezt megengedi, igyekszik mindig a vízszintes síkot követni. Ha sikerül levegőt befújni a fülkürtön keresztül a középfülbe (autoinsufflatio), akkor a niveau vonal helyett buborékok tűnnek át. A hurut felismerésében döntő szerepe van az operációs mikroszkópos vizsgálatnak. Szabadszemes vizsgálattal a dobhártya behúzódása esetleg nem ismerhető fel, ezért ha nincs kéznél mikroszkóp, akkor a nagyítóval ellátott otoscop vagy endoscop is segíthet. Az operációs mikroszkóp előnye, hogy a dobhártya térbeni helyzete két szemmel jobban látható. További műszeres vizsgálat a tympanometria. Az audiológiai állomások standard felszerelése a tympanometer. A tympanometriával ki lehet mutatni a dobüregi negatív nyomást, illetve a dobüregi folyadék gyülemet (C ill. B típusú görbetípusok).

Az orr és orrmelléküregek valamint az orrgarat biztonságos megtekintését szolgálja a fiberoscop.

Diagnózis

1. Kötelezően elvégzendő diagnosztikus vizsgálatok

  • Részletes anamnézis

  • Általános fül-, orr-, gégészeti vizsgálat

  • Mikroszkópos fülvizsgálat,

  • Súgott- és társalgó beszéd vizsgálata, hangvillavizsgálat

  • Audiológiai vizsgálat

  • Spontán vestibuláris jelek vizsgálata

  • Fistulatünet vizsgálata

  • N. faciális működésének vizsgálata és dokumentálása

2. Kiegészítő diagnosztikai vizsgálatok

  • Tympanometria (ha a dobhártya folytonossága megtartott)

  • Schüller Rtg felvétel

  • Az os temporale CT vizsgálata krónikus gennyes középfülgyulladások azon eseteiben indokolt, amikor komplikációk (intrakraniális, extracraniális illetve intratemporális) jelenlétére van gyanú, valamint krónikus cholesteatómás középfülgyulladások eseteiben, amikor a betegség kiterjedésének (epitympanalis, subcochlearis stb.) pontosabb megítélését várjuk a vizsgálattól.

Differenciál diagnosztika

Ha a dobhártya mögött a középfül üregrendszerét savó tölti ki, de a behúzódás jelei nélkül, akkor a következő lehetőségekkel kell számolnunk:

  • A középfül üregrendszerében elhelyezkedő tumor

  • Allergiás folyamat, mely érinti a középfül nyálkahártyáját, pl: tejallergia

  • Liqorrhoea

  • Maszkolt mastoiditis lehetősége

Kezelés

Abban már vita van, hogy savó esetén mit tegyünk az adenotomia mellett.

1. Vannak, akik az adenotomiát elegendőnek tartják.

2. Vannak, akik az adenotomia mellett paracentálnak, leszívják a dobüregi váladékot, és megfigyelik a beteget.

3. A leggyakrabban azonban ventillációs tubust, grommetet helyeznek be a dobhártyába az adenotomiával egyidejűleg.

A grommet különböző biokompatibilis anyagból készülhet. Az a tapasztalat, hogy egyénenként kell eldönteni a követendő terápiát. Ahol nincs szoros kontrol alatt a gyermek, ott a grommet behelyezés a célszerű. Ahol szoros kontaktus áll fenn a beteg és orvosa közt, lehet várni mind a paracentesissel, mind a grommet bevezetésével. Erre az időre erőteljesebb nyálkahártya lohasztással járó orrspray-ket kell alkalmazni, bízva abban, hogy az orrlégzés javulásával a fülkürtműködés zavara is javul. Mivel krónikus folyamatról van szó, az antibiotikus kezelés értelmetlen. Ha grommetet tettünk be, akkor időnként ellenőrizni kell, nem fertőződött-e felül, ilyenkor fülfolyás jelentkezik. Ebben az esetben legjobb, ha eltávolítjuk a tubust, és ha megnyugszik a fül, újabbat helyezünk be. Ha elöl, a felső és az alsó quadráns határán helyezzük be, akkor a hám kifele vándorlása spontán „megszüli” 6-12 hónap alatt a tubust. Ha a hátsó quadrásba helyezzük a csövet, amit nem ajánlunk, mert sérülhetnek a hallócsontok, a nervus faciális, vagy a belső fül, akkor igen hamar kilökődik.

Műtéti indikáció

Szövődményes esetben azonnali (24 órán belül) műtét. A műtét, a helyi lelettől függően, a tympanoplastica valamelyik formája. (nyitott vagy zárt tympanoplastica)

Fizikai aktivitás

Tympanoplasticát követően 4 hétig javasolt a megerőltető fizikai terheléstől tartózkodni.

 

Otitis media chronica suppurativa (idült gennyes középfülgyulladás)

A betegség leírása

Két formája ismeretes: mesotympanalis forma (otitis media suppurativa chronica mesotympanalis vagy tubotympanalis) és cholesteatomás forma (otitis media suppurativa chronica cholesteatomatosa).

Ha a kétféle krónikus gennyes otitis közös jellemzőit szeretnénk összefoglalni, akkor azok a következők:

  • Hosszabb ideje, általában éveken át tartó állandó, vagy vissza-visszatérő fülfolyás.

  • Vezetéses jellegű halláscsökkenés.

  • Fültükri képben vagy valódi perforáció (mesotympanalis forma) vagy perforációnak látszó hámzsák szájadék (cholesteatomás forma) látható.

  • A szövődménymentes krónikus otitis nem fájdalmas.

A valódi krónikus gennyes otitis csak műtétre gyógyul meg, műtét nélkül, kezelésekkel nyugvó állapot ugyan elérhető, de az ismérvek nagy része, a dobhártya perforáció, vagy hámzsák, a vezetéses jellegű halláscsökkenés, továbbra is fennáll. Egyes esetekben, megfelelő kezeléssel ugyan teljesen száraz, gyulladásmentes viszonyok érhetők el, sőt a perforáció is záródhat rendkívül vékony, atrophiás hártya formájában, vagy éppen vaskos, meszes plackok formájában. A vissza-visszatérő fülfolyás arra utal, hogy lehetnek száraz periódusok, de a fültükri kép általában ilyenkor is arra utal, hogy nem gyulladásmentes a fül, például nedvesen csillogó, duzzadtabb a dobüregi nyálkahártya, de nincs annyi váladék, hogy azt a beteg észlelje. Vezetéses jellegű a halláscsökkenés, mert a hangvezető rendszerben több helyütt is lehet eltérés. A dobhártya folytonosságának a hiánya önmagában már vezetéses halláscsökkenést okoz, ehhez járulhat még a hallócsontok különböző mérvű károsodása. A váladék is különbözik a kétféle otitisnél. Mesotympanalis esetben mucosus, mucopurulens, nem bűzös váladék ürül. Cholesteatománál a cholesteatoma bennéke, az elpusztult hám, kezdetben nem tud kiürülni, a zsák telik, majd nagyobbodik, nyomja, pusztítja a környező csontot.

Diagnózis

1. Kötelezően elvégzendő diagnosztikus vizsgálatok

  • Részletes anamnézis

  • Általános fül-, orr-, gégészeti vizsgálat

  • Mikroszkópos fülvizsgálat,

  • Súgott- és társalgó beszéd vizsgálata, hangvillavizsgálat

2. Kiegészítő diagnosztikai vizsgálatok

  • Tympanometria (ha a dobhártya folytonossága megtartott)

  • Schüller Rtg felvétel

Differenciál diagnosztika

  • Otitis externa súlyos esetei

  • Malignus otitis externa

  • Myringitis granulosa súlyos esetei

  • Hallójáratból kiinduló malignus folyamatok

Kezelés

A krónikus gennyes középfülgyulladás kezelése műtét. A mai felfogás szerint az adekvát műtét a tympanoplastica. A tympanoplastica előtt, ha van rá lehetőség, a predisponaló tényezőket ki kell iktatni (adenotomia, septumresectio, arcüreg gyulladás szanálása stb.) Szövődményes esetekben szóba jöhet még a klasszikus radikális fülműtét, de helyette ma már inkább a tympanoplastica un. nyitott verzióját alkalmazzuk.

Műtéti indikáció

Krónikus gennyes középfülgyulladás esetén a műtét indikált. Szövődménymentes esetben a műtét időpontja tervezhető. A végzendő műtét: tympanoplastica. Szövődményes esetben azonnali (24 órán belül) műtét.

 

Mastoiditis acuta (Heveny csecsnyúlványgyulladás)

Az akut otitis media purulenta leggyakoribb szövődménye. A dobüreg gyulladása ráterjed az os temporalera és osteitist, csontritkulást, osteomyelitist, majd következményes subperiosteális tályogot okoz. Az akut otitis rendszerint szövődménymentesen meggyógyul.

Mastoiditisre hajlamosít:

  • A gyermek rossz általános állapota

  • Magas vírulenciájú korokozó

  • Anatómai okok.

Előfordulás:

  • Bármely életkorban előfordulhat

Betegség leírása:

  • A betegség a csecsnyúlvány heveny gyulladása.

Betegség lefolyása:

A betegség a heveny gennyes középfülgyulladás szövődményeképpen jön létre. A gennyes folyamat ráterjed az antrumra, illetve a processus mastoideus sejtjeire. A betegségre jellemző, hogy a már javuló középfülgyulladásos beteg hirtelen rosszabbul lesz, lázkiugrás jelentkezik, a fülfolyás ismét felerősödik, a csecsnyúlvány feletti terület nyomás és kopogtatás érzékennyé válik. Mindig fennáll különböző mértékű vezetéses halláscsökkenés is, valamint a röntgen eltérések is egyérteművé teszik a kórkép fennállását. A betegség kezelése kizárólag műtéti, melyben a csecsnyúlvány üregrendszerében helyet foglaló cellarendszert kitakarítjuk. A műtéti eljárást célzott antibiotikus antibiotikus kezeléssel kiegészítve a betegség maradéktalanul gyógyul.

Előzmények:

  • Streptococcus pneumoniae, haemophilus influenzae, staphylococcus aureus fertőzés

  • Heveny gennyes középfülgyulladás

  • Életkor 0-1 évig

Gyakoribb panaszok, tünetek:

  • Láz, hőemelkedés, elesettség, rossz közérzet, étvágytalanság

  • Csomókat lát, tapint a nyakán

  • Bűzös, gennyes, pulzáló folyás az egyik fülből

  • Füle mögött fáj, duzzadt az egyik oldalon

  • Vérbő a füle mögötti bőr a beteg oldalon

  • Fokozatos halláscsökkenés

  • Csecsnyúlvány nyomására fokozódó fájdalom a beteg fülben

  • Fül mögötti tájék nyomásra erősen fáj

  • Heves, pulzáló, szúró fájdalom az egyik fülben

  • Tragus nyomására fokozódó fájdalom az egyik fülben

Speciális, műszeres vizsgálatok:

  • Testhőmérséklet mérése

  • Audiometria

  • Súgott (társalgó) beszéd vizsgálat

  • Rinné-féle, Schwabach -féle, Weber -féle hangvillavizsgálat

  • Mintavétel baktérium kimutatására középfülből

  • CRP meghatározása szérumban

  • Vvt süllyedési sebesség meghatározása

Gyakoribb szövődmények:

  • Bacterialis sepsis

  • Agyhártyagyulladás

  • Arachnoiditis

  • Encephalitis, myelitis, encephalomyelitis

  • Otogen agytályog

  • Subduralis tályog

  • Koponyaűri és gerinccsatornai phlebitis és thrombophlebitis

  • Otogén nervus facialis bénulás

  • Középfülgyulladás

  • Idült mastoiditis

  • Labyrinthitis

  • Labyrinthus sipoly

  • Hallásvesztés

  • A bőr és a bőralatti szövetek helyi fertőzései

  • Akut osteomyelitis

  • Fájdalom

Epistaxis (orrvérzés)

A gyermekkori orrvérzések túlnyomó többsége banális jelenség, nem igényel kezelést. Csecsemőkorban ritka, az életkor előrehaladásával gyakoribbá válhat. Mivel az orrvérzés mindig következményes állapot ezért tisztázandó az etiológia.

Orrvérzés előfordulhat:

- Felső légúti betegségekben

- Nyálkahártya sérüléseknél

- Traumák esetében

- Orrüregi idegentestek esetében

- Hematológiai megbetegedésekben

- Orrüregi malignus daganatoknál

- Teleangiectasia hemorrhagica hereditaria

- Pubertás idején leányoknál a menstruáció alatt.

Diagnózis:

Anamnézis

Klinikai tünetek ( infekció tünetei, vérzékenység jelei)

Labóratóriumi vizsgálatok

Képalkotó eljárások ( Tu)

Terápia:

Fontos a vérveszteség megítélése, valamint az életfontos funkciók állapotának megítélése.

Enyhe elülső orrüregi vérzések esetében vasoconstrictor orrcsepp

Súlyos, hátsóorrvérzések esetén az orrüreg réteges tamponálása szükséges.

Jelentős vérveszteség életet veszélyeztető állapot. Kórházi kezelést és kivizsgálást igényel.

Előfordulhat:

  • Bármely életkorban előfordulhat

Előzmények:

    • Száraz-meleg levegő

    • Orrbemenet mechanikai sérülése, irritációja

    • Heveny orr-garatgyulladás (meghűlés)

    • Gyermekkor

    • Gyakori orrfúvás

Gyakoribb panaszok, tünetek:

    • Orrdugulás

    • Orrnyálkahártya spontán vérzése

    • Fejfájás

    • Orrvérzés

    • Sűrű, sárgás színű, véres váladék folyik az orrból

    • Véreset köp, vért nyel

Fizikális vizsgálatok:

    • Deformált orr

    • Véres váladékozás az egyik vagy mindkét orrfélből

    • Véres-gennyes váladék az orrban

    • Vércsorgás az orrgarat felől a garatba

    • Vérnyomás normálisnál magasabb szisztolés > 140 Hgmm vagy diasztolés > 90 Hgmm

Speciális, műszeres vizsgálatok:

    • Rhinoscopia endoscopica

Gyakoribb szövődmények:

    • Akut vérzés utáni anaemia

    • Hypovolaemiás shock

    • Exitus lethalis

 

Idegentest az orrban

A gyermekek gyakran dugnak az orrukba apró tárgyakat, magokat. Az anamnézis sokszor nem segít a kórismézésben. A kis tárgyak sokszor hosszabb idő után okoznak panaszokat.

Klinikai tünetek:

Lehet tünetszegény, máskor tüsszögés, köhögés, féloldali orrdugulás, véres vagy gennyes orrváladékozás. Magvak nyálkahártya vérbőséget, csípő égető érzést okozhatnak.

Diagnózis:

Fül-orr-gégészeti vizsgálat

Sze. képalkotó eljárás

Differenciáldiagnózis:

Orrüregi daganat, meningokele, meningoencephalokele jön szóba.

Terápia:

Idegentest eltávolítása ambulanter vagy vérzés esetén intézetben.

Szövődmény:

inveterált idegentestek sinusitist okozhatnak. Az idegentest hátra csúszhat a garatba, melyet a gyermek aspirálhatja.

Alsó légúti megbetegedések

Laryngotracheobronchitis acuta (Heveny gégegyulladás, légcsőhurut, hörgőhurut)

Előfordulás:

  • Bármely életkorban előfordulhat

Előzmények:

  • Influenza A, B, C vírus fertőzés

  • Parainfluenzavírus fertőzés

  • Allergiás rhinitis pollentől

  • Életkor 0-3 évig

  • Gyermekkor

  • Tavasz, tél

Gyakoribb panaszok, tünetek:

  • Hőemelkedés, láz, elesettség

  • Testsúlyfogyás, étvágytalanság

  • Halvány körömágyak

  • Sápadt a bőre

  • Hang mélyülése

  • Beesett szemek

  • Elkékült a száj bőre körül

  • Fokozottan mozgó orrszárnyak légvételnél

  • Orrnyílás bőre piros

  • Belégzés nehezített, hangos

  • Fullad

  • Hajnalban vagy nyugalomban jelentkező nehézlégzés

  • Húzó, improduktív, fekvésre fokozódó, ugató köhögés

  • Gyorsan veszi a levegőt

  • Gyorsan ver a szíve

  • Izgatottság, nyugtalanság

Speciális, műszeres vizsgálatok:

  • Testméretek mérése

  • Testhőmérséklet mérése

  • Laryngoscopia indirecta

  • EKG vizsgálat nyugalomban

  • Légúti áramlási ellenállás ( Raw) vizsgálata

  • Mintavétel baktérium kimutatására gégéből, bronchusokból, tracheából

  • CRP meghatározása szérumban

  • Vérgáz, Astrup vizsgálat

  • Vvt süllyedési sebesség meghatározása

Gyakoribb szövődmények:

  • Recidiv bronchitis

  • Középfülgyulladás, mastoiditis

  • Supraventricularis tachycardia

  • Pitvari fibrillatio és flutter

  • Extrasystole(k)

  • Tüdőgyulladás, alsó légúti fertőzés

  • Heveny légzési elégtelenség

  • Hypoventilatio

  • Fatalis léguti obstructio

  • Légzésleállás

  • Gyermekeken cardiorespiratoricus elégtelenség

  • Exitus lethalis

 

Laryngotracheobronchitis maligna

Etiológia:

  • vírus vagy baktérium Staphylococcus, Streptococcus stb.

Tünetek:

  • főleg a csecsemő és kisdedkor betegsége.

  • Hirtelen kezdődik, inspiratorikus stridor, köhögés, torokfájdalom, láz. Rekedtség az aphoniáig fokozódik. Tachypnoe, tachycardia, cyanosis. A folyamat progressziója esetén tudatzavar, eszméletlenség, convulsiok léphetnek fel.

  • A betegség prognózisa rossz.

Th:

  • sürgős, intenzív ellátást igényel.

  • Bakteriális-, gombás szuperinfekció

  • /Staphylocc., Steptocc., Pneumocc, Haemophilus, gombák/

  • Nekrozisos, vaskos lepedékkel fedett nyálkah.

  • Nincs hangos stridor!!

  • Nincs juguláris behúzódás!!

  • Tachypnoe, terhelésre fokozódik!!

  • Intenzív osztályos elhelyezés – intubációs készenlét

  • Párásítás – leszívások – bronchoszkópiák

  • Heges szőkületek maradhatnak

 

Bronchitis acuta (Heveny hörghurut)

Előfordulás:

  • Bármely életkorban előfordulhat

Előzmények:

  • Chlamydia, influenzavírusok, streptococcus pneumoniae, haemophilus influenzae, morbillivírus okozta fertőzés

  • Szamárköhögés (pertussis)

  • Idült rhinitis, nasopharyngitis és pharyngitis

  • Sinusitis maxillaris acuta

  • Heveny garathurut streptococcus miatt

  • Gyermekkor

  • Tavasz, tél

Gyakoribb panaszok, tünetek:

  • Láz

  • Étvágytalanság

  • Tüsszögés

  • Színtelen vagy sárgás, sűrű váladék folyik az orrából

  • Mellkasi fájdalom köhögés során

  • Húzó jellegű, apró száraz, improduktív, produktív, fekvő helyzetre, terhelésre fokozódó köhögés

  • Hányás köhögéssel összefüggésben

Fizikális vizsgálatok:

  • Gennyes, savós váladék az orrból

  • Hyperaemiás garatképletek

  • Apró hólyagú szörtyzörej mindkét oldalon tüdők felett

  • Közepes hólyagú szörtyzörejek

Speciális, műszeres vizsgálatok:

  • Rhinoscopia anterior/posterior

  • Mintavétel baktérium kimutatására bronchusból

  • Orrmelléküreg rtg felvétel

  • Mellkas rtg-felvétel, rtg-átvilágítás, fluoroscopia

Gyakoribb szövődmények:

  • Heveny gennyes középfülgyulladásvagy mastoiditis

  • Identifikált influenzavirus okozta influenza

  • Tüdőgyulladás

Terápia:

  • Tüneti kezelést igényel.

  • Lázcsillapítás Kalmopyrin 50 mg/kg/nap

  • Paracetamol, Rubophen 8-10 mg/kg/ nap

  • Általában 10-14 nap alatt gyógyul.

 

Bronchitis obstructiva

Csecsemő és kisdedkorban a légutak gyulladása az oedema hajlam, hyperszekréció készség miatt gyakran obstructív szindróma képében zajlik.

Oka:

Vírusfertőzés, bakteriális fertőzés, góc, csökkent védekezőképesség, Atopiás constitució, TTE, hörgőszükület, légúti idegentest, cystas fibrosis

Tünetek:

köhögés, nehézlégzés, sípolás. Továbbá hyperszekréció, bronchospasmus, tachycardia. Kezelésre oldódási zörejek jelentkeznek.

Diagnózis:

  • Anamnézis, klinikai tünetek

  • Képalkotó eljárások: Mellkas felvételen felfújt tüdők láthatók.

  • Mikrobiológiai vizsgálatok

Terápia:

Bronchodilatátorok, mucolytikumok. Csak sze. adjunk antibiotikumot.

3 hétnél tovább tart, vagy évente többször ismétlődik, akkor KÓRHÁZI kivizsgálás szükséges.

Tüneteit okozhatja:

A nyálkahártya gyulladása

- Külső kompresszió

- Idegentest aspiráció

- Cystas fibrosis

- Vírusfertőzés

-Mycoplasma fertőzés

- Alfa-1-antitipszin hiány

- Bronchopulmonális fejlődési rendellenesség

- Krónikus bronchitis

- Asthma bronchiale

Kivizsgálás:

  • Anamnézis

  • Laboratóriumi vizsgálatok

  • Immunstatus rögzítés

  • Góckutatás

  • Radiológiai vizsgálatok

  • Alfa-1-antitripszi meghatározás

  • Verejték vizsgálat

  • Vérgázanalysis

  • Légzés funkciós vizsgálatok - Peak flow (l/sec)

  • Allergénkutatás

  • Bronchológiai vizsgálat

Allergénkutatás:

In vitro: specifikus igE

In vivo: bőrpróba, inhalációs teszt, eliminációs próba.

 

Bronchiolitis acuta

RS, adeno vagy parainfluenza vírus indítja el, melyhez bakteriális superinfekció társul.

A kishörgőkben zajlik a folyamat. A tüdők felfújtak, status asthmasticus alakulhat ki, légzési elégtelenség, tachycardia.

Th: intenzív ellátást igényel.

 

Bronchitis chronica (Idült hörghurut)

Előfordulás:

  • Bármely életkorban előfordulhat

Előzmények:

  • Dohányzás

  • Streptococcus pneumoniae, haemophilus influenzae, moraxella catarrhalis fertőzés

  • Ismétlődő légúti fertőzések

  • Idült rhinitis, nasopharyngitis és pharyngitis

  • Idült melléküreg-gyulladás

Gyakoribb panaszok, tünetek:

  • Elesettség, fáradékonyság

  • Testsúlyfogyás, étvágytalanság

  • Bűzös köpet

  • Kellemetlen szagú lehelet

  • Színtelen, sárgás, sűrű váladék folyik az orrából

  • Mellkasi fájdalom köhögés során

  • Apró, száraz, krónikus, húzó jellegű, produktív köhögés

  • Hányás köhögéssel összefüggésben

Fizikális vizsgálatok:

  • Bűzös köpet

  • Foetor ex ore

  • Gennyes, savós váladék az orrból

  • Hyperaemiás garatképletek

  • Apró hólyagú szörtyzörej mindkét oldalon tüdők felett

  • Sípolás, búgás diffúzan a tüdő felett

Speciális, műszeres vizsgálatok:

  • Testméretek mérése

  • Rhinoscopia anterior/posterior

  • Légúti áramlási ellenállás ( Raw) vizsgálata

  • Orrmelléküreg rtg felvétel

  • Mellkas rtg-felvétel, rtg-átvilágítás, fluoroscopia

Gyakoribb szövődmények:

  • Ismétlődő légúti fertőzések

  • Cor pulmonale és a tüdőkeringés betegségei

  • Tüdőgyulladás

  • Heveny hörghurut

  • Nem meghatározott alsó légúti fertőzés

  • Bronchiectasia

  • Bronchitis

  • Panlobaris emphysema

  • Idült obstructiv tüdőbetegség heveny alsó légúti fertőzéssel

Terápia:

Célzott antibiotikus kezelés, kiegészítve mucolytikummal, bronchodilatátorral (mucociliaris funkció). Úszás, barlang, gyógytorna, klimaváltozás

Pneumonia

A tüdő alveolusaiban és/ vagy intersticiumában zajló akut vagy krónikus gyulladás. A gyulladás gyakran érinti a bronchusokat és a peribronchiális területeket is. Nagyobb gyermekeknél jellemző a lobális pneumonia, amelynél a folyamat egy lebenyre vagy annak egy részére terjed. Kisgyermekkorban inkább a bronchopneumonia fordul elő, amelyben a gyulladás elszórtan a lobulusokra terjed ki.

Etiológia:

Mikroorganizmusok: baktériumok, vírusok, gombák, férgek

Idegenanyagok a tüdőben: kémiai anyagok, allergének, ionizáló sugárzás.

Hajlamosító tényezők: CF, primer cilium defektus (ciliaris dyskinesis), ID. Fokozott aspirációs hajlamok ( szájpadhasadék, trachea-oesophagealis fistula). Rossz szociális környezet, aktív, passzív dohányzás, zárt közősségben élés (óvoda, bölcsőde).

A tüdőgyulladásokat osztályozhatjuk korokozó szerint ( vírus, bakt., gomba, egyéb), kórlefolyás szerint ( akut, krónikus), infiltratum szerint ( lobális, bronchopneumonia, intersticialis), a klinikai kép alapján( típusos, atípusos).

Klinikai tünetek:

Láz, elesettség, fejfájás, étvágytalanság

Köhögés, nehézlégzés, orrszárnyi légzés, tachypnoe, cyanosis

Újszülöttkorban a tüdőgyulladás sepsis klinikai képében jelentkezhet.

Csecsemőkorban: az előbbi tünetek kiegészülhetnek:

Hasi disztenzió, hányás, hasmenés tüneteivel vagy

Hányás, meningealis izgalmi tünetekkel vagy

Tachycardiával, szívelégtelenséggel.

Diagnózis:

-Anamnézis

-Klinikai tünetek

-Laboratóriumi vizsgálatok

-Képalkotó eljárások

-Ritkán UH, CT, MRI : (folyadék, tályog, mediastinumba terjedés detektálás)

Mikrobiológiai vizsgálatok:

-Tenyésztés,

-Mycoplasma pneumoniae serológiai kimutatása (IgG At, az IgM, IgA At az utobbi

kettő nem alkalmas az aktuális fertőzés kimutatására).

-Chlamydia pneumoniae gyorstteszt

Vírusizolálás, antigén kimutatás, specifikus AT kimutatás

PCR: CMV, HSV kimutatására

Terápia:

Állapottól függően otthon vagy kórházban történik.

Tüneti kezelés: Ágynyugalom, lázcsillapítás, folyadék bevitel, O2 adása, Köptető, vagy köhögéscsillapítás.

Köptetők: secretolytikus szerek (acetylcystein-származékok)

Secretomotorikus szerek (váladékoldás és a csillok mozgását serketik - Paxirasol).

A KÖHÖGÉST általában nem kell csökkenteni. Kivételes esetekben Sinecod szóba jöhet. A folyadék és elektrolít egyensúly biztosítása fontos.

Oki kezelés: célzott antibiotikum. A béta-laktám antibiotikumok egyes kórokozókkal szemben hatástalanok. Mycoplasma vagy Chlamydia fertőzésekben erythromycin hatásos. RS ( Respiratory syncytial) fertőzésben ribavirin, Pneumocystis carinii fertőzésben pentamidin, gomba fertőzésben amphotericin, vírus fertőzésben acyclovir hatásos. A víruspneumoniák eseteiben specifikus antivírális szerek jönnek szóba az influenza A, HSV, VZV, CMV,, RSV pneumoniákban.

Szövődmény: pleuropneumonia

Prognózis: az esetek többségében jó.

Prevenció: Zárt közösségben a betegek kiszűrése és elkülönítése.

Aktív védőoltás ( Sterp. Pneumoniae, H. Influenzae B, Influenzae A, B)

Passzív védőoltás

 

 

Pleuritis

Streptococcus, Staphylococcus, Haemophilus influensae okozta pneumoniáknál nem ritka az empyema.

Légzési hang gyengült, kopogtatáskor tompulat észlelhető

Tünetek: Dyspnoe, láz, gyengeség

Száraz mellhártyagyulladás esetén: fájdalom, mely köhögésre és légvételre fokozódik.

Terápia: Antibiotikum, fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentők, lázcsillapítás, centrális hatású köhögéscsillapítás.

Asthma bronchiale

Az asthma a légutak krónikus gyulladásos betegsége. Az érzékeny egyénekben a gyulladás ismétlődő nehézlégzéses epizódokat, mellkasi szorító érzést okoz, melyhez köhögés csatlakozik.

Az asthma kialakulásában szerepet játszó tényezők: genetikai tényezők, allergénekkel való terhelés, az allergénekkel való korai találkozás, vírusferőzések, légszenyeződés, meterológiai változások, fizikai terhelés, bronchopulmonalis dysplasia

Prevalenciája az egész világon emelkedik.

Klasszikus formában rohamokban jelentkező köhögéssel kísért dyspnoe, viscosus köpetürítés.

A légutak komplex gyulladásos válaszreakciójáról van szó.

Jellemzői:

Nyák hyperszekréció

Ciliáris respiratorikus hám károsodik

A bronchusfal oedemás

A légutak lumenében a mucosa, submucosa gyulladásos sejtes infiltrációja (eosinophil granulocyták, monocyták jelennek meg)

A légutak simaizomzatának hypertrophiája

A kollagén rostok elszaporodnak.

Patogenesis:

Megváltozott a reakciókészség a testidegen anyagokkal szemben. Kóros tünetek lépnek fel, reagin IgE képzés fokozódik.

A B-lymphocytákból, plasmasejtekből származó antigénspecifikus IgE bekerül az intravaszkuláris térbe és a mediátorok ( hisztamin, prostaglandin, brasdykinin) felszabadulásához vezet.

Az asthma bronchiale lehet:

Allergiás asthma

Nem allergiás asthma

Terhelés indukálta asthma

Foglalkozási asthma

Prevenció:

 

- A légutak fertőzésének korai kezelése

- Egészséges életmód, - környezet

- A preventív gyógyszerek tünetmentes időben való szedése

- Pályaválasztás

- Atopiás családokban tartós szoptatás javasolt

Terápia:

a./ Szelektív béta receptorra ható szerek: Bricanyl, Berotec, Salbutamol, Ventolin.

Hosszúhatású béta mimetikumok: Serevent, Volmax (Salbutamol), Spiropent

b./ Antikolinerg szerek: Atrovent. A béta mimetikumokkal együtt adva jobb hatást lehet elérni (Berotec + Atrovent) Berodual

c./ Metilxantinok: Diaphyllin, Theophyllin

d./ Szteroidok: Pulmicort, Aldecin spray-k

e./ Mucolytikumok

f./ Antihistaminok: Fenistil, Zyrtec, Claritin, Aerius

g./ Preventív szerek: Intal, inhalációs szteroidok, Flixotid 1-4 éves korban

2x100 µg/nap, 4-16 éves korban 2x 200 µg/nap.

h./ Aspecifikus immunterápia: Histaglobin, Broncho-vaxom

 

i./ Gondozás

j./ Barlangterápia. Megnyugtatja a vegetatív idegrendszert, a gyulladást, felhígítja a váladékot, segíti a köpetürítést.

Milyen legyen az asthmás gyermek lakása?

Az asthmát kiváltó allergének többsége a légzés során a légutakon keresztül kerülnek be a szervezetbe. Ezért fontos a beteg környezetének figyelembevétele, a lakás levegőjének a tisztasága ( penészgomba, pollenek, porok). A lakásban minél kevesebb por legyen, melyet gyakori takarítással, portalanítással elérhető. Így a beteg már ezen beavatkozással gyakran tünetmentessé tehető.

Fűtés: megfelelő a kályha, vagy radiátor fűtés, rossza a légfűtés

Padlózat: legyen pormentes fa, műkő, linóleum.

Bútorzat: Kárpitozott bútor ne legyen a gyermek szobájában, ha mégis az új legyen. Könyveit zárható polcon tartsa.

Szőnyeg: Szintetikus alapanyagú szőnyeget alkalmazzunk, perzsa, vagy velourszőnyeget nem legyen a gyermek szobájában.

Párna: toll párna tilos. Hab- szivacs párnát javasoljunk.

Matrac: Habszivacs vagy laticel legyen. Tilos a lószőrmatrac és a szalmazsák

Takaró: Lehetőleg műszálas takarót javasoljunk.

Játékok: Fém, fa, műanyag mosható játékok lehetnek. Ne javasoljunk hajas babát, macikat, textil játékokat.

A szobában a rendszeresen használt ruhákon kívül más ruhát ne tároljanak. Porfogó tárgyakat ne tároljanak a gyermek szobájában.

Padlásszobában, raktárban, dohos helyiségben ne tartózkodjon a beteg gyermek.. Takarítás alatt a gyermek ne tartózkodjon a szobájában. Gyakran legyen takarítva, lehetőleg porszívással és a padlók nedves letörlésével.

Fontos a szoba rendszeres szellőztetése. Azonban a szelőztetés során figyelembe kell venni a pollen szezont. Ha a kinti allergénekre a gyermek érzékeny, pollen időszakban óvatosak legyünk a szellőztetéssel.

Asthmás gyermek környezetében a dohányzás nagyon káros!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.